Kerti last minute: mit érdemes még a fagyok érkezése előtt elvégezni?

Utolsó simítások

Ebben a hónapban már fölszámolható a veteményeskert. Ki kell szedni az utolsó szál babot is, de úgy, hogy a gyökere lehetőleg maradjon a földben, mert remek nitrogénforrás. Levele mehet a komposztra, ahogy a répáé és a többi később kiszedett zöldségé is. Ideje betakarítani a káposztát is, és elpakolni fagytól és meztelen csigáktól védett helyre. Raktárba helyezés előtt leveleit érdemes ellenőrizni, mert ha csiga rejtőzik köztük, akkor télen könnyen odavész a termés. A leszedett külső leveleknek a komposzton a helye, nem úgy, mint a hullott gyümölcsnek.

A már ősszel lepotyogó termések ugyanis már nem a természetes hullás miatt kerülnek a földre, hanem szinte biztosan azért, mert valamilyen állati kártevő, többnyire moly fúrta meg őket. Ha ezeket nem szedjük össze, akkor a bennük lévő kukacok kifejlődnek, majd lepkeként kirajzanak, később elszaporodva veszélyeztetik a következő évi termést is.

Emiatt a talajon hagyni nem szerencsés a szemeket, de az sem jó, ha összeszedve a komposztra dobjuk őket. Noha fáradtságos munka, de legjobb, ha viszonylag mélyre – ideális esetben két ásónyomnyira – elássuk ezeket, mert így idővel a talajt is gazdagítják és a kórokozók is elpusztulnak bennük.

Elő az ásót!

Az ásásnak is most jött ez az ideje, jobban járunk, ha most végezzük el, mint tél végén. Ekkor még bátran meghagyhatunk nagyobb földtömböket is, a fagy és a giliszták még dolgozhatnak rajta, mielőtt tavasszal kialakítanánk rajta az ágyásokat. A trágyát szintén ősszel célszerű jó mélyen bedolgozni a talajba. Ha szerves trágyát használunk, akkor érdemes jól kezelt, érett istállótrágyát beszereznünk, ami nem egyszerű feladat, de megéri ilyesmit keresni, akár vidékről is hozatni. Helyette persze használhatunk érett komposztot és szárított marhatrágyát is, a talaj termőképességének fenntartásához szükséges szerves anyagot, humuszt és tápanyagot azok is tartalmazzák.

Míg a szerves trágya használatát, ha muszáj, hagyhatjuk tavaszra is, addig a műtrágyáét nem, azt mindenképpen ki kell szórnunk még most.

Ennek oka, hogy a kálium és a foszfor tartalmú készítmények lassan oldódnak, tavaszig pedig el kell jutniuk a gyökerek szintjéig. A nitrogéntrágyáknál ez nem fontos, azok többség gyorsan oldódik. Viszont ennek is szerencsésebb az őszi beásása, mert magával az ásással azt is segítjük, hogy a föllazított talajba az őszi és téli csapadék minél könnyebben bejusson. Az így eltárolt csapadék nagyban segíti a növények tavaszi, kora nyári fejlődését.

Jöhetnek a csemeték

Szintén most a legjobb elültetni a facsemetéket; beleértve ebbe a szabad gyökerű gyümölcsfákét, lombhullató díszfákét és rózsabokrokat is. A korai fagyoktól nem kell félni, erre hivatkozva nem szabad tavaszra tolni az ültetést. A legjobb, ha mindezt hónap végére időzítjük, a csemeték sérült, visszavágott gyökérágai még ilyenkor is regenerálódnak a fagyok előtt, azokat a köréjük gyűlő nedves talaj megvédi a fagytól és a kiszáradástól is. Ennek köszönhetően ezek a növények tavasszal sokkal korábban és könnyebben kifakadnak, mint azok, amelyeket akkor ültetünk csak ki: azok még csak éledezni kezdenek, amikor az ősziek már erőteljesen és lendületesen növekednek. Persze aki teljesen biztosra akar menni, vehet földlabdás, konténeres fácskát is, de a megfelelő ültetés mellett teljesen felesleges: elég a szabályokat betartani. Először is tudni kell, hogy szabad gyökerű gyümölcsfákat a legjobb úgy ültetni, hogy azok gödrét hó elején kiássuk, és úgy hagyjuk hó végéig. Az ekkor beszerzett fácskát érdemes néhány órára vízbe állítani, majd a kiásott gödörbe a korábban mellé kupacolt földet visszatenni úgy, hogy csak egy akkora mélyedés maradjon, amelybe belefér a csemete megmetszett gyökérzete. Ezt követően kerülhet bele a fácska, majd a tövéhez a maradék a föld. Ezután a töve körül a talajt már csak finoman meg kell tapicskolni és be kell öntözni. Ha ez is megvan, a tő körüli területre a talajt érdemes arasznyira felkupacolni.

Ugyancsak érdemes még ősszel túlesni egy lemosó permetezésen, ezzel ugyanis elejét vehetjük a tavaszi bajoknak, ilyenkor ez a művelet sokkal hatékonyabb.

A permetezést a lombhullatást követően végezhetjük el, a legegyszerűbben valamilyen kénkészítmény és bordói lé keverékével: ezekkel a gombák spórái pusztíthatók el. Ha nyáron azt tapasztaltuk, hogy sok a fákon a levéltetű és a pajzstetű, akkor érdemes nem csak a gombákra, köztük a lisztharmatra megelőző csapást mérni, hanem külön szerrel az egyéb kártevőkre is. Fontos ugyanis, hogy ezek áttelelő tojásai is megsemmisüljenek. A gyümölcsmúmiák eltávolítását sem szabad elmulasztani, ha ugyanis ezt nem tesszük meg, akkor tavasszal az ezekből származó spórák újra befertőzhetik a gyümölcsfákat. Ez ellen még lemosó permetezés sem jelent garantált védelmet. Fontos az is, hogy ne csak a gyümölcsfákat védjük, hanem mindent, amin a kórokozók esetleg áttelelhetnek: a fák mellett a gyümölcstermő bokrokat is, a szamócaágyást, a lombhullató díszfákat és cserjéket, a rózsabokrokat. Érdemes még a fakerítést is lefújni, a kártevők tojásai és kórokozók spórái ugyanis azok repedéseiben is áttelelhetnek. Fontos, hogy most a permetezés ne ködszerű legyen, hanem szó szerint bőséges, lemosásszerű. Így juthat el a növényvédőszer az eldugott rejtekhelyekre. Az ilyesmitől nem kell félni, az ehhez használt szerek abszolút környezetkímélő készítmények.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>