Így szeresd a tudományt! – Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy természettudományos mese

Minden a Magyar Kémiaoktatásért díj 2020-as ünnepélyes díjátadójával kezdődött, amelyet a Richter Gedeon Alapítvány a Magyar Kémiaoktatásért adott…

Szántay Csaba: Valóban, a TETT ötletcsírája azon a bizonyos díjátadón hullott termékeny talajra. Mint az alapítvány akkori elnöke felelős voltam azért, hogy meglepjem a meghívottakat valami igazán különleges műsorral. Gondoltam egy merészet: mi lenne, ha kedvenc meseíróm, a Magyar Örökség- és Prima díjas Döbrentey Ildikó egyik meséjét olvasnánk fel? Bár Ildikót nem ismertem személyesen, „égből pottyant” esti meséit régebben nap mint nap felolvastam az akkor még kicsi lányomnak. Ezek a mesék felnőttként is lenyűgöztek, olyannyira, hogy a hatásuk a mai napig velem maradt. A díjátadóra kiválasztott művet Kubik Anna adta elő; szem nem maradt szárazon, mindenkit megérintett.

Ennek az eseménynek köszönhetően kerültem közelebbi ismeretségbe Döbrentey Ildikóval és férjével, Levente Péterrel, a Jászai Mari-, Magyar Örökség és Prima díjas színésszel, rendezővel, tanárral. A levelezéseink és beszélgetéseink, amelyekben a természettudományok és az irodalom összefonódásának kérdése folyamatosan jelen volt, képezték a legelső csíráját a TETT-mesepályázat gondolatának. 

Az alapötlet ez volt: mi lenne, ha olyan meseszerű történeteken keresztül próbálnánk megszerettetni a tanulókkal a természettudományokat, amiket ők maguk írnak?

Mi a TETT célja és eszméje?

A TETT-mesepályázat az általános és középiskolás korosztályú diákokat, valamint mentoraikat hívja interdiszciplináris alkotói kalandra a világ és benne saját maguk megismerésére. A pályázat célja természettudományos motívumokkal átszőtt izgalmas és tanulságos írásművek megalkotása, ezen keresztül a pályázó alkotókedvének, alkotói képességeinek és a természettudományok iránti vonzalmának erősítése. Kiemelten fontos célnak tartjuk, hogy a pályamű elkészítése javítsa a pályázó íráskészségét, hiszen jól – logikusan, összeszedetten, érthetően, merészen és egyéni stílusban – írni nehéz, ám rendkívül személyiségfejlesztő. Másrészről a jó íráskészség (amit célszerű fiatal korban megalapozni) elengedhetetlen része a kutatói létben megjelenő publikációs aktivitásnak is.

A kérdés, hogy hogyan lehet minél hatékonyabban megszerettetni a természettudományt a fiatalokkal általános érvényű, amely világszerte rengeteg pedagógust és oktatáskutatót foglalkoztat. A TETT-ben olyan lehetőséget láttam meg, ami a természettudományok tanítását célzó módszertani eszközök széles palettáján friss, eredeti, és talán kivételesen hatékony megközelítést jelenthet. 

A TETT a tehetség fogalmának komplex látásmódjára épül, ami nem elsősorban veleszületett „adottságokban” gondolkodik, hanem a tehetség formálhatóságában.

 A TETT világában a tudományt és az irodalmat nem egymástól merőben különböző, hanem a pszichénk mélyén ugyanabból az alkotói ősforrásból fakadó (ezt mi „forrásattitűdnek” hívjuk) kategóriáknak tekintjük. Ehhez a forráshoz kívánjuk visszavezetni a fiatalokat. És miért ne tehetnénk meg ezt a meséken, a meseíráson keresztül? Írj olyan mesét, amibe belekeversz természettudományos elemeket! A TETT célja, hogy a meseíráson keresztül segítsen téged abban, hogy saját alkotóerődre rálelj, hogy megteremtsd saját eszméidet, hogy felfedezd saját egyedi tehetségprofilodat, hogy megtanulj hinni önmagadban, és hogy kinyílj önmagad és a világ felé. Ezen az önfelfedező úton nem kell egyedül lenned, hiszen ott vannak veled a mentorok, akik maguk is alkotó elmék, és lámpást tartanak neked. 

A TETT egyik ötletgazdájaként és egyben zsűritagjaként felmerült bennem, hogy a TETT eszméjének akkor tudok igazán hiteles képviselője lenni, ha én is írok egy TETT- stílusú mesét. Ettől a szándéktól vezérelve írtam meg a Szabó János című mesét 2021 tavaszán, amely a mesével, a tudománnyal és a kutatói léttel kapcsolatos legmélyebb meggyőződéseimet, átélt tapasztalataimat és vívódásaimat tükrözi. Ez a mese most a TETT honlapján olvasható.

Mária, te mikor és hogyan kapcsolódtál be a TETT történetébe?

Bajzáth Mária: A 2021-es pályázatba a díjátadón kapcsolódtam be, kívülálló, meghívott nézőként. Felemelő és inspiráló élmény volt, és már akkor is megfogalmazódott bennem, hogy az elmúlt harminc évem rengeteg díjátadója közül a TETT- mesepályázaté volt a „leggyermekközpontúbb”. Nemcsak a díjak értéke fejezte ki az ügy fontosságát, de a díjátadó helyszíne – a Magyar Tudományos Akadémia díszterme –- és az ünneplés módja is felemelő élményt adott. Azt láttam, hogy itt valami olyan történik, ami számomra is érdekes és izgalmas lehet. 2022 óta, a zsűri tagjaként pedig ez az érzésem még inkább megerősödött. 

Szántay Csaba: Amikor elindultunk a programmal, tulajdonképpen intuitív módon gondoltuk, hogy a mese és a természettudományok összefűzése jó ötlet. Ahogy haladtunk előre, egyre inkább kezdtük felfedezni a kezdeményezésben rejlő oktatásmódszertani potenciált. Ennek jobb megértéséhez és kommunikálásához több, a meséhez tudományosan közelítő szakértelem bevonására volt szükségünk. Olyan nagy tudású, elkötelezett szakemberekre, mint Döbrentey Ildikó és Levente Péter, akik zsűritaggá váltak, sőt a fővédnökei is a programnak. 2021-ben a tévében láttam meg Bajzáth Marcsit, és ahogyan a mesékről beszélt, teljesen odaszegezett a képernyőhöz. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy nekünk rá, az ő különös mesepedagógiai tudására is szükségünk van. Így vált Marcsi a TETT csapatának tagjává és egyben a TETT elkötelezett misszionáriusává. Az ő személyén keresztül a TETT olyan további szakmaiságot kapott, ami segített tudományos értelemben véve is méltó helyre emelni az ügyet. Ennek talán legerősebb tanúságtétele az a mélyreható elemzés, amit a TETT lényegéről, hatásairól, újszerűségéről 2023-ban a Magyar Kémikusok Lapjának áprilisi, Teremtsünk természettudományos tehetségeket! című tematikus különszámában több publikáció formájában közzétett a TETT szakértői gárdájának tekintélyes része.  

Hogyan kapcsolódik a mese a természettudományokhoz?

Bajzáth Mária: A Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozójaként az egyik fő célkitűzésem, hogy minél több pedagógust megnyerjek a mesélés, a narratívaalkalmazás ügyének, akár a természettudományok oktatásában is, és hogy megmutassam, a mesének az óvodában, iskolában egyaránt kulcsfontosságú szerepe van a nevelésben és a tudásátadásban. 

Ehhez komoly szemléletformálásra van szükség a pedagógusok körében, mert a mai napig az él a köztudatban, hogy a mese alapvető funkciója a szórakoztatás, esetleg a szókincsfejlesztés. De a mese ennél sokkal többet tud! 

A mese varázseszköz, és nemcsak most, a 21. században, hanem ősidők óta. Egészen a kora középkorig, az első egyetemek és az első keresztény iskolák megjelenéséig a mese, a mítosz, a történet, a narratíva a tudásátadás egyik legfontosabb eszköze volt. Egy olyan komplex művészeti megközelítés, amelyben egyszerre volt jelen a matematika, a fizika, a csillagászat, a zene és a tánc, és amely az ókori kultúrák jól működő iskoláinak szinte mindegyikében megjelent, Arisztotelész iskolájában éppúgy, mint a suméroknál. 

Mit tud, mire képes egy jó mese? És milyen az a mese, ami csak a nevében az?

Bajzáth Mária: A mese alapvetően az érzelmeinket aktiválja és szólítja meg. Vannak olyan tanmesék, amelyek tanulságot vonnak le, és kizárólag a bal agyféltekéhez beszélnek. Ezek a kifejezetten tanító szándékú, didaktikus történetek nem mindig találnak utat a mesehallgatóhoz. Hiszen onnantól kezdve, hogy nincs meg bennük az ész és a szív harmóniája – ami a TETT programjának is nagyon fontos üzenete –, ha a racionalitás nem egészíti ki az emóciót, és nincsen egyensúlyban a belső képalkotás és az információ, akkor azok nem többek száraz szövegnél, még akkor sem, ha meseként próbáljuk őket átadni. 

Szántay Csaba: A ráció és az emóció harmóniája a program egyik kulcseleme. A TETT-mesepályázat és a köré épülő program komoly személyiségfejlesztés, amelynek egyik alaptézise, hogy a tehetségre ne úgy gondoljunk, mint eleve elrendeltetett adottságra. Mindenkinek fel kell fedeznie magában azokat az erőket, amelyek által saját magát teheti tehetségessé. Ehhez azonban ki kell lépni a komfortzónából és feszegetni kell a határokat. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy az osztályban a legjobb matekosból lesz a legjobb kutató. Mert a tudomány tele van emocionális faktorokkal. Csak akkor tudsz jól kutatni, a tudományokat jól művelni, ha tele vagy szenvedéllyel és kudarctűrő képességgel, és egy sereg egyéb olyan tulajdonsággal, ami messze túlmutat azon, hogy mekkora az IQ-d. 

A TETT azt üzeni és most már egyértelműen bizonyítja is a világnak: a tehetséget nemcsak felfedezni és gondozni kell, hanem meg lehet és meg is kell teremteni!

Bajzáth Mária: Egy jó mese hőse mindazt tudja, amit egy jó kutató: egységben él–létezik–gondolkozik mindennel és mindenkivel, aki-ami körülveszi. Képes kooperációra, együttműködésre. Nem egyszer bukik el, hanem akár háromszor is újrakezdi az útját. A jó mese azt is megmutatja, hogy mi a különbség a kudarc és a bukás között, didaktikus szájbarágás nélkül, szimbolikus képekkel. A jó mese mintegy „selyembe csomagolja” ezeket az üzeneteket, és ezért tud lélekig hatolva megszólítani öreget, fiatalt, nőt vagy férfit. Ezért is csodálatos, hogy két évvel ezelőtt Csaba – a saját ősforrásához intuitív módon hozzáférve – pont a mesét jelölte meg a pályázat műfajaként. Mert a mese az egyetlen epikai műfaj, amely mindenkié, mindenkit megszólít. Ha a mese hősét példaként állítja maga elé a szerző – jelen esetben a TETT-pályamű írója –, a hős alakját saját legjobb vagy éppen legrosszabb formájának tekinti, akkor a mese hősével együtt ő maga is bejár egy belső utat, amelyet aztán sokkal könnyebb lesz a valóságban is végigjárni. 

A mese mintát mutat azokról az alapvető értékekről és képességekről is, amik a tudomány műveléséhez elengedhetetlenek (gondoljunk csak az igazság rendíthetetlen keresésére, az absztrakt gondolkodásra, a furfangosságra, a segítőkkel való konstruktív együttműködésre és az alázatra). E tulajdonságai miatt a mese az a műfaj, amelynek már életünk korai szakaszában meghatározó szerepe van a „forrásattitűd” formálásában, ezen keresztül pedig az élethosszig tartó tanulási vágy, a kíváncsiság, a kérdezés bátorságának megőrzésében.

Amikor az első TETT-mesepályázatra beérkeztek a pályaművek, mit éreztetek azok olvasása közben?

Szántay Csaba: Zsűrizés közben meglepődve láttuk, micsoda elképesztő kreativitás van a pályázó fiatalokban, és döbbenetes volt megtapasztalni, ahogyan ráéreztek saját alkotóerejükre. A műveiken keresztül pedig a személyiségükből olyan mélységeket ismerhetett meg a világ, amit addig valószínűleg sem ők nem tudtak magukról, sem a legközelebbi ismerőseik nem tudtak róluk.

Az első évadban 536 pályamű érkezett be hozzánk, a másodikban 775, és több mint százat választottunk mindkét évadban arra méltónak, hogy bekerüljenek a Richter által kiadott mesekönyvekbe. 

Az, hogy a nyertes írásokon túl számos pályamű nyomtatásban is megjelenik könyv formájában, hatalmas dolog. Mert könyv alakban olvasni egy saját írást minden író számára fontos mérföldkő, büszkeség, öröm, és további alkotásra inspirálja a résztvevőket. Az ifjú írók számára a legnagyobb jutalom bekerülni a TETT-könyvbe, hiszen ezzel örökre beírták magukat a világirodalomba.

Kép

Fotó: Katona László

Bajzáth Mária: Számomra nagyon izgalmas ebben a projektben, hogy miközben a lexikális tudás és a tudományos teljesítmény mérésének évtizedes gyakorlata van, addig a fiatalokról, akik matematika-, fizika-, kémiaversenyeken indulnak, a Z- és alfa-generáció érzéseiről a természettudományokkal kapcsolatban mit sem tudtunk. A TETT-mesepályázattal hirtelen belepottyant az ölünkbe 1311 történet, amelyekből elkezdtük megismerni, hogy ezek a diákok hogyan közelítenek egy-egy természettudományos kérdéshez, hogyan gondolkodnak, hogyan keresnek válaszokat az őket foglalkoztató problémákra. A TETT-mesepályázat abban is egyedülálló, hogy több lányt inspirál aktív részvételre a természettudományok kapcsán, mint fiút. És fantasztikus azért is, mert a pályázatok segítségével közelebbről megismerhetjük a felnövekvő nemzedék tagjait, akiket tanítani szeretnénk. A TETT-mesepályázat egyedülállóan sokoldalú innováció.

Napjaink egyik sokat vitatott jelensége a kiemelkedően magas képernyőidő, már egészen kicsi kortól kezdve. Egy televízióban látott mese ugyanazt tudja, mint egy szülő által előadott, élőszóbeli mese?
 
Bajzáth Mária: A TETT-et azok a szülők és pedagógusok alapozzák meg, akik óvodás- és kisiskoláskorban mesélnek a gyereknek. És hogy megértsük, mire képes az élőszóban előadott mese, picit játszanék a „kép” szóval. A hallott mese belső képet hív életre a mesehallgatóban, aki elkezdi vetíteni a saját belső moziját. Amikor a belső kép létrejön, és szárnyalni kezd a képzelet, akkor a gyerek a szó legszorosabb értelmében képes lesz. Amikor képes lesz, képezhető is, hisz minden tanulási folyamatnak nagyon fontos alapja, hogy a képzelőerő, a belső képalkotás működjön. Akinek ez nem megy, az nemcsak a kémia vagy a fizika bonyolult törvényeit nem képes tartalommal megtölteni, hanem egy ókori agórát sem képes elképzelni. Vagy ötévesen azt, hogy melyik a több, a három vagy az öt, mert belső képalkotás hiányában a számfogalom alapjai is hiányoznak. Az, akinek ez a belső képalkotó képessége nem működik, képtelenné válik, ami aztán lehet, hogy párosul a képezhetetlenséggel majd képzetlenséggel. Minden edukációnak az a célja, hogy képessé tegyük a gyerekeket, a szó sokféle értelmében. 

A gyermekkori mesehallgatáson is múlik, hogy a diákok képesek lesznek-e 9–10 vagy 17–18 évesen saját belső képeket előhívni és egyedi képeket alkotni, a megszerzett tudásanyagot képekké és gondolatokká formálni, „szavakkal képet festeni”.

Szántay Csaba: A természettudományok alapja az absztrakció: a tudomány a valóságtól való elvonatkoztatás eszközrendszerével (modellek, elméletek, metaforák stb.) próbálja a valóságot leírni és megérteni. Ezért fontos a belső képalkotás képessége. Akiben nem elég erős ez a képalkotás, sokkal nehezebben tanul, a kémiai képleteket sem érti meg igazán. A mese hallgatásának ebben is rendkívüli segítő szerepe van.  

Bajzáth Mária: Nemcsak az absztrakció nélkülözhetetlen a tudományos gondolkodásban. A tudományos gondolkodás egyik fontos feltétele a nyelv, a szókincs, a fogalomalkotás képessége is. A különböző természettudományok különböző nyelvi készségeket igényelnek, amit nem a televízió fog a gyermek számára megtanítani, még akkor sem, ha kizárólag tudományos-ismeretterjesztő mesefilmet néz, mert a gyerek számára a beszéd- és a gondolkodásfejlődésben, a szókincsgazdagításban nélkülözhetetlen szerepe van az élő beszédnek, a látható artikulációnak. Logopédusok, beszédfejlesztéssel foglalkozó szakemberek legújabb kutatásai azt bizonyítják, hogy a beszédhibás gyerekek számának növekedése szoros összefüggésben van a túl sok képernyőhasználattal, mert a gyereknek nincs elég ideje és lehetősége élő ember szájáról olvasni és leutánozni a hangképzés módját és az artikulációt. Ez is összefügg azzal, hogy később tudni fog-e, mer-e szóban szöveget alkotni, majd írni, lesz-e elég szókincse, harmóniába tudja-e rendezni a gondolatait. 

A beérkezett pályaművekből hogyan látjátok, mi foglalkoztatja az alfa- és Z-generációt? Milyen kérdésekre keresik a választ?

Bajzáth Mária: A TETT- mesepályázatban megjelennek az alfa- és a Z-generáció tipikus félelmeit jelző témák. Olvashatók mesék életről-halálról, járványokról, űrkatasztrófákról, környezetszennyezés miatt kipusztuló ökoszisztémákról. Találkozunk olyan történetekkel, amelyek az osztályközösségekben nehezen feldolgozható konfliktusokról szólnak, de sokan foglalkoznak a szerelemmel és a barátság nagy kérdéseivel is, mindezt olyan történetekbe szőve, amelyeket olvasva mi magunk is újra 16 évesnek érezhetjük magunkat. Az írásokban az iskolásokat foglalkoztató érzelmek, kérdések, félelmek, szorongások egy sajátos, esszenciális formája jelenik meg, a diákok sokféle helyzetet írnak le és írnak ki magukból például a Covid vagy más betegségek, háborúk kapcsán. 

A mesék szorongásoldó hatása közismert, és a kreatív írás során is oldódnak a félelmek, a rossz érzések externalizálódnak. 

A háborús, járvány- és klímaszorongással terhelt alfa- és Z-generációnak óriási szüksége van olyan technikákra, amelyek segítik szorongásaik oldását. Az írás pedig mint alkotó folyamat kivételes önsegítő módszer. 

Szántay Csaba: Engem sokszor az lep meg, hogy olyan érett gondolatok jönnek elő, amiket nem is nagyon tudok az adott korosztályhoz rendelni, és felnőttfejjel olvasva is lenyűgözőek.

Hajlamosak vagyunk a mesékre gyermekeknek szóló műfajként tekinteni. Pedig a felnőttek életében is épp annyi létjogosultságuk van, elég, ha csak a meseterápiás módszerekre gondolunk. Miért fontos és miért jó felnőttként is mesét olvasni?

Bajzáth Mária: Tudományos tény, hogy a mese egészen 1812–1814-ig – amíg a Grimm testvérek össze nem gyűjtötték az ún. gyermek- és családi meséket – főként a felnőttek műfaja volt. A gyerekek is hallgatták, hisz nem voltak gyerekszobák, de nem nekik mondták elsősorban a meséket. A gyerekek csak a 20. század kezdetétől kaptak kiemelt státuszt a családban és a társadalomban, ezzel a státuszváltással kezdtek el beszivárogni a mesék is a gyerekszobába, és ennek hatására alakult ki az a tévhit, hogy a mese kizárólag a gyerekek műfaja. Ha csak a népmesékre gondolok, amelyek minden mese alapját adják – sőt, ha messzebbre nyúlok, egészen a mítoszokig, amelyek minden mese ősei –, mindegyik a felnőttek tudásátadását szolgálta. Most az a dolgunk a mesepedagógiában, hogy ezt a hatalmas kincset a 21. századi társadalom igényeihez és normáihoz igazítsuk, és úgy adjuk oda a gyerekeknek vagy éppen a felnőtteknek, életkori sajátosságokat figyelembe véve, hogy azt az ősélményt, amit a történethallgatás, a közös mesélés jelent, visszaadjuk nekik. Mert a mese se nem a felnőtteké, se nem a gyerekeké, hanem tényleg mindenkié, gyakorlatilag magzati kortól egészen az élet utolsó pillanatáig lehet mesélni.
Szántay Csaba: 

Amikor egy tudományos publikáció születik, az is mese. Nem így hívjuk, de attól még az.

Azzal kezdődik, hogy „hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy probléma” és úgy folytatódik, hogy „jöttek a hősök, küzdöttek és folyamatosan akadályokba ütköztek, de nem adták fel, és végül eljutottak a megoldáshoz”. Akik prezentációtechnikát tanítanak, állítják, egy jó prezentáció is onnan indul, hogy kiállsz a színpadra, és azt mondod a közönségnek: „Hol volt, hol nem volt…”

A (rövidebb nevén) Richter TETT-mesepályázatot 2021 óta immár harmadszor hirdetik meg általános iskolai, középiskolai, valamint középfokú szakképzésben résztvevő diákok számára, a Természettudományos Oktatásért Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítvány szakmai együttműködésével, valamint Döbrentey Ildikó és Levente Péter fővédnökségével. A pályázat célja, hogy a tanulók általuk írt mesék vagy más műfajú történetek formájában bemutathassák, számukra mit jelent a természettudomány, milyen hasznosítható tudást és élményt nyújt a terület felfedezése, megismerése és szeretete. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy 2022-ben 775 érvényes pályamű érkezett be, lenyűgöző pályázói kreativitásról és természettudományos vonzalomról téve tanúbizonyságot. 
Elérhetőségek: 
Főoldal | TETT-mesepályázat (tettmesepalyazat.hu)
Richter TETT-mesepályázat | Budapest | Facebook
TETT-mesepályázat (@tettmesepalyazat) • Instagram-fényképek és -videók

Az interjú a Richter Gedeon Nyrt. támogatásával készült.