Hogyan éljük túl a dackorszakot?

Az éntudat alakulása

A csecsemő kezdetben teljes életközösségben él az anyjával, nem tudja elkülöníteni magát tőle, szükségleteit az anyja elégíti ki, miközben szoros érzelmi kapcsolat alakul ki köztük. Az éntudat alakulásával kezdi felismerni a kisgyermek a saját határait, szükségleteit, vágyait. És ezek a vágyak olykor ellentétesek a szülők vágyival elgondolásaival, és konfliktusokhoz vezethetnek. A gyermek ebben a korszakában kezdi érvényesíteni az akaratát, ami sok esetben dacossággal párosul. A legváratlanabb pillanatban törhet elő belőle a makacs és hisztis viselkedés, amit nagyon nehéz a szülőnek kezelni és kitalálni, mi is lehet a probléma forrása. Nehezítheti a helyzetet, hogy a gyermekek még nem tudnak beszélni, vagy ha igen, nem feltétlenül rendelkeznek még olyan szókinccsel és kifejező képességgel, hogy vágyaikat kommunikálni tudnák.

A hisztis viselkedésnek különböző céljai lehetnek:

• figyelemfelkeltés
• a feszültség levezetése
• függetlenedési törekvések jelzése (akarat kinyilvánítása)

A hisztis viselkedést az alábbi helyzetek fokozottan kirobbanthatják:

• frusztráció
• féltékenység
• kimerültség
• fáradtság
• éhség
• idegen környezet

Könnyebb megelőzni, mint leállítani

Érdemes odafigyelni azokra az ismétlődő előjelekre, amelyek általában meg szokták előzni a hisztis viselkedést, és a következő alkalommal ilyenkor közbelépni.

• Amennyiben lehetséges, minél kevesebbet használjuk a „nem” szót. Helyettesítsük inkább valami mással! „Nem megyünk még ki a kertbe!” helyett például azt mondhatnánk „Miután megreggeliztél, kimehetünk a kertbe!”
• Próbáljuk meg előre felkészíteni gyermekünket: a napi tevékenységeket beszéljük át reggel; ha egy tevékenységben benne vagyunk (pl. játék) és lassan véget kell vetni ennek, jelezzük azt pár perccel hamarabb, hogy a gyermek fel tudjon készülni rá.
• Teremtsünk olyan szituációkat, amelyekben a gyermek az akaratát érvényesíteni tudja. pl. reggeli ruha kiválasztása.
• Legyünk következetesek! Vannak tiltott dolgok, például soha nem engedjük gyermekünket felmászni az ablakpárkányra. Vannak olyan dolgok, amelyeket szabad: kiválasztani, melyik színű kanállal szeretne enni, vagy milyen színű pohárból szeretne inni. És vannak olyan helyzetek, mikor a szülő dönti el, hogy enged-e: kimaradhat-e a délutáni alvás, ehet-e édességet stb.
• Kössünk kompromisszumokat! Így a gyermek megtanulja, hogy két, egymás igényeire nyitott ember képes olyan döntést hozni, amely mindkét fél számára megfelelő. Ezzel a képességgel gyermekünk sok konfliktust tud majd kezelni az életben, vagy meg is tudja majd ezeket előzni.
• Tudatosítsuk magunkban, hogy gyermekünk nem a tulajdonunk! Ő egy különálló kis egész ember, akinek érzései és vágyai vannak, csak úgy, mint nekünk.
• Ne aggódjuk túl a helyzeteket, engedjük gyermekünknek, hogy felfedezhesse a világot! Persze nem határok nélkül, mert szüksége van korlátokra. Próbáljunk mindig olyan meder lenni, amely pont elegendő és megfelelő a kis patakunk számára!

Mit tegyünk, ha kitört a hiszti? 

• maradjunk türelmesek és nyitottak gyermekünkkel
• próbáljuk elterelni a figyelmét
• reagáljunk a hisztire humorral
• mondjunk olyat, ami váratlanul érheti őt és kizökkentheti a hisztiből
• tartsunk „tükröt” a gyermeknek, utánozzuk a viselkedését, sokszor nevetésben tör ki ilyenkor a gyermek, ha látja a szülőben saját magát
• sose büntessük meg hisztiző gyermekünket
• ha elmúlt a hiszti, üljünk le vele beszélgetni: mondjuk el neki, hogy tiszteletben tartjuk az érzéseit, haragját, és mindig is számíthat ránk, mert nagyon-nagyon szeretjük.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>