Hogyan rendezzük a kapcsolatunkat a testvérünkkel?

A testvérlét hatásai 

A pszichológia korábban az anya-gyermek kapcsolatnak tulajdonított különleges jelentőséget, úgy gondolták a kutatók, hogy ez az a kapcsolat, amely a személyiség formálódását, illetve a különböző lelki nehézségek alakulását leginkább meghatározza. Az apa, a családi rendszer működése és érzelmi klímája, illetve a testvérkapcsolat jóval kevesebb figyelmet kapott, és csak később kezdte érdekelni a kutatókat. 
Ma már tudjuk, hogy a testvérek hatalmas szerepet játszanak a személyiségfejlődésben. Adler elmélete szerint a családon belül megélt társas összehasonlítás, ezáltal pedig a születési sorrend igen nagy hatással van a fejlődésre. A kötődéselmélet kutatói szerint a testvérkapcsolat fontos érzelmi kötelék. A testvérek közötti biztonságos kötődés hozzájárulhat a biztonságérzet alakulásához, akár kompenzálva az esetleges hiányokat. A kutatások alapján a harmonikus, kiegyensúlyozott testvérkapcsolatokban megélt hasonlóság, közvetlenség és melegség megtartó erővel bír, és összefüggést mutat a magasabb önértékeléssel, a különböző életviteli problémák alacsonyabb számával, illetve kevésbé valószínű az elmagányosodás érzésének megjelenése. A testvértől kapott támogatás segíthet az élet kihívásaival és a stresszel való megküzdésben, egyrészt mert a testvér valódi támogatást nyújthat, másrészt a pozitív testvérkapcsolat összefüggést mutat az egészséges érzelemszabályozással és a proszociális viselkedéssel. 
Természetesen a testvéri kapcsolat megtapasztalása nem feltétlenül szükséges az egészséges fejlődés szempontjából, ugyanakkor azok, akiknek vannak testvéreik, társakat kapnak az életútjukra.

Ezen az úton a testvérek folytonosságot kínálnak egymásnak, hiszen ők azok, akik ismerik egymás legrégebbi történeteit, ott voltak, amikor a házastárs vagy a saját gyermekek még nem, és ott lesznek, amikor a szülők már nem lesznek. Ez a kötelék lehetőség és feladat is egyben. 

Egyrészt érdemes átgondolnunk, hogy a testvérkapcsolataink tapasztalataiból kiindulva milyen mintákat viszünk további kapcsolatainkba, másrészt a testvérünkkel való kapcsolat rendezése és ápolása felnőttként is fontos feladat. 

Testvérlét és párkapcsolat 

A testvéri kapcsolatok számos eleme kihathat a párkapcsolatunkra. Ismerős helyzetben könnyebb tájékozódni, ezért gyakran keveredünk hasonló szerepbe, mint amit a saját családunkban a testvérpozíciónk során megéltünk. Gyakran vonzódunk olyan partnerhez, aki biztosítja számunkra ennek megélését, ám ez egy idő után mindkét fél számára terhessé válhat. Adler mondta: „Mondd meg, hogy mi a panaszod a házastársadra, és megmondom, miért éppen őt választottad annak idején.” Annak felismerése és tudatosítása, hogy milyen helyet foglaltunk el a születési sorrendben, segíthet az ehhez kapcsolódó nehézségek kezelésében, illetve abban, hogy kölcsönös tisztelettel és együttműködéssel kezeljük a helyzetet. 
A testvérkapcsolat az egyezkedés elsajátítása szempontjából is különleges jelentőséggel bír.

Manapság az egyezkedés kultúrája kikopott a mindennapi gyakorlatból. A családtagok a vélemény- vagy érdekkülönbség meglétét gyakran sértőnek és kapcsolatellenesnek találják, így döbbenten és dermedten állnak, ha mégis találkoznak vele.

Azonban éppen emiatt nehezükre esik elvégezni az összehangolás munkáját is. Enélkül viszont a kapcsolatra nézve még a kisebb ellentétek is fenyegetőnek tűnhetnek. 
Az egyezkedés sorsa általánosságban szemlélve társadalmi szinten összevethető az alkudozáséval. Ez a ma erőteljesen visszaszorulóban lévő tárgyalásmód korábban az adásvétel elengedhetetlen része volt. Egyfajta rituális tánc és szellemi bajvívás volt a kölcsönösen elfogadható ár és érték összhangban történő eléréséért. Feszültség, drámai fordulatok és gesztusok jellemezték, amelyeket ma mintha szeretnénk kispórolni a kapcsolatokból. Arra vágyunk, hogy minden szabályozott, előre tudható és könnyen elérhető legyen. Ha van legalább egy testvérünk, akivel egy szülőpáron kell osztoznunk, tudjuk, hogy ez csak álom, az élet egyáltalán nem ilyen. A testvérként elsajátított egyezkedési módszerek megkönnyítik a párkapcsolati feszültségek kezelését, amikor számos érdek, feladat és vágy összehangolása szükséges. 

Kép

Kép: Freepik

Érdemes azt is látnunk, hogy a testvérünkkel kialakított egyezkedési módszereink nem feltétlenül voltak egészségesek.

Vannak, akik gyermekként azt tanulták meg, hogy a leuralás és a hatalmuk fitogtatása, vagy éppen ellenkezőleg, az alárendelődés és az érzéseik elfojtása, esetleg az olyan manipulatív önérvényesítési eszközök, mint a hízelgés vagy sugalmazás, vezetnek sikerre.

Ezekben az esetekben fontos, hogy olyan önérvényesítési technikákat sajátítsunk el, amelyek nem valakinek a kárát, hanem mindenkinek a javát szolgálják! 
A párkapcsolat kialakulásakor az is fontos kérdés lehet, hogy miként viselkedik a társ a testvérével. Családterápiás tapasztalatunk azt mutatja, hogy a nehézséggel küzdő, segítséget kérő családok és párok jelentős része izolált. Nincsenek közeli barátaik, kedvenc szomszédjaik, ismerős párok vagy családok, akikkel rendszeresen megosztanák élményeiket, örömeiket, nehézségeiket. Nem mindenre gyógyszer, de az elszigeteltség megszűnése sokszor már önmagában is pozitívan hat a családi és párkapcsolatokra. A testvér léte szinte magától értetődő lehetőséget nyújt arra, hogy a párok és a családok kilépjenek a pusztító izolációból, ezért érdemes egymást támogatnunk abban, hogy testvérkapcsolatunkat rendezzük vagy ápoljuk. 

Testvér vagy barát? 

A testvérkapcsolatok hatása megfigyelhető a baráti kapcsolatokban is. Egyrészt könnyebb eligazodni a baráti kapcsolatban, ha a testvérrel már megtanultuk, hogyan játsszunk együtt a vidám pillanatokban, hogyan osztozzunk az utolsó sütin, és hogyan béküljünk ki végül, ha elszabadultak az indulatok. Másrészt megfigyelhető az a felnőttkori megoldás is, hogy a testvéri kapcsolat elhidegülése esetén barátot választunk a testvérünk helyett. Csábító lehetőség, hogy lazábban kötődő, könnyen és esetleg következmények nélkül lecserélhető barátokkal helyettesítsük a testvért. Így aztán előáll az a sajátságos helyzet, hogy a testvérség mint élő, erőforrást nyújtó kötelék háttérbe szorul a társadalom jelentős részében, ám szívesen hívunk majdnem idegeneket testvérnek. Ezt tanúsítja a mai magyar szlengbe az amerikai szubkultúrákból átkerült „bro” (brother, azaz testvér) megszólítás. Közben a fogalom elszenvedett némi értéktelenedést is, hiszen inkább haveri viszonyt jelöl. 

Az az elvárás, hogy a barát egyfajta javított testvérverzió legyen, általában csalódást eredményez, hiszen a barátnak ilyenkor egy ideált kellene megtestesítenie.

Valójában vele is lesznek félreértéseink és nézetkülönbségeink. Hosszú távon aztán sokszor kiderül, hogy éppen ugyanazokon a pontokon csúszik el a testvér-helyettesítő kapcsolat, mint a testvérkapcsolat. 

Nemzedékek öröksége 

A cél inkább az lehet, hogy őrizzük meg a testvérünkhöz fűződő különleges kapcsolatot, és ne helyettesítsük olyan barátokkal, akik aztán idővel lecserélődnek. Ez persze nem egyszerű, ugyanis a testvérkapcsolatra is igaz az, ami a párkapcsolatokra: a jelenben vívják bősz csatáikat a múlt árnyai. Vagyis testvérkapcsolatainkat láthatatlanul befolyásolják az előző nemzedékek által ránk hagyott hiedelmek, sorsfeladatok, családi elvárások és jogosultságok. A szülők egy tudatos és tudattalan üzenetekkel teleírt „testvérmenedzsment” kézikönyvet adnak át utódaiknak. 
Széles palettáról választhatunk, hogy mennyire szorosnak szeretnénk látni a testvérkapcsolatunkat. Szoros, szinte baráti kapcsolatban legyünk? A távolság legyen jellemző ránk, de azért mindig számíthassunk egymásra? Fiatal felnőttként szétváljunk, és soha többé ne vegyük fel a kapcsolatot? Hosszú ideig együttműködjünk, aztán elváljanak útjaink? Egymás mellett fussuk az életet, és annak utolsó harmadában közeledjünk újra egymáshoz? 

Kép

Kép: Getty Images

Határozottabb képet kapunk erről, ha áttekintjük, miről is szólnak az előző generációk által közvetített, tudattalanul követett minták, mire ösztönöznek bennünket, milyen megoldások tűnnek a családunkban természetesnek, és szinte önkéntelenül is kézenfekvőnek a testvéri kapcsolat alakításában. 

Tudatosítás
A testvérünk egészen biztosan ott van a múltunkban. Célunk az lehet, hogy behozzuk őt a jelenünkbe. Tudatosítsuk az előírt családi forgatókönyvet, és változtassunk rajta, ha nem megfelelő! Érdemes felidézni a családunkban az előző generációkban látott testvéri viszonyokat és azok történetét. Milyen mintákat és azonosságokat látunk? Hogyan hatnak ezek a példák az egyes generációk között? Hogyan folytattuk ezeket a testvérünkkel? 

Felnőtt testvérek 

A testvéri kapcsolatok lehetőségéről elgondolkodtató példát ad, ha Németországban autózva megfigyeljük, hány testvérek által működtetett vállalkozást látunk útközben. Erről árulkodnak a „Gebrüder” (fivér, testvér) szót tartalmazó cégtáblák. A testvérrel működtetett cégek száma egy másfajta testvérkultúrát jelez, amelyben a testvérek közötti összefogás, együttműködés akár az egzisztenciális feltételek megteremtésében is hangsúlyosabb. 
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felnőttek általában konkrét elképzeléseket fogalmaznak meg arról, hogy milyen lenne a jó testvér számukra, de a testvér többnyire nem olyan. Természetes, ha egy testvérkapcsolatban vannak hullámvölgyek, a lényeg az, hogy megtesszük-e a fontos lépéseket annak érdekében, hogy visszataláljunk egymáshoz. Gyakran a különböző életciklusokat kísérő vagy a váratlan krízisek során történnek kísérletek a testvérkapcsolatok korrekciójára. Ilyen helyzet például a házasságkötés, amikor szeretjük rendben tudni a családot, amelyet hátrahagyunk, vagy az idősödő szülők gondozása, amikor közösen kellene egy fontos feladatot ellátnunk. A nagy nekirugaszkodásokat viszont gyakran csalódás követi. 
A felnőtt testvérek kapcsolatában fontos kérdés, hogy csak családi találkozókon és ünnepeken futunk-e össze, vagy pedig személyes kapcsolat is van közöttünk. Ha ez utóbbit elhanyagoljuk, akkor a személyességet és a közelséget nélkülöző, csak ünnepekre korlátozódó kapcsolat kiüresedéssel fenyeget. 
A testvérkapcsolat rendezésekor fontos előre kigondolni és őszintén kimondani az igényeket: például szeretném, ha közelebb kerülnénk egymáshoz. Érdemes azt is végiggondolni, hogy a köztünk lévő eltávolodás, esetleges feszültség miből ered. Gyakori, hogy a feldolgozatlan gyermekkori történetek, féltékenység, harag, csalódottság akadályozza meg, hogy a jelenben kapcsolódni tudjunk egymáshoz. Ennek a feszültsége akár a testvérrel is megosztható, elmondhatjuk egymásnak, hogy miként éltük meg gyermekként a különböző történeteket. A cél nem a sérelmek felhánytorgatása, hanem a kapcsolat rendezése. Amikor ezzel a szívvel és elhatározással ülünk le a másikkal beszélni, könnyen kiderülhet, hogy gyermekként neki is hasonló érzései voltak. Igazán gyógyító lehet, ha mindketten bele tudunk helyezkedni a másik pers­pektívájába. Bár a múltat nem tudjuk megváltoztatni, de hozhatunk olyan döntést, hogy nem engedjük, hogy a múltból származó érzések határozzák meg a jelenben lévő történéseket és a kapcsolatunkat. 

Ezek a beszélgetések csak ránk tartoznak, ezért ne engedjük, hogy a szüleink kerüljenek a békítő vagy közvetítő szerepkörbe. Az ilyen felállás ugyanis erősen hasonlít arra, amikor gyermekként a szüleink próbálták egyengetni a kapcsolatot, és ez könnyen felidézheti a féltékenység és a harag érzéseit. 

Jó, ha konkrétan tudjuk azt is egyeztetni, hogy milyen rendszereséggel akarunk találkozni, vagy telefonon beszélgetni. Hasznos, ha nem elvárásokat támasztunk először, hanem mi változunk, és közben kommunikáljuk a szándékainkat. Mindehhez türelemre is szükség van. Ám biztató, hogy a rendszerelmélet szerint, ha a rendszer egyik tagja elkezd változni, az hatással van a rendszer többi tagjára is. 
Testvérkapcsolatunk alakítása fontos mintát hagy örökségként a gyermekeinkre. Az itt elért megoldásaink reményt adnak arra, hogy családunk minket követő nemzedékei élő és gazdag testvéri kapcsolatokban bővelkedhessenek. Ugyanakkor fontos azt is látnunk, hogy egy kapcsolat működtetéséhez két ember szükséges. Ha a testvér nem partner a kapcsolatépítésben, akkor az elszenvedett kudarcok kimondása és tudatosítása segít abban, hogy utódaink már ne kövessék el a mi hibáinkat. 

Forrás: 
Barlay Mónika Laura és Péley Bernadette: A testvérkapcsolat kérdőív hazai adaptációja. 
Magyar Pszichológiai Szemle, 2016. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>