Jövőbeli betegségeinket jósolhatják meg a genomikai tesztek – sőt, a megelőzéshez is útmutatást adnak 

Tele vannak a kórházak daganatos betegekkel, sajnos egyre fiatalabb korosztállyal, ezzel párhuzamosan nagy sebességgel haladnak a magyar orvosi kutatások is. Mit látnak ebből a páciensek? 

Elképesztő információs robbanás zajlik most körülöttünk, ugyanakkor óriási a várakozás, emiatt nagy a nyomás rajtunk. Ha objektíven összehasonlítanánk egy beteg gyógyulási esélyét Magyarországon és mondjuk Németországban, bátran kijelenthetjük, hogy itthon a nemzetközi standardok szerinti legkorszerűbb gyógyítási eszköztár érhető el, sőt sok esetben sikerül a nemzetközi gyakorlatot megelőző stratégiákat is felállítanunk. A probléma itthon a diagnózisig eltelő idő, és az egymásra épülő diagnosztikus és terápiás lépések közötti „logisztikai” várakozás. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez sem magyar jelenség: az öregedő társadalom és a felgyorsult életvitel mellett az egész világon képtelenek lépést tartani az ellátórendszerek a fejlődő orvosi technológia által kínált lehetőségekkel. Mindezek mellett az emberek nem vesznek részt a szűrővizsgálatokon megfelelő tudatossággal, sokszor még akkor sem, ha már fenyegető jelek is mutatkoznak. Pedig a drágának tűnő szűrővizsgálatok, az egészséges táplálkozás, a rendszeres mozgás költségei eltörpülnek egy súlyos betegség számlájához képest. Miközben Peták István barátom és üzlettársam munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma már a személyre szabott onkológiai diagnosztika is széles körben elérhető hazánkban, sőt Európai mércével mérve is előkelő helyen állunk a TB-finanszírozás tekintetében.  

A mikrobiom területén melyek azok az új technológiák, amelyek reálisan elérhetők lesznek mindenki számára? 

Népegészségügyi problémákról beszélünk, és itt mindig az ember a kulcs, nem a technológia. Egy USA-ból hazatelepült rokonom keresett meg pár évvel ezelőtt azzal, hogy ő minden elérhető genetikai tesztet el kíván végeztetni, és az eredményeket alapul véve szeretne egészséges időskort megélni. Közben egészségtelenül élt, súlyfeleslege volt, mozgásszegény életmódot folytatott.  

Mielőtt bármilyen genetikai tesztet végzünk, az első lépés, hogy naponta 30 percet mozogj, úgy, hogy megizzadj, és gyökeresen alakítsd át a táplálkozásodat! Ne igyál alkoholt és cukros üdítőket, mondtam neki.  

Láttam az arcán a teljes döbbenetet és csalódottságot, hiszen ő egy genetikai teszttől várta az iránymutatást. Pedig vannak evidenciák, amelyek mellett a technológiai újdonságok is csak akkor segíthetnek, ha megértettük, hogy a túlfeszített és fogyasztásra berendezett életünket alapjaiban kell újragondolni. Hozzáteszem, hogy az már a szofisztikáltabb genetikai tesztek és a mikrobiomkutatás révén vált világossá, hogy a light üdítő hogyan tudja fenntartani az elhízást, miért fordulhat elő, hogy valaki túlsúlyos, mégsem magas a vérnyomása, vagy épp ellenkezőleg, esetleg mi a szerepe az allergiáknak. De még az ismeretlen eredetű autoimmun betegségek vonatkozásában is ki tudunk mutatni gócot a bélben, amelynek kiiktatása gyógyulást hozhat, illetve akár az anyagcsere-betegségek is visszafordíthatók. 

Ha valaki cukorbeteg lett, az nem azt jelenti, hogy mostantól rákerült egy gyógyszer-/inzulinsínre, amely mindenképp szakorvosi ellátást feltételez? 

Nem feltétlenül. Ha 2-es típusú cukorbetegség esetén valakinek rosszak a vércukor-értékei, akkor nem szabad félni a célzott gyógyszeres kezeléstől, vagy szükség szerint az inzulinterápiától. De az első perctől szem előtt kell tartani az oki tényezőket, amelyek az anyagcsere-folyamat egyensúlyzavarához vezettek. El kell kezdeni az életmódváltást, ami nem egyszerűen fogyást jelent, hanem a szöveti inzulinérzékenység csökkenéséhez vezető bélflóraváltozás helyreállítását kell megcélozni. Ennek csak tünete, és nem oka a súlytöbblet. 

Amikor ez sikerül, szinte kivétel nélkül el lehet hagyni az inzulint, és általában kis dózisú gyógyszeres kezelés is elég.  

Jól ismert jelenség, amikor műtét vagy kemoterápia miatt étvágycsökkenés és fogyás következik be a 2-es típusú cukorbetegnél, így elhagyhatóvá válik az inzulin, csökkenthetők vagy kihagyhatók az antidiabetikumok és a vérnyomáscsökkentők.  

Hogyan hat a kemoterápia a bélflórára? 

Hasonló radikális pusztítást végez, mint egy hosszan tartó antibiotikus kezelés, ami nemcsak a bélflórát, de a bőrt, a hüvelyflórát is érinti. A mikrobiom fajgazdagsága és összetétele alapján tudjuk megítélni, hogy milyen mértékű és jellegű a pusztulás, és ez a célzott regenerációt is lehetővé teszi. Az onkológiai kezelések sikerét sokszor befolyásolhatja az is, hogy a mellékhatások milyen mértékben rontják az életminőséget, és a kezelés alkalmazható lesz-e olyan hosszan és olyan dózisban, ahogy azt a terápia megkívánná. Úgy vélem, hogy a mikrobiomkutatás egy fontos, új közös nevező a természetgyógyászat tapasztalati és a hagyományos nyugati típusú orvoslás evidenciákon alapuló megközelítése között. Ennek az egyik első klinikailag is alkalmazható területe a daganatkezelés utáni rehabilitáció: a táplálkozás, a mozgás, az erőnlét, az életminőség javítása.  

Kép

Kép: Freepik

Mi lehet még alapvetően fontos számunkra a táplálkozás és a mozgás mellett? 

Az alvás. Ma már tudjuk, hogy a bélflóra összetételét közvetlenül is befolyásoló tényező a cirkadiánritmus változása.  

A rossz alvás az idegsejtek energiatárolását kórosan befolyásolja, ami függőséget alakíthat ki a magas szénhidráttartalmú ételekkel. A magasabb cukorbevitel szintén rossz irányba tolja a flórát, ezek egymást erősítő folyamatokként járulnak hozzá a metabolikus anyagcserezavar kialakulásához.  

Önök az elsők között alkalmazták a széklet mikrobiom-vizsgálatát. Mit lehet ebből megtudni? 

Meghatározható a bélflóra fajgazdagsága, látható, hogy milyen mértékű az eltolódás az ideálishoz képest az egyes baktériumcsaládok arányában. Megállapítható, hogy mekkora a kockázata a cukorbetegség kialakulásának, a bél-barrier sérülésének vagy a gyulladásos, daganatos betegségek megjelenésének. Fontos tudni, hogy ezek sok tényezőtől függő folyamatok, tehát az azonosított mikrobiom-eltérések fokozott kockázatot jelentenek ugyan, de önmagukban nem feltétlenül alakítják ki a betegséget.  

Megosztó téma a húsfogyasztás kérdése, főleg, hogy ez a hús már nem ugyanaz a minőség, amit a nagyanyáink vettek a helyi hentesnél. Okozhat-e gyulladásos állapotot a szervezetünkben? 

A válaszom egyértelműen igen. A napfényt soha nem látott, „csirkegyárakban” tápon nevelt csirke, amelyet ugyan nagyon egészségesnek gondolunk, és a különböző gyorséttermekben salátának nevezett, íztelen zöld vackok kombinációja nem segíti a bélflóránk fajgazdagságát. Hozzáteszem, abban is van csapda, ha valaki például paleo jellegű táplálkozást folytat. Nincs túlsúlya, kirobbanó formában van, mégis magas lehet a vérnyomása, vagy ízületi problémái lehetnek. Az oka ennek is a helytelen húsfogyasztás. A nagyszüleink nem ettek ennyi húst, és jobb volt a táplálkozásukban a magas nyers rosttartalmú élelmiszerek és a koncentráltabb energiatartalmú élelmiszerek közötti egyensúly. Érdemesebb tehát magasabb minőségű ételt fogyasztani, kevesebbet és ritkábban enni. A hozzánk forduló betegeknél jelentős probléma a kalóriadús, feldolgozott ételeken alapuló, rostszegény táplálkozás: gabonák, kenyérfélék és péksütemények mellett mindennapos a húsfogyasztás, és a hihetetlen mennyiségű finomított cukor, édesség és alkohol fogyasztása. Ezt kombinálják mozgásszegény, ülő életmóddal és stressz okozta alvászavarral.  

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a „recept” garantálja a krónikus betegségeket, legkésőbb 50 éves kor környékén. 

Mit jelent pontosan az inzulinrezisztencia? 

A kissé elhízott páciensnél a bizonytalan tünetek hátterében szinte mindig inzulinrezisztenciát találunk. Aki azt tapasztalja a harmincas éveinek derekán – vagy később –, hogy bár mindent ugyanúgy csinál, ahogy korábban, mégis hízik évente egy-egy kilót, pedig akár kevesebbet is eszik és rendszeresen mozog, nos, ez többnyire azért van, mert magas az inzulinszintje. A jelenség hátterében a vázizmok inzulinérzékenységének csökkenése áll, amit a baktérium-anyagcsere termékek vezérelnek. Ha vissza tudjuk fordítani a folyamatot, gyakorlatilag helyreáll az egyensúly, és megszűnik a cukorbetegség kockázata. Magyarországon úttörő kutatást végeztünk a bélflóra eltérései, az inzulinrezisztencia és a bélbetegségek tekintetében: vizsgáljuk, hogy a célzott életmód- és táplálásterápia hogyan tudja ezt befolyásolni. Ezek az anyagok még publikálásra várnak, de annyit előzetesen elárulhatok, hogy a sikerráta úgy 30 százalék, azaz minden harmadik hozzánk forduló páciens tud tartósan változtatni az életmódján, és ezek a betegek hosszú távon képesek elhagyni a gyógyszereiket, helyreáll nemcsak a szénhidrát-anyagcsere, de a magas vérnyomás elleni, az esetleges szorongásoldó kezeléseket vagy a savcsökkentő gyógyszerek szedését is fel lehet függeszteni. A siker kulcsa az, hogy sikerül-e megtalálni a páciens környezetében a támogató motivációt, ki tud-e törni az ördögi körből. Ahol ez hiányzik, és a környezet, a család, a barátok életvitele visszahúzó erő, ott hosszú távon szinte reménytelen eredményt elérni. Úgy érzem, ebben kell a legtöbbet fejlődnünk a saját klinikánkon is: támogató közösségek kellenek, keresnünk kell az ilyen típusú együttműködések minden formáját.