Isten éltesse az apákat és a nagypapákat!

– Igaz, hogy a nők általában hamarabb vágynak gyerekre, az „apai ösztön” pedig inkább csak később, a születés után kezd éledni a férfiakban?

– Ennek sokféle mintázata van apáknál, anyáknál egyaránt. Az, hogy egy férfi mikor jut el odáig gondolatban, vágyakban, hogy gyereket szeretne, nagyon összetett kérdés. Függ az adott társadalom szokásrendszerétől, de nyilván a saját családi tapasztalataitól is. Férfiak és nők között lehet ezen a téren valamiféle különbséget tapasztalni, de tudományosan nem egyértelműen bizonyított, hogy a nők hamarabb vágynának gyerekre. Inkább arról lehet szó, hogy fiatal nők körében ez sokkal inkább beszédtéma, mint a férfiak között. De a vágyak szintjén ugyanúgy jelen lehet, sőt, nem egyszer tapasztalom a munkám során, hogy a férfiban előbb érkezik meg a vágy, mint a nőben.

– A nőket a babavárás kilenc hónapja alatt hormonális változások is segítik, hogy átálljanak az anyaszerepre. A férfiakat mi segítheti az apává válásban?

– A nőknél sem evidens, hogy önmagában a hormonális változások magukkal hozzák az anyaság új szerepkörének kialakulását. Rendkívüli jelentősége van itt is a tanult, „otthonról hozott” mintáknak.

A férfiaknál azt látjuk, hogy akik a várandósság ideje alatt testi-lelki közelségben vannak a párjukkal, azoknál szintén megjelenik ez a fajta hormonális változás.

A párválasztás során még az emelkedett tesztoszteronszint segíti őket, a gyermek fogantatásával viszont ez lecsökken, és megemelkedik a prolaktin- és cortisolszintjük, amelyek a válaszkész gondoskodás, az utód gondozásának alapvető hormonjai. Az ún. feromonok által a szagláson keresztül tudják „levenni” a férfiak ezeket az impulzusokat a női test változásáról, ami aztán a tanult mintákkal együtt segíti őket abban, hogy már a várandósság alatt gondoskodjanak születendő gyermekükről. Ezt a kedvező, válaszkészséget segítő hormonális szintet aztán a kisbaba illata, az a bizonyos „babaszag” és a vele való szoros kapcsolat segít majd szinten tartani. Ezért is nagyon fontos teret hagyni az apáknak, hogy minél előbb bevonódjanak a gyerekkel kapcsolatos teendőkbe.

– Akinek rendes, szerető apukája volt, az maga is jó apa lesz? Ilyen egyszerű a képlet?

– Inkább azt mondanám, hogy akinek jó minták lebegnek a szeme előtt, annak nem lesznek hatalmas küzdelmei. Sokkal nehezebb helyzetben vannak, akik csak a tagadásból tudnak elindulni, és csak abban biztosak, hogy mit nem akarnak úgy csinálni, mint a szüleik.

– Fordítsuk akkor meg a kérdést. Akinek nem volt rendes, szerető apukája, abból is lehet kiváló édesapa?

– Természetesen. Akár egy nagypapa, egy nagybácsi vagy egy családi jóbarát, de egy edző, egy pedagógus is közvetítheti az apamintát. Több olyan páciensem is volt, akik előtt korábban nem járt elöl egyetlen férfi sem jó példával, ők mégis meg akarták alkotni a saját maguk által definiált apaszerepet. Számomra ők igazi hétköznapi hősök, mert ez egy nagyon nehéz, rengeteg belső munkát igénylő folyamat. Egy jó párkapcsolat, egy após vagy egy kellő tapasztalattal rendelkező barát is sokat tud ebben segíteni.

Andrek Andrea – Kép forrása: Andrek Andrea

– Mitől lesz valaki jó apa?

– Nagyon lényeges, hogy a szülő el tudja fogadni: bizony nem tökéletes. Az egyik legfontosabb dolog, ami a gyerek biztonságos kötődéséhez szükséges, a szülők érzékeny, válaszra kész jelenléte.

Az a fajta érzékenység, amivel a szülő oda tud fordulni a gyerekéhez, és lehetőleg minél gyorsabban, és pontosabban képes „olvasni” a szükségleteit, érzéseit, majd ezekre kielégítő választ is tud nyújtani. Egy „elég jó” apa elég jól tudja értelmezni a gyermeke jelzéseit. Ami még nagyon fontos, az az, amit a pszichológia „elmeolvasási képességnek” nevez. Egy jó apa úgy játszik a gyerekével, hogy bele tud helyezkedni a kicsi gondolatvilágába. Na, ezek a pillanatok fantasztikusak egy gyerek számára: azt tapasztalja meg, hogy pontosan érti a szülő, hogy benne éppen mi zajlik. Így lesz képes aztán később ő is az emberekre figyelni.

– Az anya–gyerek kapcsolat fontosságáról rengeteget lehet olvasni, az édesapák szerepének jelentősége koránt sincs ennyire hangsúlyozva. Miért alakult ez így?

– Ennek nagyon prózai oka van: az iparosodás időszakától a férfiak eltűntek a családokból, egyszerűen „kivonódtak” a gyereknevelésből, az anyákra hárult a továbbiakban ez a feladat. Bár ezen a régi családmodellen sok lazulás, változás történt az elmúlt huszonöt évben, még ma is gyakran hallom anyukáktól, hogy „olyan kedves a férjem, segít a nevelésben”. Még mindig nem evidens sok családban, hogy apa és anya együtt gondoskodnak. Rengeteget lendített ezen a folyamaton, hogy a kilencvenes évektől kezdve már az apukák is bent lehettek a szülésnél. Aki már a kezdetekben bevonódik, az jó eséllyel később is aktívan részese kíván lenni a gyerekek életének.

– A munka–magánélet összehangolása nekik is akkora nehézséget okoz, mint az anyukáknak? A férfiakkal kapcsolatban erről megint csak kevesebbet beszélünk.

– Az ő életükben is komoly probléma, különösen azoknál a férfiaknál, akik igazán szeretnének jelen lenni a családban. Amíg ugyanazt a munkát a férfiaknál jobban megfizetik, addig az lesz a racionális döntés, hogy apa dolgozik, anya pedig otthon van a gyerekekkel. Sokkal mélyebbre ható gazdasági, társadalmi átalakulásra van szükség ahhoz, hogy ezen a téren jelentős változás történjen.

– Léder László pszichológust idézve ma „csendes apaforradalom” zajlik. Mi a jelentősége annak, ha mindkét szülő aktívan részt tud venni a gyereknevelésben?

– Azoknak a gyerekeknek van optimális fejlődési pályájuk, ahol mindkét szülő támogatóan jelen van.

Már a legkisebbeknél is érezhető a mindennapos apai jelenlét pozitív hatása. Jó hatással van a mozgásfejlődésre, az érzelmi és a kognitív fejlődésre, ha egy kisgyereknek szoros a kapcsolata az apukájával. Nagyon más az az ingervilág, amit a férfiak tudnak nyújtani.

Egy apa teljesen máshogy gondoskodik a gyerekéről, mint egy anya. Egyre több olyan kutatás van, ami azt igazolja, hogy az „elég jó” apáknak komoly protektív, védelmi szerepük van gyermekeik fejlődésében. Azok a lányok például, akik aktívan jelen lévő apákkal nőnek fel, később kezdenek menstruálni, később válnak éretté nemileg, és ez is védelmezőleg hathat rájuk.

– Vajon apák napján mire vágynak az „elég jó apák”? Elismerő szavakra, apró figyelmességekre, vagy egy jó sörözésre a barátokkal?

– Midig van abban valami faramuci, ha egy nő akarja megmondani, hogy mi lenne jó a férfiaknak. Őket érdemes megkérdezni, hogy mire vágynak! Ez a fajta törődés szerintem férfiaknak, nőknek egyaránt nagyon jólesik, és nem csak egy-egy jeles napon.

Nemrég zárult kutatásomban is foglalkoztam azzal a témával, hogy az anya és az apa a várandósság idején akkor tud leginkább odafordulni a magzatához, ha a párkapcsolatában észleli a másik gondoskodását.

Feltételezem, hogy ez később is megmarad. Közhely, de nagyon igaz, hogy boldog gyereket csak boldog szülők tudnak nevelni.

Ahogy nekünk is jólesik az anyák napi figyelmesség, az apák napja is jó alkalom arra, hogy külön is elismerjük az édesapák értünk és gyermekeinkért tett erőfeszítéseit, úgy, ahogy az nekik a legkedvesebb.

Az APA-füzet innen letölthető.