Híres testvérek a történelemben, akik segítették egymást a kiteljesedés útján
Az emberiség története során sokszor fordult már elő, hogy nagy teljesítményeket testvérek vittek véghez. Arra a tényre azonban kevesebb figyelmet fordítunk, hogy a testvérek mögött gyakran a szüleik, rokonaik állnak, segítve vagy hátráltatva a nagy eredmények létrejöttét. Három sikertörténet következik, amelyek hősei testvérek – ám pályafutásuk „indítói” az apák.
Amikor az édesapa lelép a családjától
Johann Strauss, az osztrák keringőkirály élettársa kedvéért elhagyta feleségét és gyermekeit. A legidősebb fia, ifj. Johann Strauss a helyébe lépve gondoskodott édesanyjáról és testvéreiről. Hogy hogyan tudta átvenni apja családfenntartó szerepét? Bár már hatévesen komponált egy dalt, édesapja nem akarta, hogy zenei pályára lépjen, így banktisztviselőnek készült, és csak titokban tanulhatott egy hegedűstől. Amikor viszont a családfő elhagyta őket, végre megnyílt a lehetőség, hogy természetes adottságait használja: jó szervezőként és muzsikusként 1844-ben – alig 19 évesen – saját zenekart alapított. Így vetélytársa lett legközelebbi felmenőjének, aki előzőleg nem akarta őt felvenni a zenekarába.
Ahhoz, hogy az ifjabb Johann el tudja tartani a többieket, versenyeznie kellett az idősebb Johann-nal.
Az apa–fia rivalizálás akkor érte el csúcspontját, amikor 1848-ban Bécsben a forradalom lángjai is magasra csaptak. Az idősebb Strauss a császári hatalom oldalán állt, az ifjabb pedig a forradalmárokén. A revolúció után az ifjabb Johann-nak bujkálnia kellett egy ideig, de utána visszatérhetett a karmesteri pulpitusra. A versengésnek 1849-ben apja halála vetett véget, amely 45 évesen skarlát miatt következett be. Az ifjabb Johann ekkor már befutott művésznek számított, és a testvérei is képesek voltak ellátni magukat. Európai koncertkörutakat tett zenekarával, sorra írta és adta elő a remekműveit. 1867-ben hatalmas sikerrel mutatták be Párizsban leghíresebb művét, a Kék Duna keringőt. Megkapta a bécsiektől a „Walzer-König”, azaz a „Keringőkirály” címet is, amit hosszú évek munkájával, sok színvonalas zenei produkcióval, a közönség odaadó szolgálatával ért el.
A testvérei járták a maguk szintén zenészi útját, Josef Strauss lett a legismertebb és legelismertebb közülük. Johann egyszer azt mondta öccséről, akinek Pepi volt a beceneve, hogy „kettőnk közül Pepi a tehetségesebb, én csak népszerűbb vagyok”. Josefnek kezdetben „tisztes” polgári foglalkozása volt, egy mérnöki irodában dolgozott. Egy nap aztán nekilátott zeneelméletet tanulni, és néhány hónap múlva már ő is egy zenekar élén állt. A harmadik Strauss testvér, Eduard pedig a keringőszervező lett. Neki köszönhette a család, hogy a bécsi muzsika az egész világon ismerté vált, ő volt a családi nagykövet és a Strauss-márkanév kiépítője.
Az apa elpártolása tehát az ő esetükben egy szebb történet kezdetének bizonyult.
Nem tudhatjuk azonban, hogy ha az idősebb Johann a családjával marad, nem történt volna-e valami ennél is nagyszerűbb…
Amikor egy diktatórikus természetű nagybácsi a családfő
Térben és időben messze áll a Strauss-októl annak a három nőnek a története, akiknek példája bemutatja, milyen következményekkel járhat, ha a családfő egy olyan rokon, aki kíméletlenül érvényesíti az akaratát. Itáliába kell utaznunk az ismeretekért, a 12. századi Assisibe.
A város legismertebb szülöttje, a később szentté avatott Ferenc már elhagyta otthonát és szerzetesrendet alapított, amikor egy számára jól ismert városi nemzetség feje – aki nem az édesapa volt, hanem annak idősebb és tekintélyesebb bátyja – úgy gondolta, hogy öccse három lánya közül a legidősebbet, Klárát férjhez adja egy rangjához illő gazdag emberhez.
Terve azonban ütközött a lány abban a korban kirívóan öntudatos és engedetlen döntésével: ő Ferenc szerzetesi életpéldáját követve szeretett volna élni.
Ezt a nagybácsi nem engedte meg, ezért a lánynak szöknie kellett. Igen ám, de Klára szerette volna tudni, hogy ez Isten terve-e, így a tervezett szökésről értesítette Assisi püspökét is. A püspök azt üzente neki, hogy virágvasárnap a legszebb ruhájában jelenjen meg a templomban, az ünnepi szentmisén. Klára mindent úgy tett, ahogy a püspök kérte. A virágvasárnapi szertartás mindenben a liturgiának megfelelően zajlott, de egy különösen érdekes mozzanat is volt benne. Miután a püspök megszentelte a barkaágakat, az egyiket Klárának adta át, ezzel jelezve az úri kisasszonynak, hogy támogatja őt Jézus szolgálatának és a szegény életformának a választásában. Klára este egy barátnőjével együtt el is szökött Ferenchez és szerzetestársaihoz.
Ferenc elfogadta Klára kérését, segített neki abban, hogy szerzetesnő legyen. Egy közeli bencés kolostorban talált menedéket számára, ahonnan családtagjai ki akarták hozni, ám próbálkozásaik sikertelenek maradtak. A biztonság kedvéért egy másik kolostorban kellett elrejtőznie: a Panso melletti San Angelo-kolostorban.
Ebben a kolostorban kereste fel őt Ágnes, Klára kisebb lánytestvére, aki szerette volna nővére életpéldáját követni.
Innen már közösen távoztak. Szent Ferenc az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepítette le őket, ott alakult meg a ferences apácák első kolostora, s rövid időn belül Klára és Ágnes számára ez a hely majdnem olyan lett, mintha otthon éltek volna, mert csatlakozott hozzájuk édesanyjuk is. Az apácarendet végül Kláráról nevezeték el, az ő követői a klarisszák.
Vajon lett volna Klárának testi és lelki ereje szembeszállni a rokonságával, megtörni a számára kijelölt asszonyi szerep kényszerét, betölteni a hivatását, ha nem kapja meg már otthon húga, Ágnes érzelmi támogatását? S Ágnes vajon Klára példája nélkül is erre az útra lépett volna? Vajon általános eset-e, hogy két, nagy ügyeket sikerre vivő testvér közül az egyiknek el kell vállalni a vezető, a hatékonyabban cselekvő szerepét? Válaszok helyett jöjjön újabb két testvér, két francia mérnök, akik közül az egyiket az utókor hatékonyabbnak látja, pedig…
Amikor az apa vállalkozása csődbe megy
Auguste Louis Lumière két év különbséggel, 1862-ben és 1864-ben születtek a franciaországi Besançonban. Mivel a család 1870-ben Lyonba költözött, mindketten a város legjobb technikai képzést nyújtó felsőfokú iskolájában tanultak. Az idősebb fiú már sorkatonai szolgálatát töltötte, amikor édesapjuk megalapított egy fotólemez-üzemet. Bár hajnaltól estig dolgozott benne a család több tagja, 1882-ben a vállalkozás a csőd szélére került. Ez a kényszer gyors megoldásra ösztönözte a leszerelő és hazatérő Auguste-ot és fivérét: automatizálták a munkafolyamatok nagy részét, így megmentették az üzemet az összeomlástól.
Nem erről lettek híresek a Lumière fivérek, de pályafutásuk indulásához ez a sikerrel megoldott válsághelyzet is erős lökést adott.
Legismertebb szabadalmuk a kinematográf volt. Ennek eredeti változatát más találta fel 1892-ben, de Auguste és Louis továbbfejlesztették. A Lumière fivérek kinematográfja alkalmas volt filmfelvételre és vetítésre is, ezért a találmányukért nevezik őket a filmkészítés atyjainak. Volt még egy nagyon fontos kísérletük: színes képet szerettek volna fényképezni. 10 év közös munkával hozták létre az autokrómot, az első valódi, tömegesen is alkalmazható színes direktpozitív képrögzítési eljárást.
Nem tudhatjuk pontosan, hogy a mérnök testvérpár rájött volna-e, mennyire jól tudnak együttműködni, ha nem kellett volna a családi cégüket megmenteni. Az ő történetük és az másik két testvérpélda is azt mutatja: az egy családba tartozó emberek szoros, eredményes együttműködése lehetséges. És ez jó hír.
Források:
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Lelkiismeret, szerelem és a gének – Transzgenerációs örökség a Széchenyi családban
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
