„55 éves vagyok, kell nekem ez a sok stressz?” – A lottón nyert pénz és a boldogság

Anikó és Laci ötvenes éveikben járó győri házaspár. Mielőtt 630 millió forintot nyertek a Skandináv Lottón, napról napra, szegénységben éltek. Laci újságkihordásból tartotta fenn a családot és gondoskodott Anikóról, aki akkor már 25 éve nem jött ki a lakásból pánikbetegsége miatt. A lottónyeremény lehetőséget ad mindkettőjüknek, hogy végre kényelmes, örömteli életet élhessenek, de Anikónak és Lacinak nagyon más elképzelései vannak arról, hogy mi okozna nekik örömöt. Míg Laci vágya, hogy végre ne kelljen dolgoznia és együtt utazhassanak, Anikó önmagát szeretné megvalósítani: kávézót nyitni, vinni a pénzügyeket.

A film cselekményéből kiderül: Anikó és Laci évekkel ezelőtt ingatlanokat vettek maguknak és a gyerekeiknek is, vállalkozni kezdtek, nyitottak egy kávézót, ám ez nem jött be, veszteségesnek bizonyult.

„Rengeteg volt vele a gondunk, és bérleményként nem éri meg foglalkozni vele, ezért piacra dobtuk” – mondta a férfi.

Nem igazán térültek meg a házaspár befektetései sem. A film egy pontján éppen ebből alakul ki egy kisebb konfliktus, ahol Anikó sírva panaszkodik pénzügyi tanácsadójának, hogy hiába van 100 millió náluk, hirtelen nem tud kivenni hárommilliót sem, ami szükséges a hitelfelvételhez. Ugyanakkor az ingatlankiadó üzletük nagyon pörög, abból mindig biztos bevételhez jutnak.

Anikó – aki szigorú, de közben empatikus személyiség – szeretne víz közelében élni, ezért egy balatoni nyaralót is vásárolnak, sőt később télen is használható fedett medencét építtetnek a győri családi házukban. A pár amúgy egyáltalán nem él hivalkodó életet, tényleg megfontoltan költekeznek.

A két középkorú lottónyertesre szerencsére nem igaz az, hogy nem tudnak mit kezdeni a nyereményükkel, és csak lelki bajokat okoz a hirtelen jött vagyon. Pedig ez létező probléma, a tudományban „hirtelen meggazdagodás szindrómának” hívják. A pszichológusok az angol elnevezése után (Sudden Wealth Syndrome) SWS-ként hivatkozott tünetegyüttest 1997-ben írták le először mint önálló betegséget. Hiába képzelgünk egy életen át az ölünkbe hulló hatalmas vagyonokról, ha váratlanul ránk zúdulna egy ilyen, amiért nem dolgoztunk meg (mert például lottón ütöttük meg a főnyereményt, vagy hirtelen örököltünk egy tetemes összeget, netán kriptovalutákkal kereskedtünk koronavírus és háború idején), komoly krízist élhetünk át. Erről a problémáról ír két amerikai pszichológus, Stephen Goldbart és Joan Di Furia. Ők definiálták először az SWS-t, és egy intézetet is alapítottak, ahol az ilyen problémákkal küzdő újdonsült milliomosoknak, a juppiknak segítenek.

Bár a győri házaspárnak vannak kisebb vitái, egy nagyon is gyakorlati gonddal küzdenek: a sok befektetés, vállalkozás és Anikó pánikbetegsége miatt még nem volt alkalmuk külföldre utazni.

Ahogy az egyik jelenetben a férj kifakad: „Már három éve megvan a nyeremény, de még nem is nyaraltunk.”

Laci emellett teljesen feleslegesnek érzi magát, mert nem tud felnőni Anikóhoz. Ő már átokként tekint a pénzre. Igaz, hogy most már fedél van a fejük fölött, és megvehetnek sok tárgyi dolgot, amiről addig nem álmodhattak – szép autót, nagy képernyős televíziót, amiből több is van –, de valahogy mégsem boldogok. Laci, aki korábban is küzdött az alkoholproblémáival, szinte kiszámítható módon a pohár után nyúl. Saját bevallása szerint régen, még csavargóként egyik alkoholmámorában egy szántóföldön ébredt fel elfagyott végtagokkal. A filmben is többször eltűnik, például elkésik a párja nagy pillanatáról is, a kávézó ünnepélyes megnyitójáról. Anikó őszinte kétségbeeséssel keresteti a sofőrjükkel, aki idegenként is a család része. A férj végül saját maga vonul el egy speciális intézménybe, hogy leküzdje függőségét.

Anikó emberi kapcsolatai mindenkivel feszültek, főleg a lányával, akit látványosan irányítani szeretne. Kendőzetlenül elmondja a véleményét nemcsak neki, hanem mindenkinek. Feltűnő, hogy a kamera sem zavarja, amikor a kávézó építésekor szabályosan kiosztja az alkalmazottjait; látszik, hogy mindenben törekszik a tökéletességre, és másoktól is ezt várja el.

Mindemellett benne van a félelem is, a rizikó, hogy becsődölhet a vállalkozása. Ahogy egyszer őszintén bevallja: „55 éves vagyok, kell ez nekem, ez a sok stressz?”

A Fortuna vendégei kedves film egy olyan lottónyertes párról, akik sokakkal ellentétben meg sem próbáltak elrejtőzni, sőt helyi hírességként nyilatkoztak a sajtónak, és még az utóbbi pár évben is rendre megjelentek a médiában. Még színházi darab is készült a történetükből. A film főszereplőinek életét az egymással szembenálló álmaik és a pénzzel járó nehézségek felforgatják.

Sablonos gondolkodásunk alapján a film csattanójának azt várnánk, hogy felélik a hirtelen jött vagyont – ám ez szerencsére nem következik be. Sőt, sikerül a kitörésük abból a hátrányos közegből, amelyből indultak. A filmet megnézve mégis felvetődik az örök kérdés: vajon tényleg boldogabbak leszünk a pénztől?

A film vetítéséről az alábbi oldalon lehet tájékozódni.