„Hazagondolunk a családra, és közben fáj a szívünk” – Karácsony a börtönben
A fogvatartottak is készülődnek a karácsonyra. Az adventi várakozás időszakában lélekben szinte mindegyikük hazagondol, felerősödik bennük a hiányérzet, amit a pandémia miatti korlátozások idén csak még jobban elmélyítenek. A Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet századosát, reintegrációs tisztjét, Nagy Klára Katalint és Tejfel Ádám fogvatartottat kérdeztük arról, hogyan lehet ilyenkor jól túlélni.
– Hogy látja, mennyire viseli meg lelkileg a fogvatartottakat a karácsony?
Nagy Klára Katalin: A fogvatartottak számára a hétköznapokban is nehézséget jelent családjuk távolléte. Az ünnepek felerősítik bennük a hiányérzetet, bár a Skype-on történő kapcsolattartás nagy segítséget nyújt ebben a nehéz időszakban. Az ünnepi készülődés során játékos feladatokkal szokták „felvidítani” egymást, ilyen például egy-egy szituációs játék. Olyankor sokat nevetnek, oldódik a feszültség, fejlődik a szocializációs készség, megismerik egymást más oldalról is. A játék hangulata jó ideig bennük marad, így könnyebben képesek átvészelni a komorabb hétköznapokat.
– Szokott időnként lelket önteni beléjük, ha elcsüggednek, vagy ha nem bíznak magukban?
Nagy Klára Katalin: Sokan borús hangulatukban hozzám fordulnak megnyugvásért, olyankor személyes beszélgetés során mesélik el így karácsony környékén a családi helyzetüket és a magánéleti problémáikat. Ilyen esetekben leginkább arra próbálom biztatni őket, hogy személyes hangvételű levelet, esetleg verset írjanak családtagjaik részére, valamint rajzoljanak, fessenek, mert az megmelengeti családtagjaik szívét. Egyúttal számukra is megnyugvást ad, hogy szűkös lehetőségeiket kihasználva mégis megtették a tőlük telhetőt, s adtak valamit a családjuknak.
– Tavaly hogyan telt bent a karácsony? Milyen kulturális programmal készültek?
Nagy Klára Katalin: Tavaly karácsonykor, valamint az azt megelőző években is zenés karácsonyi műsort – többek között Mikulásról szólót – adtunk elő. A próbák kezdetén mindenki felidézte az első börtönben töltött karácsonya emlékét, kiemelve a pozitívumokat. Többen számoltak be arról, hogy zárkatársaikat felköszöntötték rajzzal, apró ajándékkal. Volt, aki személyre szóló rapszövegeket írt és adott elő. Ezeket az élményeket beépítettük a színdarabba, rögzített improvizáció formájában.
– A pandémia bizonyára átírja az ünnepi szisztémát, idén például előadást sem tarthatnak.
Nagy Klára Katalin: Az idei évben rendhagyónak ígérkezik a karácsony valamennyi büntetés-végrehajtási intézetben, így nálunk is, a járvány terjedésének megfékezése érdekében hozott szakmai intézkedések miatt. Tekintettel arra, hogy nagyobb létszámú közös rendezvények megtartására nem lesz lehetőség a börtönben, az intézeti börtönlelkész egyénileg, illetve zárkaközösségenként biztosítja a fogvatartottak vallásgyakorlását. Idén sem maradnak el a reintegrációs tisztek által szervezett kis létszámú ünnepi programok, amelyek a járványügyi előírások maximális betartásával valósulnak meg.
Most valóban nem lesz előadásunk, de egyébként hadd említsem meg, hogy a börtönön belüli színjátszás igenis képes formálni a fogvatartottak személyiségét, és felkészíti őket a társadalomba való visszailleszkedésre.
A börtönszínház közegében, a próbák során az elítéltek olyan szerepekbe helyezkedhetnek, amelyekbe a való életben nem volt és talán nem is lesz módjuk.
Életük nehézségei, amelyek által a börtön irányába sodródtak, mind-mind előtérbe kerülnek a színjátszás során. A próbák alatt szépen lassan alakul a csoportkohézió, a darab sikeressége érdekében a fogvatartottak rákényszerülnek arra, hogy összefogjanak, képesek legyenek egymást tolerálni, keresniük kell a kompromisszumokat és a megoldásokat azért, hogy egy általuk fontosnak tartott célt, egy sikeres, önmaguknak és a közönségnek is tetsző előadást hozzanak létre. Ilyenkor mindenkinek megvan a maga feladata, tudja, hogy mikor kell a színpadra lépni, a zenét megszólaltatni vagy elmozdítani egy-egy díszletet. Képessé válnak tervezni, megalkotni egy adott színpadképet, ezen kívül a színdarab dramaturgiájának kialakításában is konstruktívan közreműködhetnek. Mindezek által fejlődik a kreativitásuk, és börtönbeli időszakukra is képesek lesznek kitűzni rövidebb- hosszabb célokat. A színjátszáson kívül egyébként még számos kis létszámú reintegrációs programmal segítjük a fogvatartottak visszailleszkedését a társadalomba, ilyen például a jobb agyféltekés rajztanfolyam, a kézműves foglalkozások, az íráspályázatok vagy maga az olvasás.
– Eddig minden Börtönszínházi Találkozón részt vettek a Mákvirág színjátszó csapattal.
Nagy Klára Katalin: Igen, 2013-ban Dunaújvárosban, az I. Börtönszínházi Találkozón Rudyard Kipling Kíváncsi kiselefánt című színdarabjával a döntőben szerepeltünk, 2015-ben megnyertük a fiatalkorú BV intézetek közötti versenyt a legjobb színpadi alkotásért, a Süket halál, avagy matt az életnek című előadással – a színdarabot jómagam és Csizmadia Csaba bv. százados kollégámmal közösen rendeztük. A darab egy halálraítélt utolsó időszakát, tépelődését mutatja be, a szövegkönyv szemtanú visszaemlékezése alapján készült. A produkcióval többször felléptünk a budapesti Pinceszínházban. Közös előadásunk volt már Pogány Judit művésznővel is, aki a Pedig én jó anya voltam című monodrámájában az előbb említett történetet a halálraítélt édesanyja szemszögéből mutatja be.
A legnagyobb sikerélményem az előadások kapcsán az volt, amikor az egyik fogvatartott egész családja ott ült a nézőtéren.
Ők korábban soha nem voltak még színházban, sőt, az édesanya analfabéta volt. A fogvatartottak kedvet kaptak ahhoz, hogy a jövőben, ha majd szabad életüket újra megkezdik, színházba látogassanak. Elmesélték, hogy ennyi próba után már egészen más szemmel nézik a televízióban látott filmeket, előadásokat, hiszen már tisztában vannak azzal, hogy egy produkció elkészültéhez, egy-egy karakter megformálásához milyen sok munka, fegyelem, összehangolódás és tanulás szükséges.
2018-ban a Kirág-lak című saját színdarabbal a III. Börtönszínházi Találkozón, a József Attila Színházban megrendezett döntőn a legjobb előadás vándorserlegét nyertük meg, valamint a Rómeó nevű földikutyát alakító szereplőnk megnyerte a legjobb mellékszereplő díját. A színdarab egy földikutya családról szól, akik a föld alatt élnek, szemük és fülük nincs. A családba beleszületik egy olyan földikutyafiú, akinek ezek a tulajdonságai adottak, tehát lát és hall is. Az ő másságát, kitaszítottságát, beilleszkedését mutatja be ez a zenés előadás.
***
„A színjátszás elviselhetővé tette a családom hiányát, és olyan élményt kaptam, amit kint nem biztos, hogy magamtól elértem volna” – mondja Tejfel Ádám fogvatartott, aki a fentebb említett Kirág-lak című előadásban szerepelt a 2018-ban rendezett Börtönszínházi Találkozón.
– Mit jelent önnek a színjátszás?
Tejfel Ádám: Úgy vélem, azzal, hogy meg tudtam tanulni egy szerepet, és azt hitelesen elő is tudtam adni, azzal „több” ember lettem. És ha ezt meg tudtam csinálni, akkor arra is képes vagyok, hogy szabadulás után helyrehozzam az életemet. A mai napig nagyon boldog vagyok, hogy színházi előadásokban szerepelhetek.
– Közeledik a karácsony. Hogyan készülnek az ünnepre?
Tejfel Ádám: Itt bent úgy ünneplünk, hogy zenét hallgatva megpróbálunk vidámak lenni, bohóckodunk, de persze hazagondolunk a családra, és közben fáj a szívünk. A zárkában felköszöntjük és próbáljuk egymást erősíteni lelkiekben, s amennyire lehetséges, apróságokkal is kedveskedünk egymásnak.
– Van olyan régi karácsony, amire szívesen emlékszik vissza?
Tejfel Ádám: Azokra az időkre mindig szívesen emlékszem vissza, amikor még gyerekek voltunk és egyben volt a család.
Amióta felnőttem, a szenteste mindig megtör lelkileg, egyrészt, mert akkor születtem, másrészt, mert hiányoznak azok az emberek, akik egykor az életem részei voltak.
Tulajdonképpen már soha nem lesz olyan karácsonyom, ugyanis elvesztettem a bátyámat, akivel a jövőnket elterveztük. De azért remélem, hogy lesz még olyan alkalom, amikor az életembe fény gyúl. Nagyon remélem…
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Rám többé nem rúgja kommandós az ajtót, a szívemben békesség van”
– Miben változtatta meg a börtönben eltöltött időszak?
Tejfel Ádám: Abban, hogy elkezdtem hinni magamban, és tudom, hogy ha szabadulok, a céljaimat meg fogom valósítani.
– Milyen tervei vannak a szabad életre nézve?
Tejfel Ádám: Rapper szeretnék lenni, és a vágyam, hogy alapítsak egy szép családot.
– Ha lehetne három kívánsága a Jézuskától, mit kívánna?
Tejfel Ádám: Először is, hogy bocsánatot tudjak kérni az elhunyt bátyámtól, másodszor, hogy a nővérem kisfia szaladjon, és boldogok legyenek, harmadjára pedig, hogy az egész családom boldog legyen.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
