Minden nyolcadik embernek volt ikertestvére – Elveszett iker szindróma

Még az elveszett iker szindróma orvosi-pszichológiai népszerűvé válása előtt Krzysztof Kieślowski lengyel rendező készített egy lírai hangvételű filmet, amely egy lengyel lányról és annak Franciaországban élő hasonmásáról szólt. A Veronika kettős élete című alkotásban a fiatalabb és sebezhetőbb keleti lány korán életét veszti, míg nyugati „ikertestvére” túléli azokat a veszélyeket, amelyekbe a lengyel lány belehal. A film érzékeny alkotás arról a nehezen megnevezhető hiányérzetről, ami sokunk lelkében él: mintha elvesztettünk volna valakit – és lehet, hogy tényleg így történt. Lehet, hogy volt egy ikertestvérünk.

kisbaba tükörrel
Kép: Freepik

Az ikrek különösek

Az ikerség lelki hátterének kutatása egyidős az emberi kultúrával. Bolygónkon mindig is különleges lényként tekintettek az egyforma újszülöttekre, egyes területeken kiközösítették, máshol bálványozták őket. A középkorban úgy vélték, hogy a kétnemű ikrek együtt tartózkodása az anyaméhben súlyos erkölcsi kockázatot hordozhat, hiszen hónapokon át „anyaszült meztelenül” vannak a zárt térben. A magyar népi hitvilág szerint az ikerszülés oka az, hogy az anya összenőtt gyümölcsöket evett a terhessége alatt, esetleg két férfitől lett a két gyerek, tehát az ikreinek valójában két apjuk volt. A hiedelem szerint az az apa, aki egyszerre két szerszámot vitt a vállán, nagy valószínűséggel ikreket nemzett. 

Az ikrek világra jövetele ma a legtöbb kultúrában bőséget, áldást jelent, ők a termékenység és az élet ünneplésének eleven jelképei. 

Közép-Afrikában ma is tartja magát az a néphit, hogy minden embernek van egy szellemteste, amely egész életén át kíséri és vezeti őt, de az ikerszülés esetében ez a szellem is fizikai testet ölt. A Biblia is bővelkedik érzelmileg fűtött és szövevényes ikertörténetekben, ezek közül is Káin és Ábel, valamint Jákob és Ézsau mintha ugyanazon személyiség jó és rossz oldalát testesítenék meg két külön személyben. 

Legalább minden nyolcadik embernek volt ikertestvére az anyaméhben

Az ultrahang megjelenésével döbbenetes adat tárult elénk a fogantatás addig titkos világából: világossá vált, hogy a terhességek 8–10 százaléka valójában ikerterhességnek indul, azonban ezeknek csak egy százalékában születik valóban ikerpár. A mesterséges megtermékenyítések is az ikerterhességek számát növelik, így az elvesztett iker szindróma kockázatát is fokozzák. Mostanra világossá vált, hogy magzati léte során legalább minden nyolcadik ember osztozott ikertestvérével az anyaméhen, de egyedül jött erre a világra. 

Az ikertestvérek közötti kapcsolat talán a legszorosabb kötés két ember között, még a szülő–gyerek kapcsolatnál is erősebb. Az anyaméhben együtt töltött idő olyan szoros fizikai–testi kapcsolat, hogy ha valaki magzatkorban veszíti el a testvérét, az egész életére kihatással lehet, az illető olyan gyászt hordozhat akár egész életén át, amelyről nincs is tudomása, ezért feldolgozni sem tudja. 

A feldolgozatlan veszteség pedig sajátos viselkedéshez, elkerülésekhez, akár évekig tartó önsorsrontáshoz vezethet anélkül, hogy az elszenvedő értené a saját magatartását.

Teljes összeolvadásra vágyna, de fél is ennek elvesztésétől

A pszichológusi tapasztalat azt mutatja, hogy sokan keresnek olyan hasonló tünetekkel terápiát, amelyeknek hátterében az ikervesztés áll. A problémák jellemzően párkapcsolatiak, életvezetésiek. Sok ikersorsú felnőtt állandó mozgásban, keresésben van, de sosem találja meg a keresett biztonságot. Társulhat e nehezen megnevezhető irracionális érzéshez állandó magányérzet, és jellemző lehet az is, hogy a veszteségben vergődő ember nem tudja elviselni a visszautasítás semmilyen formáját. Gondjuk lehet a szexualitás megélésével, a bensőséges helyzetekkel, az intimitással vagy akár az érintéssel is. Az életben maradt „fél” egész életén át sóvárogva keresheti lelke másik felét, mert sejtszinten visszaemlékezhet rá. Az a magára maradt iker, aki kapcsolataiból próbálja kinyerni a szimbiózis megélését, állandó csalódásoknak teszi ki magát. Miközben teljes összeolvadásra vágyódik, fél is ennek elvesztésétől, az elhagyás borotvaélén táncol, ezért gyakran igyekszik hamarabb szakítani, mint hogy megélje azt a fájdalmat, hogy újra elhagyják őt. 

Kép
ikerszindróma
Kép: Freepik

A túlélő nem feltétlenül győztes

Az életben maradt iker amellett, hogy veszteséget él meg, egyben túlélő is. Ez azt a téves következtetést idézheti elő, hogy oka van a bűntudatra, szégyenre, önmagát okolhatja testvére haláláért. „Én a falhoz vágtam volna apa helyében azt a kölyköt, tudja?” – ordította a gyermek Radnóti Miklós a dadának, amikor rájött, hogy születésekor az ikertestvére és az édesanyja is meghalt. Az a gyermek, akinek a falhoz vágását követelte, saját maga volt… „Te maradtál meg? vagy a másik? Megölted őket” – beszélte fejében a vádló hang. 

A túlélő iker méhen belül olyan traumát szenved el, amelynek egyik kísérője a tehetetlenség, ezért sokan közülük később igénylik, hogy kontrollt tartsanak életük eseményei és a kapcsolataik felett. 

A túlzott kontrolligény azonban nem jó hozomány egy kapcsolatban.

A tudatalatti halálvágy is dolgozhat az ikerszindrómás emberben, hiszen szeretne újra együtt lenni a testvérével. A halálvágy ezekben az esetekben függésekben, balesetekben, veszélyvállalásokban, extrém sport választásában jelenhet meg. A „nem érdemlem meg” érzése arra sarkallhatja a tünethordozót, hogy keményen teljesítsen, de mégse jusson tovább az életében, és sose ünnepelje meg az eredményeit, vagyis kerülje a neki járó sikert. 

A túlélő ikerpár gyakran ódzkodik a gyerekvállalástól, fél a trauma megismétlésétől, érzései felszínre törésétől. Folyton bizonyítani próbálják jogosultságukat az életre, és nem hiszik el, hogy a puszta születésük már megadja ezt a jogot. A félemberség érzése érzékennyé teszi őket a halál témájára, keresik és kerülik is egyaránt, sokan pedig művészi módon dolgozzák fel.

Kép
elvesztett iker szindróma
Illusztráció: Freepik

Ismétlik a múltat, amelyről nem is tudnak

Az elveszett iker szindrómásoknál gyakran megfigyelhető néhány különös viselkedési forma: mindig hagynak egy korty italt a bögréjükben, vonzódnak a kettőzött termékekhez, rajzokhoz. Sokan közülük szeretik megtömni a táskájukat és azt cipelni napközben. Álmatlanság is lehet a tünet, és sokan közülük abbahagyják a feladataikat a befejezés előtt; szinte a megszületés előtt elvetik saját ötleteiket és megoldásaikat. Ismétlik a múltat, amelyről nem is tudnak.

Ha ikervesztésre gyanakodunk, érdemes kutatni a családban. A várandósság alatti ikervetélés többnyire nem hagy hátra nyomot, az iker magzati korban felszívódhat vagy megkövülhet az anyai vagy az ikertestvéri szövetben. Láthatatlan maradhat a történés, ilyenkor csak a megérzések, sejtések működnek. Azonban érdemes gyanakodni, ha az anya terhessége alatt betegség, fizikai trauma fordult elő, elhúzódó hányásos rosszullét volt, vérzések, szülés körüli epizódok, koraszülés vagy szélsőségesen hosszú kinyomási szakasz. 

Erős biológia jel, ha dermoid ciszta van jelen az életben maradt testvér szervezetében (az ikertestvér megkövesült anyaga), vagy több vércsoport mutatható ki a testből.   

Visszaszerezni, kapcsolódni, meggyászolni, szabaddá válni

Mit lehet tenni, ha azzal szembesülünk, hogy mindent félbehagyunk, hogy szabotáljuk a saját életünket, esetleg állandó hiányérzettel küzdünk, és mégis hihetetlenül erős túlélők vagyunk? 

Ha szeretnénk tudni, hogy a leírt jellemzők tényleg ebből fakadnak-e, vagy más lélektani háttér van mögöttünk, érdemes terápiás segítséget keresni. A pszichológus abban segíthet, hogy elveszített testvérünket beépítsük az életünkbe, hogy a pszichológia eszközeivel visszaszerezzük ennek a családtagunknak a tudását, jelenlétét, szeretetét, létesítsünk vele lelki kapcsolatot, majd induljunk el a fájdalmas gyászfolyamat útján, amelynek végén egy új, szabadabb élet lehetősége vár ránk.

„Most azt se lehet tudni, hogy én haltam-é meg, vagy a testvérem” – írta Radnóti, aki végül úgy döntött, hogy két ember helyett is élni és alkotni fog, ameddig csak lehet. Az ikrek spirituális egysége átível a veszteségen is, a szeretet és az elválaszthatatlanság jelképei ők. Nem elfelejteni kell az elvesztett testvért, hanem méltóképpen meggyászolni és megőrizni az emlékét.

„S halott-e már a perdülő szirom, / ha hullni kezd? / vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?”
(Radnóti: Téli dal – részlet)

Forrás: 
Radnóti Miklós: Ikrek hava
Angster Mária: Ikertörténetek
 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti