Szerelmük is úgy indult, mint egy Csehov-darab
„A Ványa bácsiban Szonya reménytelenül szerelmes Asztrov doktorba. Azért választottuk ezt a darabot, mert én is hasonló érzelmeket tápláltam Csaba iránt a gimnáziumi éveim alatt, és még utána is. Most ő a férjem” – meséli Nagy Enikő színművész, aki férjével, Jantyik Csabával közös előadásban lesz látható február 2-án a Spinoza Színházban. Csehov négy darabjának jelenetein keresztül ismerhetünk meg a modern ember számára is ismerős (párkapcsolati) helyzeteket, konfliktusokat, vicces szituációkat férfi és nő között.
Interaktív Csehov-est: Párkapcsolati játék a mester szemüvegén keresztül – ez az előadásotok pontos címe. Ti állítottátok össze, és ti is játsszátok az összes szerepet. Miért épp Csehov-művekre esett a választásotok?
Jantyik Csaba: A színművészetin Horvai István osztályába jártam, aki sokat foglalkozott az orosz klasszikusokkal, többek között Csehovval is. Már akkor megszerettem az írót, de valahogy – bár számos főszerepet eljátszottam Debrecenben és a Budapesti Operettszínházban is – a Csehov-darabok mindig elkerültek. Itt volt az ideje, hogy ebben is részem legyen.
Nagy Enikő: Én is csak egyetlenegy Csehov-darabban, a Három nővérben játszottam eddig, abban, amit 2009-ben Kálloy Molnár Péter rendezett a Budapesti Kamaraszínházban. Olyan kollégákkal dolgozhattam együtt, mint például Bacsa Ildikó, Kaszás Attila és Blaskó Péter. A mi előadásunkhoz, az Interaktív Csehov-esthez először a formátum volt meg, ezután választottunk hozzá írót és műveket.
Csaba: Szóba jött többek között Shakespeare és Moliére, de rájöttünk, hogy Csehov lesz számunkra a tökéletes, mert számos világhírű művében fedeztünk fel a ma emberét érintő 21. századi problémákat, élethelyzeteket.
Mit tudnak Csehov művei és figurái a ma emberének dilemmáihoz hozzátenni?
Csaba: Számos dolog volt a mi életünkben – és ismerőseink életében – is, amelyek rímeltek a csehovi jelenetekre és problémákra, vagyis az író olyan egyetemes problémákról tudott mesélni a 20. században, amikkel könnyedén lehet azonosulni ma is.
Nem csupán párkapcsolati témákról beszél, hanem pénztelenségről, banki kölcsönről, eladósodásról, rasszizmusról, férfi-nő sztereotípiákról is.
Enikő: Na, meg mentális betegségekről. Ivanov például depresszióval küzd, a Leánykérésben a főszereplő pánikbetegséggel, hipochondriával. Ezekkel a betegségekkel egyre többen küzdenek ma.
A szövegeket is modernebb köntösbe bújtattátok?
Csaba: Nem, marad a 20. századi nyelvezet. Vannak, akik unalmasnak tartják Csehov műveit, pedig csupán arról van szó, hogy régebben mindent bővebb lére eresztettek, az élet is lassabb, az emberek is ráérősebbek voltak. A mai felgyorsult világhoz már nem illenek a barokkos körmondatok, ezért is vettük húzással feszesebbre a tempót, rövidebbre a párbeszédeket.
Enikő: „Nem is gondoltuk, hogy Csehov ennyire érthető és izgalmas!” – ilyen és hasonló visszajelzéseket kaptunk, amikor például vidékre vittük az előadást.
Az előadás során a Medve, a Leánykérés, az Ivanov és a Ványa bácsi című szövegekből hangzanak el részletek. Vagyis a nézők drámát és derűs perceket egyaránt megélhetnek majd a kb. egyórás játékidő alatt.
Csaba: Direkt így építettük fel az estet. A Ványa bácsi komor, fajsúlyos mű, a Leánykérés nagyon szórakoztató, az Ivanov kemény dráma, amit a kedélyes Medve old fel, amelyben a két főszereplő szerelmes egymásra talál.
És közben még interaktív beszélgetésre is sor kerül...
Enikő: A jelenetek előtt ismertetjük a drámák alaptörténetét, és a jelenetek után megbeszéljük a látottakat a nézőkkel, akik elmondhatják a tapasztalataikat, kérdezhetnek, valamint mi is mondunk releváns történeteket a saját életünkből.
A Spinoza Színház intim játéktere, a nézők közelsége nagyon jó lehetőséget kínál ennek megvalósítására.
Ez nagyon izgalmasan hangzik! Kettőtökről milyen kulisszatitkot tudhatunk meg? Csak egyet áruljatok el!
Enikő: A Ványa bácsiban Szonya reménytelenül szerelmes Asztrov doktorba. Erre a darabra például azért esett a választásunk, mert én is hasonló érzelmeket tápláltam Csaba iránt a gimnáziumi éveim alatt.
A tanárod volt?
Enikő: Igen, tanított drámatagozaton a debreceni Ady Endre Gimnáziumban. Az érettségi után elkerültem Egerbe és Budapestre, ám még ekkor is figyelemmel követtem Csaba munkásságát. Hosszú évek után találkoztunk újra munka miatt. Felkért, hogy szerepeljek egy nyári játékban, és akkor végre egymásra találtunk.
Ez nagyon kedves történet, jó, hogy elmesélted. Az előadásotok ajánl megoldásokat az említett problémákra, dilemmákra?
Csaba: Nem akarjuk erre ragadtatni magunkat, hiszen minden ember élete más. Mi inkább együtt gondolkodást, közös átélést és megkönnyebbülést kínálunk, hogy a jeleneteket látva azt mondhassa a néző: „de jó, hogy nem vagyok egyedül a gondjaimmal!”
Enikő: Felvillantunk szituációkat, elültetünk a nézők agyában gondolatmagokat, hogy aztán azok szabadon kicsírázhassanak saját, egyedi felismerésekké. Egyúttal reméljük, hogy azok érdeklődését is felkeltjük a művek elolvasása, illetve színházi előadásként való megtekintése iránt, akik előtt eddig ismeretlen volt Csehov életműve.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Rókusfalvy Lili és Babos Bertalan „Zsili”: „Folyamatosan tanuljuk egymást”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
