Kinyitni a tantermek ajtaját, visszaadni a természetet a gyerekeknek – Zöld oktatási reform?
Miképpen lehet a természet, a kert adta lehetőségeket akár a matematikatanítás, akár a problémamegoldó képesség és az együttműködő készség fejlesztésének szolgálatába állítani? Dani-Ördög Dalma szociálpedagógus, Waldorf osztálytanító, dráma- és természetpedagógussal beszélgettünk, aki újragondolta a hagyományos iskolakertprogramot.
Irány az iskolaudvar!
A gyermekek az iskolákban tanulnak környezetismeretet, olykor ki is viszik őket a szabadba. Több intézményben iskolakertprogram is működik, amely keretében a diákok megismerkednek a különböző növényekkel, zöldségekkel, és közvetlen közelről tapasztalják meg, hogyan szökik szárba az elvetett mag, s miképp hoz termést, ha megfelelően gondozzák. Ám a legtöbb helyen ezzel véget is ér az ismerkedés a természettel, pedig a gyerekeknek égető szükségük volna arra, hogy „minél több időt töltsenek a szabadban, hogy megismerjék a körülöttük lévő világot, a biztonságot, a nyugalmat, a csendet, a mozgás örömét, illetve, hogy tapasztalatokat szerezzenek, és kalandokban legyen részük, hogy önfeledt gyermekek lehessenek” – vallja Dani-Ördög Dalma.
Véleménye szerint ki kell nyitni a tantermek ajtaját, ki kell lépni a szabadba, az udvarra, az erdőbe, és vissza kell csempészni a gyermekek életébe azokat a lehetőségeket, amelyek a négy alapérzék fejlődését, ezáltal a világ és önmaguk megismerését szolgálják.
Mindehhez nincs másra szükség, mint a múlt nevelési tapasztalatainak, a paraszti népszokásoknak és munkamódszereknek a felelevenítésére.
Ugyanis elődeinknek még természetes kapcsolatuk volt a környezetükkel: földet műveltek, állatokat tenyésztettek, kiskertet gondoztak; így a gyermekek jórészt a szabadban nevelkedtek, megismerték a körülöttük lévő világot, és egészségesen fejlődhetett a mozgásuk.
A következő generációk azonban már teljesen eltávolodtak a természettől, elvesztették azt a teret, ahol szabadon mozoghatnának és stimulálhatnák az idegrendszerüket. Épp ezért Dalma olyan iskolakertprogramot (Zöld Csiga program) dolgozott ki kollégáival a kecskeméti Gyermekliget Alternatív Óvoda és Iskolában, amelyhez a többi tantárgy tanulását is hozzákapcsolták. Mindehhez kiváló teret biztosít az egyhektáros, ligetszerű, kerttel és parkkal rendelkező iskolaudvaruk, ahol a gyerekek testközelből tapasztalják meg a természetet és annak változásait. Az oktatás során előnyben részesítik a projektmunkát, mert közben számos kompetenciát sajátítanak el a diákok. Elég, ha a veteményezést vesszük példának: az osztály együtt tervezi meg, milyen magokat vetnek el, közösen alakítják ki az ágyásokat, gondozzák, locsolják őket. Majd együtt takarítják be a termést és adják el a szülőknek vásár keretében.
Határok között, szabadon
Dalma szerint a kertművelés a gyermekek olyan képességeit is fejleszti, amelyek fontosak az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz, később pedig az önmagukról való gondoskodáshoz, sőt az önbizalmukat is növelik. Főleg a kamaszokét, akik félnek, hogyan fogják megállni a helyüket a nagybetűs életben. „Azok a gyerekek, akik megtanulnak kiskorban veteményezni, lekvárt főzni, nem fognak megijedni egy világjárványtól, mert maguk is elő tudnak állítani élelmiszert” – véli a pedagógus, aki már kezdő falusi tanítóként is sokszor vitte diákjait a szabadba, ahol hagymát duggattak, közben matematikai példát oldottak meg.
Tapasztalatai szerint azok a gyermekek, akik az osztálytermi közegben nem tanulnak olyan jól, a szabadban, a gyakorlati oktatás során kiemelkednek, míg azoknak, akik az elméleti oktatásban nagyon az élen járnak, jól szerepelnek, nincs feltétlenül jó érzékük a kertészkedéshez, veteményezéshez. Így ez az oktatási módszer ahhoz is hozzájárul, hogy mindenki megtalálja azt a pedagógiai teret, amelyben komfortosan érzi magát, és szárnyalni tud. „A diákok élvezik, hogy gyerekek lehetnek, szabadabb közegben tanulhatnak, és azok is hamar megtalálják a hangjukat és kinyílnak, akik más iskolából érkeznek – mondja Dalma, majd hozzáteszi:
„Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek határok, szabályok, ugyanis csak akkor lehet őket szabadon engedni, ha tudják, meddig mehetnek el.”
Az óvó kar, ha szükséges, azért elkapja a grabancukat.”
Dalma, aki gyermekeivel együtt önkéntese a Fehér Holló Vadmentő Alapítványnak, az iskolai táborokba mentett állatokat is szokott vinni, hogy a gyermekek gondozzák őket, és ezáltal megtanuljanak gondoskodni, illetve új tapasztalatokra, tudásra tegyenek szert.
S hogy miképpen lehet segítségünkre a veteményezés, a természet a matematika oktatásban? „Például a páratlan számú akácfalevéllel nemcsak »Szeret, nem szeret« játékot játszhatunk, hanem ugyanez kiválóan alkalmas a páratlan számok gyakorlására is. Az almafa virágjával az ötös szorzótáblát tanulhatjuk, mert öt szirommal rendelkezik, a borsóval pedig a kilences szorzótáblát gyakorolhatjuk, ugyanis a legtöbb hüvelyben kilenc szem van. A juharfák termését pedig segítségül hívhatjuk a különböző szögek megértéséhez, hiszen az egyik fajon az ikerlependékek egyenes, a másikon hegyes, míg a harmadikon tompaszöget zárnak be” – magyarázza Dalma. Előszeretettel biztatja fára mászásra is a diákjait, mert az fejleszti az egyensúlyérzéküket, mozgáskoordinációjukat, tapintási érzéküket, látási és hallási észlelésüket, problémamegoldó képességüket, ugyanakkor örömet és önbizalmat is ad nekik, hogy feljutottak, majd sikerült lemászniuk.
Sárral az önfeledt gyermekkorért
Sokaknak talán furcsán hangzik, de a Zöld Csiga programnak kötelező része a sárral való játék, „ugyanis a föld, a sár az egyik legősibb anyagunk, a gyerekek természetes módon fordulnak a könnyen megmunkálható föld felé, játszanak vele. Fontos tehát, hogy ezt a természetes érdeklődést ne fojtsuk el, és ne féljünk attól, hogy koszosak lesznek” – mondja a pedagógus.
A sarazás fejleszti többek között a tapintóérzéküket, amely az önismeret egyik érzékszerve; a szaglásukat, ugyanis az orrukhoz érve a szagok, illatok érzelmeket váltanak ki belőlük; illetve a térbeli tájékozódó képességüket, miközben a sárból, földből építenek.
Az iskolában a sárral való játékot egyéb feladatokkal is összekapcsolják, amelyek a diákok problémamegoldó képességét és együttműködőkészségét is fejlesztik. „A mai gyerekek nehezen viselik, ha eláznak, fáznak, melegük van, megszokták, hogy folyamatosan homogén közeg veszi őket körül, és könnyen szorongóvá válnak, ha valami változás következik be, így a sarazás ezek oldására is alkalmas” – magyarázza a szociálpedagógus.
A veteményezés, a szabadban tanulás közben rengeteget beszélnek, kérdeznek a gyerekek, az osztálytermi órán ez nem valósítható meg. „Kint azonban erre is van lehetőség, ugyanis mindig akad beszédtéma, vagy felvetődik egy kérdés, felszáll egy pillangó, előbukkan egy földigiliszta, amelytől valaki megijed” – mondja Dalma, aki szerint nagyon fontos, hogy hagyjuk a gyerekeket kérdezni, és válaszoljunk nekik, ugyanis az a tudás épül be leginkább, amely a gyerekből indul ki, nem az, amit mi szeretnénk rákényszeríteni. Nem beszélve arról, hogy a kérdezés, beszélgetés mennyire fejleszti a gyerekek beszédkészségét. Dalmát korábban nagyon zavarta, ha egy-egy kérdésre nem tudott válaszolni: „Tanárként elvárjuk, hogy a gyerekek mindent tudjanak, és jól teljesítsenek, én meg egy alapvető fizikai kérdésre nem tudom a választ, vagy nem tudom megmondani egy bogár vagy növény nevét.” Épp ezért mindig sokat olvasott, képezte magát, hogy a lehető legpontosabb válaszokat tudja adni a kapott kérdésekre. Két mesekönyve is megjelent már, Hip és Hop a kuckóban és Hip és Hop – Kaland a hóban címmel. Mindkét könyv az olvasástanulást segíti, és fontos szerepet kap bennük a kert, a természet.
Ugyan nem minden iskola rendelkezik akkora udvarral, iskolakerttel, mint a kecskeméti Gyermekliget, de ők is számtalan alternatív megoldás közül választhatnak, hogy hogyan építsék be az oktató-nevelő munkába a természet kínálta lehetőségeket. „Zsákban is lehet hagymát, krumplit termeszteni, gurulós magaságyást is lehet készíteni, amely bármelyik folyósón elfér, illetve kis talicskába is lehet ültetni. Zöldfelület pedig, ahova ki lehet vinni a gyerekeket, minden városban van” – sorolja ötleteit Dalma, aki szerint attól sem kell tartani, hogy elkalandozik a diákok figyelme, ha kimennek a szabadba:
„Úgy kell erre az új módszerre tekinteni, mint egy oktatási reformra.”
„Ha megmutatod és véded, amit a természet ad, akkor mindent megkapunk tőle: a mozgás és a tapasztalás lehetőségét, a tudást, az örömöt, az önfeledt gyermekkort, amelyre leginkább szüksége van minden embernek.”
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„A gyerekeket úgy tudod felkészíteni a jövőre, hogy megtanítod őket vigyázni arra, amijük van” – a nagykovácsi Kisiskola pedagógiája
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
