Hová lett a Tejút? – A fényszennyezés egy csillagász távcsövével

Mikor lehetett látni a jéghegy csúcsát, érzékelni a fényszennyezés problémáját?

A fényszennyezésnek már száz évvel ezelőtt voltak lokális jelei, például a világítótornyok esetében. Az 1960-as, ’70-es években vidéken a közvilágítás még viszonylag gyenge volt, ha Budapesttől kicsit távolodtunk, természetes égboltot találtunk. Ahogy jöttek a különböző világítástechnikai forradalmak, és olcsóbbá vált a világítás, úgy növekedett a fényhasználat. Ha most gyertyával szeretnénk világítani, a jelenlegi igényeink szerint, horribilis összegbe kerülne. Magyarországon az egyik ugrás az volt, amikor a rendszerváltás után bevásárlóközpontokat kezdtek építeni nagy parkolókkal, amiket teleraktak lámpákkal. Annak idején felkerestük az egyik bevásárlóközpont tulajdonosát. Azzal érveltünk, hogy energiamegtakarítás céljából kikapcsolhatná a parkolóház feletti gömblámpákat, amelyek éjszaka is világítanak. Azt a választ kaptuk, hogy a villanyszámla az egész költségvetéshez képest elhanyagolható.

A legnagyobb probléma az, hogy olcsóvá vált a fény, az emberek pedig felelőtlenek. A kettő együttesen hozza azt, hogy óriási energiákat használunk világításra ott is, ahol nem kellene.

Ez egy öngerjesztő folyamat: ha fényesebbre építenek valamit, mint a szomszéd üzletet, akkor jobban észreveszik. Az egyik negatív példa a diszkófény; reklámcélból van az épület tetején a fénypászma, ami csak az égbolt irányába világít, és valószínűleg nem vonz többeket, mint egyébként. De említhetnénk a templomokat is. Párás időben jól látszik, hogy a fénynek csak töredéke érinti a templomtornyot, a többi az égbolt irányába megy. Budapestről már csak a csillagok töredékét látni, de más városokban is hasonló a tapasztalat.

Melyek azok a jellegzetes csillagképek, amelyeket a városokban hiába keresünk az égbolton?

Európa és Észak-Amerika lakosságának jó része már nem látja a Tejutat. Amikor Amerikában áramszünet volt, rögtön telefonáltak a csillagvizsgálókba, még a rendőrségre is, hogy valami furcsaság van az égen. Nem tudták, mi az a fényes sáv.

Amikor Zselicben tíz éve elkezdtük a csillagoségbolt-parkot, végiglátogattuk a környékbeli települések polgármestereit. Egyikük elmondta, hogy hajnalban mindig az égbolt alapján tájékozódik, milyen idő lesz aznap. Régen ez volt a természetes. Sok csillagnéző túrát vezettem a nagyközönségnek. Egy szombathelyi gimnáziumban két osztálynyi gyerektől kérdeztem, ki látta már a Tejutat, és senki sem jelentkezett. Amikor mutattam róla képeket, egy lányka bizonytalanul jelezte, hogy talán látta.

A Zselici Csillagoségbolt-park Európában elsőként, a Földön ötödikként az ön kezdeményezésére és szakmai irányításával jött létre. Hogy sikerült megvalósítani?

Én alföldi gyerek vagyok, hosszú időn keresztül nem is jártam a Zselicben. A fényszennyezéssel kapcsolatos kutatásaimmal eljutottam nemzetközi konferenciákra. Amikor Zselicbe kerültem, épp egy európai konferenciát tartott a Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség (IDA). Akkor még újdonságnak számított a csillagoségbolt-park. Európában lépéselőnyben voltunk, mert akkor már gondolkodtam a megvalósításán. Három éven keresztül mértünk, amihez külföldről rendeltünk mérési eszközöket. Kidolgoztuk a tervet, programokat szerveztünk, együttműködtünk civil szervezetekkel, így álltak össze a szükséges feltételek. Amikor Zselicet elkezdtük, a hortobágyi ismerősök rögtön érdeklődtek, így majdhogynem párhuzamosan indult a kettő. Amikor az IDA-konferenciát Kaposváron tartották, épp a Zselic miatt, a hortobágyi felterjesztést is benyújtottuk, és utána következett a Bükk. Zselic egyszerű volt, mert nincs lakott település a tájvédelmi körzeten belül. Hortobágy egy nagy terület, ott lehetett megfelelő részt kijelölni. A Bükkben rendbe kellett tenni Répáshuta közvilágítását. Aggtelek is lehetne csillagoségbolt-park, de a két település, Aggtelek és Jósvafő miatt ez még várat magára.

Magyarországon elsősorban a nemzeti parkok területén szép az égbolt.

Ausztriában találtunk egy völgyet kis falvakkal, ahol tíz óra után a teljes közvilágítást lekapcsolják. Ott szeretnénk létrehozni egy referenciapontot, biológusokkal együtt.

Kép

Kép: Dr. Kolláth Zoltán

A fény pazarlásával párhuzamosan a fényforrások is egyre károsabbak?

Egyre több a lehetőség. Répáshutával épp ezt akartuk demonstrálni: létezik olyan LED-es világítás, ami megfelelő a környezetnek. Hangulatos lett a falu a meleg sárga fényektől, elenyésző benne a kékes rész. Korábban a fehér kompakt fénycsövek kevesebb fényt adtak, a háztetőt világították, ezért kevesebb fény jutott a járdára. Most oda irányul a fény, ahová kell, tíz óra után pedig sárgásabb lesz, a fénykéve is összeszűkül, így kevésbé világít be az udvarokra és az ablakon. Ennek az ellenpéldája a kaposvári gyalogos és kerékpáros híd világítása, amitől nemcsak én fogom a fejem, hanem a világítástechnikusok is. Kékesen világít a járdára, ráadásul éjjel két órakor is olyan erősen, mint az iskolapad szabványos megvilágítása. Olyan kápráztató a hatása, hogy a mozdonyvezetők nem látják, ha valaki átmegy a síneken, mert a szemükbe világít. Zavarja a járművezetőket is. Ha valaki tíz percig áll a hídon, kevésbé fog jól aludni, mert a kék fény gátolja a melatonin hormon termelését.

És az emberi szervezet mellett kedvezőtlen a hatása az állatvilágra is.

A csillagászok mellett a madarászok voltak, akik először felfigyeltek a fényszennyezésre.

Főleg Észak-Amerikában, ahol éjszaka is megvilágították a toronyirodaházakat. Reggelente sérült vagy elpusztult madarak százait találták, akik nekirepültek a kivilágított épületeknek. A madarak többnyire éjszaka költöznek, és többen a csillagos égbolt segítségével is tájékozódnak. Olaszországban megfigyelték, hogy a költöző madarak optimalizálják a röptüket; tudják, hogy hová jutnak el, ahol legközelebb találnak megfelelő táplálékot, és ehhez mennyit kell enniük. Az egyik repülőtérnek olyan erős fényei voltak, hogy megzavarták a költöző madarakat, akik leszálltak a környéken. Meg kellett etetni őket, mert máskülönben nem jutottak volna el a következő állomásig. A rovarokat is elvonzzák a fények az életterüktől. Debrecenben az egyik kivilágított bevásárlóközpontnál olyan éjszakai lepkéket észleltek, amelyeknek 40-50 kilométerrel távolabb van az életterük. A rovarok a hold alapján tájékozódnak, és egyenesen tesznek meg nagy távolságot a következő virágporos legelőig. Ha a közelben más fényforrás jelenik meg, elkezdenek körbe-körbe repülni, lefelé spirálozni. Nem tudnak szabadulni a fénycsapdától. A denevérek időnként kihasználják, hogy összegyűlnek a rovarok, hiszen elég tátott szájjal keresztülrepülniük. Számukra a fény azért probléma, mert éjszakai vadászok, és a fény korlátozza a kirepülés ingerét. A kivilágított templomtornyoknál és padlásoknál kevésbé gyarapodnak a denevérek, mert lerövidül a táplálékszerzési időszak. Visszatérve a rovarokra, a fényszennyezés miatt nemcsak a számuk csökken, hanem egyes rovarfajok is eltűnnek. Kínában már ecsettel porozzák egyes helyeken a gyümölcsfákat, mert nincs elég megporzó rovar a természetben.

Meglepő, hogy semmi máson nem múlik mindez, csak a hozzáállásunkon.

Ha éjszaka kevesebbet világítunk, sokat megtakaríthatunk.

Bizonyos városok büszkék arra, hogy okosvilágításuk van. A technika megadja a lehetőséget a jóra, csak megfelelően kell programozni. Fontos, hogy az építészekhez is eljusson az információ, hiszen sokszor ők a fényszennyezés generálói.

A járdába helyezett fényvetők, amelyek felfelé világítanak, torzítják a szobrokat és épületeket, mivel a régi építészek aszerint terveztek, hogy a nap fénye felülről érkezik. Ráadásul a LED-ek fénysűrűsége sokkal erősebb, tehát ha közelről belenézünk, kápráztathat. A pici gyerekeknél, akik a virágágyásban vagy a sétálóutcán alacsonyra kihelyezett fényvetőkbe belenéznek, maradandó retinakárosodást is okozhat. Nem kell tehát lemondanunk a mesterséges fényről, de jól kell élnünk a lehetőségekkel.