Hogyan alkalmazkodjunk az ökológiai változásokhoz, és mi az, amit még megelőzhetünk?

Mindennap megtapasztaljuk a globális felmelegedés negatív hatásait. Ez azonban nemcsak a néha már-már elviselhetetlen forróságot, az egyre gyakoribb szélviharokat vagy az időszakosan korlátozott vízfogyasztást jelenti. A klímaválság kísérő jelenségei életünk szinte minden területén megjelennek, legyen szó a magas gyümölcs­árakról, a pusztuló örökzöld díszfákról, a rovarfertőzésről a Pannonhalmi Főapátság könyvtárában vagy épp a mediterrán tengerparti hangulatot idéző kabócakoncertről a Budai-hegyekben. 

Szorongással és az áldozatok iránti együttérzéssel figyeljük a természeti katasztrófákról szóló híradásokat, néhány évtized alatt pedig olyan fogalmak épültek be a szókincsünkbe, mint a klímakatasztrófa, az üvegházhatású gázok és szén-dioxid-kibocsátás, az ökolábnyom, az alacsony karbonintenzitású gazdaság. A témáról megfogalmazott álláspontok között mégis kihívást jelent eligazodni. A sokszor egymásnak is ellentmondó információk alapján pedig nehéz felelősségteljes döntéseket hozni. 

Az ember által okozott klímaváltozás jelensége nem vitatott a szakemberek között. 

A szakmai vélemények csak abban a kérdésben térnek el, hogy a felmelegedés még megállítható-e vagy sem, valamint, hogy milyen eszközökkel szükséges fellépnünk ellene, és hogyan kellene alkalmazkodnunk a változásokhoz. Ebben a kérdésben alapvetően három megközelítés létezik. Az első az úgynevezett technooptimistáké, akik a technológiai innovációkban bíznak, a második a rendszerszintű változást sürgetőké, akik úgy vélik, még sok mindent megmenthetünk, ha cselekszünk, a harmadik a mélyalkalmazkodás képviselői, akik úgy látják, az összeomlás már elkerülhetetlen, így a várható változásokhoz szükséges alkalmazkodnunk. A tényeket figyelembe véve azonban alapvető konszenzus van a szakemberek között.

Többek között ezért is jelent fontos mérföldkövet e fent említett nyilatkozat, mivel olyan alapvetéseket tartalmaz, amelyekben a szakemberek egyetértenek. A kezdeményezéshez az elmúlt egy évben pedig több tucat további kutató is csatlakozott.

A tudósok szerint bizonyos változásokat talán még el tudunk kerülni, néhányat azonban már nem valószínű, ezért a megelőzés és az alkalmazkodás egyaránt fontos. A klímaválság egy szelete az ökológiai válságnak, ezért nem elegendő csak önmagában az éghajlatváltozással foglalkozni, hiszen az összefügg a többi környezeti problémával, mint a biodiverzitás csökkenése, a természetes ökoszisztémák felbomlása, a természeti erőforrások kimerülése. 

Mindannyiunknak van feladata és felelőssége, de a vagyonosok tehetik a legtöbbet. 

Szolidaritás nélkül lehetetlen megküzdeni a ránk váró változásokkal. Komoly átalakítás szükséges a gazdaságban is, amely jelenleg kizárólag az anyagi jólétre koncentrál. A sokkoló információk hatására kialakuló klímaszorongást pedig teremtő cselekvéssé alakíthatjuk egyéni és közösségi szinten is.

Mire számíthatunk Magyarországon?

„A kockázati felmérésekből egyértelműen kiolvasható, hogy közép‑ és hosszú távon a legfőbb veszélyforrást a klímaváltozás és annak következményei – például a biológiai sokféleség rohamos csökkenése és az éghajlati szélsőségek jelentik. Minderre tudatosan készülni kell” – fogalmaz Schaffhauser Tibor klímapolitikai tanácsadó, a budapesti Green Policy Center társalapítója, a klímatudomány tízpontos üzenetének egyik kidolgozója. 

„A klímaváltozás számos hatása komoly problémát okoz a társadalomnak. Az élelmiszerárak tovább fognak emelkedni, és számos, ma még könnyen elérhető termék luxuscikk lesz. Egyre gyakrabban korlátozzák majd a víz- és energiafelhasználást, és számítani kell arra is, hogy korunk népvándorlása nem fog megállni, sőt… Becslések szerint ugyanis 2050-re az emberiség egyharmada, azaz több mint hárommilliárd ember olyan területeken fog élni, amelyek az éghajlatváltozás miatt élhetetlenné válhatnak. A negatív változások azonban bolygónk minden régióját érintik. Magyarországon – folytatja a szakember – elsősorban a hőmérséklet szélsőségei és a csapadék eloszlása okoz majd gondot. 

Sokkal melegebb nyarakra kell felkészülnünk. Az évi csapadék mennyisége pedig ugyan nem lesz sem több vagy kevesebb, mint korábban, viszont, amikor esni fog, akkor egyszerre akár többheti csapadék is lehullhat, villámárvizeket okozva. 

Tehát Magyarországon az élelmiszer- és a vízbiztonság, valamint az energiaellátás jelenti majd a legnagyobb kihívást.”

Hogyan készüljünk a változásokra?

Az éghajlatváltozás hatásaiból fakadó problémák mindenkit érintenek. Míg a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése terén jelentősebb eredmények európai uniós és nemzetközi szintű egyezményekkel, stratégiákkal érhetők el, addig az alkalmazkodás a helyi – egyéni, közösségi, települési – szinten lehet hatékony. 

Egyénileg például otthonaink átalakításával is felkészülhetünk a szélsőséges időjárási jelenségek könnyebb elviselésére, kivédésére. A hőség elleni védekezésként szigeteljünk, árnyékoljunk, fásítsunk, zöldítsünk. És mellőzzük a nagy áramfogyasztású klímaberendezéseket. Nagyon fontos, hogy ne egytípusú erőforrásban gondolkodjunk, ha fűtésről vagy áramellátásról van szó. Az energiaforrások sokfélesége nemcsak azért fontos, hogy ne terheljük az elektromos rendszert, hanem azért is, hogy ne érjen minket felkészületlenül egy esetleges hosszabb áramszünet. 

Napelemek, áramtermelők beépítésével akár egyénileg, akár kisközösségi szinten az önkormányzattal és a helyi szolgáltatóval összefogásban is felkészülhetünk. 

A munkáltatók új szokásokat is kialakíthatnak, amelyek jobban igazodnak a megváltozott körülményekhez – például alternatív munkaidő bevezetése a hőhullámok idején. Egyénileg pedig vidéken vagy a nagyvárosi agglomerációkban az összegyűjtött esővizet nemcsak locsolásra, hanem mosására is használhatjuk, ezzel egyrészt csökkentjük a vezetékesvíz-fogyasztásunkat, másrészt a lágy esővíz a háztartási gépek élettartamát is jelentősen megnöveli. Díszkertjeinkben pedig meleg és szárazságtűrő növényeket ültessünk. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy aktualizált lakásbiztosítással rendelkezzünk.

Klímaszorongás

Egyre több ember aggódik a klímaváltozás miatt. Ennek nyomán alakult ki a pszichológián belül egy külön, több területet érintő tudományág, az ökopszichológia. A kifejezést először Theodore Roszak amerikai akadémikus használta egy 1992-ben publikált írásában. „Az ökopszichológia tulajdonképpen az ember és a természet viszonyának lelki aspektusaival foglalkozik. Nem is kizárólag az ökoszorongásra összpontosít vagy a Földdel kapcsolatos egyéb érzelmekre, hanem mindenre, ami azzal van összefüggésben, hogy hogyan viszonyulunk a közvetlen természeti környezetünkhöz – magyarázza Michaletzky Luca ökopszichológiai szemlélettel dolgozó pszichológus. – Az ökopszichológia a pszichológia első olyan ága, amely felismerte, hogy az ember nem önmagában létezik, nem is csak az emberi vagy társadalmi kapcsolatai határozzák meg, hanem az a természeti környezet is, amelyben él.”

A felmérések azt mutatják, hogy a fiatalok közel kétharmada közepesen vagy súlyosan klímaszorongó. 

A másik leginkább érintett nemzedék az idősek korosztálya, akik azonban elsősorban az ökogyászt élik meg. Ez egy veszteség­élményből fakadó érzés például amiatt, hogy a havas telek lassan végleg eltűnnek. A nemek között is különbséget találunk. A nők, és közöttük is főleg az anyák nagyon érzékenyek erre a témára, hiszen a jövő generáció sorsa múlik azon, hogy mit teszünk a jelenben. 

„Az ökoszorongás egy teljesen jogos és normális érzés – fogalmaz a pszichológus –, alapvető különbség a többi szorongáshoz képest, hogy ennek oka biztosan valódi. A probléma nagy és összetett, és felsejlik mögötte a létbizonytalanság. Emiatt pedig tehetetlennek érezzük magunkat, és szorongani kezdünk. Ezt teljesen feloldani azonban nem biztos, hogy jó, hiszen azzal csak a szőnyeg alá söpörjük a problémát. A cél pszichoterápiás szempontból tehát az, hogy miképp tudjuk ezt a negatív érzelmet úgy megdolgozni, hogy abból cselekvő erő keletkezzen, és megtaláljuk azokat az erőforrásokat, amelyek segítenek a megoldás felé elindulni.”

A cselekvéshez hozzátartozik, hogy először is szembenézünk a valósággal, az információkat megpróbáljuk érzelmileg feldolgozni, majd igyekszünk átalakítani az életünket. 

Nagy segítséget jelent ezen az úton, ha támogató közösségekhez csatlakozunk, ahol egymástól is tanulhatunk, tapasztalatot cserélhetünk, megoszthatjuk élményeinket, félelmeinket, nehézségeinket és közösen cselekedhetünk. 

„Közösségben megsokszorozódik az erőnk – folytatja az ökopszichológiai szakember –, egyfelől a közösségben több ember több mindenhez ért, így több problémát tudunk közösen megoldani, másfelől pedig már maga a tudat is pszichológiai támaszt nyújt, hogy nem vagyunk egyedül, és számíthatunk másokra. Az ökopszichológiai szemlélet arra is felhívja a figyemet, hogy kapcsolatunkat nemcsak az élőlénytársainkkal, hanem a számunkra otthont adó tájjal is szorosabbra kell fűznünk ahhoz, hogy civilizációnkat megmentsük, és az továbbra is élhető maradjon.”

A Klímatudomány 10 üzenete az élhető jövőért című nyilatkozat apropóján szervezett kerekasztal-beszélgetések egyike a klímaszorongásról és annak lehetséges kezeléséről szólt. Az erről készült összefoglaló, valamint a beszélgetés teljes terjedelmében elérhető a Green Policy Center honlapján. 

A Klímatudomány 10 üzenete az élhető jövőért: 
www.aklimatudomany10uzenete.hu 

Praktikus oldalak, ahol hiteles információkat, hasznos tanácsokat, fontos segítséget találunk
kiutak.hu
kiskozossegek.hu
greenpolicycenter.com 
masfelfok.hu
boldogulj.hu
teremtesvedelem.hu