Hogyan tessékeljük ki a farontó bogarakat?

„Szú perceg a szemöldökfában” – írja Arany János a Toldiban, és a köznyelv máig szúnak nevez szinte minden bogarat, ami a faanyagba lyukakat fúr. Valójában a szú csak élő vagy frissen kivágott faanyagokban él meg, a feldolgozott, beépített fát, amely zömében fenyő, az esetek 90 százalékában a házicincér károsítja. „A valódi szú az erdészeknek okoz komoly fejfájást, főleg mert gyakorlatilag lehetetlen védekezni ellenük, az egyetlen megoldás a tarvágás, és a fertőzött fák eltávolítása. A különböző álszuvak a lakásokban és kertekben lévő bútorokat, faanyagokat károsítják” – mondja dr. Király Béla faipari mérnök, faanyagvédelmi és műemlékvédelmi szakértő, címzetes egyetemi tanár. Az álszuvak közé a kopogóbogarak tartoznak, de messze a házicincér a legkomolyabb kártevő. Mindebből az is következik, hogy a szúölő néven árult termékek sem a szút ölik meg, hanem az egyéb farontókat.

Hogyan tessékeljük ki őket?

Ha a bútorokon vagy a faanyagon már látszanak a lyukak, a bennük lévő rovarokat nehéz kiirtani. Ezeket a szakemberek is olyan speciális helyiségekbe teszik, amelyekbe különböző gázokat vezetnek, azok hatolnak be a lyukakba. Ily módon főleg a múzeumok mentesítik műtárgyaikat. „Restaurátorok különböző szerves vegyületeket is használnak, azokat juttatják injekciós tűvel, vagy vékony furatokon keresztül a faanyagba. Ha ugyanis a kártevő már bent van, a felületi kezelés nem igazán hatékony” – emeli ki szakértőnk. Az utólagos védekezés különösen a cincérek esetén nehéz, mert azok a furataikban hagyják a furatport, amely dugóként működik. A hagyományos favédők csak 1-3 milliméterre tudnak beszívódni, olyan készítményt, amely képes akár 20 milliméterre is bejutni a fába, csak szakemberek használhatnak, általában tetőszerkezeteket mentenek meg vele. Ilyet alkalmaztak a leégett Notre-Dame‑székesegyháznál is.

Házi használatra olyan környezetbarát készítmények érhetők el, amelyek nem tartalmaznak mérgező anyagokat, egyszerűen büdössé, élvezhetetlenné teszik a faanyagot.

Létezik olyan kezelési módszer is, amely a mikrohullámú sugárzás melegítő hatását használja ki, speciális műszerekkel elérik, hogy a faanyag még véletlenül se gyulladjon ki a használata közben. Ilyen módszerrel díszes ajtók és egyéb bútorok mentesíthetők roncsolásmentesen.

Kép

Kép: Freepik

Kezelés helyett megelőzés

Mivel a kártevők megjelenése után már nehéz a mentesítés, a megelőzésre kell figyelni. A víznek nem annyira kitett faanyagokat elég lehet olyan alapozókkal és impregnálókkal lekenni, amelyekbe kerültek védelmet adó komponensek (propikonazol,piretroidok). Ezek jelentős része a mezőgazdaságból származik, gyorsan hatnak, de az egészségügyi várakozási idejük után elbomlanak. A hatóanyagok másik típusa lekötődik a fa rostjaiban, onnan nem jut ki, nem jelent veszélyt. A rájuk vonatkozó szabályozás ma már nagyon szigorú. A változást jól mutatja, hogy míg a ’70-es években 150 hatóanyagot használtak, ebből mára 6 darab maradt, és nagyjából 20 készítmény van, amit a szakemberek kimondottan faanyavédelemre használnak.

„Ma már az unióban nincsenek forgalomban olyan szerek, amelyek az emberre és a környezetre kiemelten veszélyesek, rákkeltőek lehetnek” – mondja szakértőnk.

A favédőszerekre kerülő lazúrokat nem elég egyszer használni, a fafelületeket folyamatosan fel kell újítani, évről évre le kell őket kenni. 

Csak vizes ne legyen!

A faanyagok védettsége nemcsak a favédőszereken múlik, hanem legalább 50 százalékban a beépítés módján. „Például egy faterasz vagy fa kocsibeálló lábazatát vaslábakra kell helyezni, mert ha leengednénk az aljzatig, fölszívódna a víz, ami problémát okozhat, gombásodáshoz vezethet. Az ilyen jellegű védelem fontosabb, mint hogy bekenjük-e a fát bármivel. A vízszigetelés mellett arra is érdemes figyelni, hogy ha lehet, kerüljön tető a faanyagok fölé” – emeli ki Király Béla. Persze a szükséges védelem szintje attól is függ, milyen típusú fáról van szó, a tartósságra annak is komoly hatása van. Magyarán nem mindegy, hogy valami akácból vagy nyárfából, lucfenyőből vagy vörösfenyőből készül.

A legnagyobb veszélyben a talajjal kapcsolatban lévő szerkezetek – ilyen lehet például egy földbe ásott oszlop – vannak, azok csak komoly védelem mellett lehetnek tartósak.

Ha ilyenkor kisebb természetes tartóssággal rendelkező faanyagot használunk, fontos a védőszerrel történő telítés. Jó megoldás az akác használata, ami a földben telítés nélkül is sokáig bírja. Telített faanyagot ágyásszegélyek, cölöpök, kerítéselemek formájában kertészeti áruházakban is be lehet szerezni.  

Kép

Kép: Freepik

Mire jó a lenolaj?

Régi módszer a faanyagok lekenése lenolajjal, ami hasznos, viszont mivel nincs benne biocid hatóanyag, nem ad védelmet sem gombák, sem farontó bogarak ellen. Inkább csak arra jó, hogy a ráeső víztől védje a fát. Egyfajta védelmet persze ez is jelent, hiszen meg lehet vele akadályozni, hogy a fa nedvességet kapjon. Ez elsősorban a gombák megtelepedését nehezíti, mivel azoknak nedves felületre van szükségük. A farontó bogarak ellen a lenolaj csak minimálisan véd, mert álcáik nem szívesen rágják magukat keresztül rajta. Viszont, ha a faanyag már a fatelepen megfertőződött (a fertőződések többsége ott történik), már hiába kenjük be lenolajjal, alatta vidáman eléldegélnek a farontók álcái. Ennek elkerülésére vehetünk 60-70 fokon kezelt műszárított fát.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>