„Egy gyerek az ember életének értelmet, felelősséget és perspektívát ad” – Nyolc éve él boldog házasságban Földes Eszter és Lovasi András

A következőképpen képzellek el benneteket otthon: András épp alkot, halkan dudorászik, koncentrál, majd kivágódik az ajtó, és Eszter vidám csicsergése tölti be a szobát.

András: Ezt jól érzed, valahogy így van. A dalszerzés vagy a szövegírás egy elmélyült, csendes állapot, tulajdonképpen egy koncentrált, folyamatos matatás, keresés, mire megtalálja az ember a megfelelő akkordokat, szavakat. Ez kívülről nézve elég idegesítő lehet, ha mondjuk órákig ugyanazt a két akkordot kell valakinek hallgatni. 

Eszter: Nyilván nekem könnyebb kicsit leválasztani a munka üzemmódot az otthonitól, hiszen én elsősorban nem otthon dolgozom. Bemegyek a színházba, szinkronba, forgatásra, és az érdemi munka ott történik. Amikor kijövök, átállok. Ez egy technikai kérdés is nálam, amit főleg Álmos születése után meg kellett tanulnom jól és hatékonyan működtetni.

Nyolc éve vagytok házasok. Mi volt az első benyomásotok egymásról, amikor először találkoztatok?

András: Kölcsönös ellenszenv.

Eszter: Nem mondhatjuk, hogy a legelső találkozásnál olyan nagy lett volna a szimpátia. Bizonyos szempontból eléggé eltérő kommunikációs eszközöket használunk, ez okozhatta a kezdeti félreértéseket a másik személyiségének első körös megítélésével kapcsolatban.

Miben változtatok, amióta együtt vagytok, és amióta megszületett a gyermeketek?

Eszter: Én elég nagy változáson mentem keresztül. Sok olyan dolog van, amik felé Andris nyitotta ki az antennáimat. A gasztronómia, a környezetvédelem, a kertészkedés, csak hogy párat soroljak. Számomra mindig nehéz volt a szocializálódás.

Tudom, nem feltétlen látszik, de valójában nagyon zárkózott személyiség vagyok. Nagyon kevés embert engedek magamhoz igazán közel, és őket is nagyon nehezen.

A munkám természete is az oka annak, hogy ezzel kezdenem kellett valamit. Sok téves felülviselkedési technikát próbáltam, mire beállt egy egészséges balansz. Andris számomra bámulatosan könnyen, lazán kommunikál bármilyen helyzetben, bárkivel. Én jóval szorongóbb típus voltam, főleg régebben, többet kivesz belőlem bármilyen hétköznapi helyzet, mint belőle. Ő segített felvértezni magam, hogy könnyedebben tudjam működtetni a mindennapokat. Mellette lettem anya, mellette lettem felnőtt nő.

András: A kapcsolati dinamikára mindenképp hatással van egy kisgyerek születése. Ezzel nekünk is kezdeni kellett valamit. Az első házasságomban megszoktam, hogy az akkori feleségem otthon volt a gyerekekkel. Eszternek van egy hivatása, mint nekem, amihez szintén alkalmazkodni kell. Ez számomra is új felállás volt, és bár készültünk rá, idő kellett, míg belerázódtunk.

András, számodra miért jó apának lenni?

András: Egy gyerek az ember életének értelmet, felelősséget és perspektívát ad. Legalábbis az én életemnek biztosan.

Melyek azok a tulajdonságok, amiket különösen szerettek egymásban, és amiknek a megléte miatt felnéztek egymásra?

Eszter: Andrásban szerintem van egy atomreaktor, és ha elhatároz valamit, azt így vagy úgy végigcsinálja. Hatalmas akaratereje van, és igazi teremtő alkat.

András: Szeretem, ahogy Eszter gondolkodik, és hogy olyan hatalmas szíve van. Szeretem az érzékenységét, a kifogyhatatlan energiáit, amiket néha persze nehéz is befogadni. 

A kitartása, az akaratereje példaértékű. És nem horkol. 

Vannak olyan dolgok a gyereknevelésben, amikben nem vagy csak nagyon nehezen értetek egyet?

András: Nagyjából hasonló az értékrendszerünk. Vannak dolgok, amikben Eszter a szigorúbb, s vannak, amikben én. De nagy harc nincs köztünk ezekben sem.

Ki a temperamentumosabb, és ki a lezserebb kettőtök közül?

András: Eszter a temperamentumosabb.

Eszter: Egyértelműen András a lezserebb.

Mindenki hoz mintákat a saját családjából, a szüleitől. Nálatok volt olyan minta, amit tompítani kellett azért, hogy a párkapcsolatotok harmonikus maradhasson?

Eszter: Ezzel nekem sok dolgom volt. Igazából csak ez az egy kérdés megérne egy többoldalas választ. A gyerekkorommal kapcsolatban rengeteg dolog csapott váratlanul arcon, miután megszületett a kisfiam. Ez a fajta önvizsgálat szerintem mindkét fél részéről elengedhetetlen egy pár esetében: segítenünk kell egymást, támogatni, feloldani dolgokat, amiket tudunk. Közösen. Bizalom kérdése az egész. És közben folyamatosan úton vagyunk.

Egy közös belső utazás ez, csak közben nem szabad elengedni egymás kezét.

Eszter, említetted a környezetvédelmet. Van is egy ezzel kapcsolatos komplex projekted. Mesélnél róla?

Eszter: Hanyi Sára Szonja grafikusművésszel hoztuk létre a Secret Humanity projektet, amely egyesíti magában a kultúrát, a divatot és a fenntarthatóságot. Kézzel festett farmerkabátok, pólók, pulóverek, vászontáskák, zoknik találhatók a kollekciónkban többek között. Anyagi, technikai, logisztikai és PR szempontból én „küzdöttem útjára” ezt az egészet. Szonja fest, hímez, ő az alkotó.

Kép

Balra: Földes Eszter Álmossal – Fotó: Lovasi András; jobbra: a színésznő a Secret Humanity darabjaiban – Fotó: Bolega Niki

Visszakanyarodva a magánéletetekre: ha elképzelitek egymást például 10–20 év múlva, és erről egy képet kellene festeni, milyen festményt látnánk rólatok?

Eszter: Egy családi kiránduláson az arcunkat összedugva vigyorgunk hárman valami magaslaton, és fúj a szél. 

András: …mint ahogy ez most is így van a közös fotóinkon.

Mi András szeretetnyelve, és mi Eszteré?

András: Túl intim a kérdés, de például szeretem megetetni azt, akit szeretek. Mint a nagymamák.

Eszter: Én, ahogy Andris szokta mondani, egy akcióhős vagyok, aki mindig próbál valami ünnepet csinálni a leghétköznapibb pillanatokból.

Végül nagyon érdekelne, mitől néz ki Eszter folyton olyan „bosszantóan” jól. Mi a kedvenc „bűnözős” étele, és mi a tiéd, András?

Eszter: Most zavarba hoztál… Nyilván én azért máshogy látom magam. A bűnözős ételem pedig a chips.

András: Szerintem, hogy Eszter jól néz ki, az az én érdemem. Az ember látványosabban öregszik 50 fölött, mint 30 fölött. Ebből Eszter csak jól jöhet ki. (nevet) A bűnözős ételem egyébként a kávé-süti kombináció.

A cikk létrejöttét a Média a Családért Alapítvány támogatta.