Rendszerszintűség és egyensúly – Fenntarthatóság kicsiben és nagyban

A fenntarthatóság sokak számára a szelektív hulladékgyűjtésben és a műanyag zacskók mellőzésében kimerül. De mit értünk pontosan fenntarthatóság alatt?

Ha fenntarthatóságról beszélünk, fontos, hogy ne csak a sokak által ismert és tematizált környezeti fenntarthatóságra koncentráljunk. Természetesen ez is lényeges, ám ennél sokkal többről van szó, hiszen ugyanúgy része a társadalmi és a gazdasági fenntarthatóság is. Tulajdonképpen e területek metszéshalmaza maga a fenntarthatóság.

Ezen túl a fenntarthatóság az egyensúly megteremtését is jelenti, akár az előbb említett három dimenzió között. Emellett pedig rendszerszintűséget is jelent. Nem tudunk úgy fenntarthatóságról beszélni, ha mondjuk csak a hulladékproblémáról vagy az egyszer használatos műanyagokról beszélünk. Fenntarthatóság csak rendszerszintű gondolkodással valósítható meg.

Mindemellett hozzátenném, hogy a fenntarthatóság sokszor túl van értékelve. Egyfajta lila köd veszi körül, amihez gyakran bizonytalan jövőkép is társul. Pedig sokszor nem más, mint józan paraszti ész.

Nem kell újra feltalálni a spanyol viaszt, számos olyan praktika és bevett gyakorlat létezik, melyeket évezredek óta használunk, és ugyanúgy a fenntarthatóság része.

A fenntartható működés – ahogy említetted – rendszerszinten kell, hogy megvalósuljon. Milyen törekvésekkel tesznek a döntéshozók azért, hogy ez a rendszerszintűség létrejöjjön?

Alapvetően azt kell tudni, hogy az Európai Uniós, valamint globális szinten működő döntéshozók azt tűzték ki célul, hogy fenntarthatóbb pályára tereljék a gazdasági szereplők mellett az egész politikai és gazdasági berendezkedést is. Ennek megfelelően az EU ratifikált egy ún. klímatörvényt, ami többek közt az Unió, illetve az unión belüli gazdasági és ipari tevékenység karbonsemlegességét vetíti előre 2050-ig. Ez egy igen ambíciózus célkitűzés, ami ugyanakkor összhangban van a globális célokkal is. Biztosan sokan hallottak már a párizsi klímaegyezményről, ami azt mondja ki, hogy 2050-ig a globális felmelegedést 1,5 fokon kell tartani. E hangzatos cselekvési tervek mellé kerülnek aktuális jogszabályok, előírások, melyeket EU-s és országos szinten dolgoznak ki.

Sokszor igyekeznek a finanszírozásokat is ehhez kötni, ezzel is kibocsátáscsökkentésre ösztönözni az egyes országokat. Az EU-n belül a legtöbb nagy finanszírozást fenntarthatósági mérőszámokhoz kötik: teszem azt, csak akkor kaphatsz kedvezményes hitelt vagy finanszírozást, ha a projekted bizonyítottan tesz valamit a fenntartható fejlődésért: pl. kibocsátáscsökkentő hatású. Az energiafelhasználáson és energiahatékonyságon a világ szeme, ez a célrendszer elképesztő fontossággal bír majd a következő években.

Ezek szerint az energiaiparnak kiemelt szerep jut ebben a kérdésben – felhasználóként és szolgáltatóként egyaránt. Mit tehet a szektor a fenntarthatóságért?

Az energiafelhasználás és az energiakibocsátás dekarbonizációja (azaz széndioxid-kibocsátásának megszüntetése) az egyik legfontosabb célkitűzés. Ugyanakkor az orosz-ukrán háború kitörése óta az energiaellátás biztonsága, valamint az energiahatékonyság váltak elsőrendű fontosságúvá a szektorban. Azonban – ha belegondolunk – ezek a célok összhangban vannak a dekarbonizációs célkitűzésekkel. Hiszen a kibocsátáscsökkentést is úgy lehet hatékonyan megvalósítani, ha közben az energiahatékonyságot is növeljük. Nem ugyanezen a szinten fogyasztunk tovább, ennek következményeként az energiahatékonyság nő, ha kevesebbet fogyasztunk, csökken a kibocsátásunk.

Az sem mindegy, milyen energiát „égetünk el”. A cél, hogy a fosszilis tüzelőanyagok felől (mint a kőolaj vagy a földgáz) az alternatív energiahordozók felé tereljék a szektort.

Egyébként a földgáz, ami a hazai energiamix jelentős részét adja, kiváló átmenetet biztosít a megújuló és alternatív energiahordozók felé – akár már közép távon.

Melyek a jövő energiahordozói?

Úgy gondolom, a jövő energiahordozói tekintetében a diverzifikáltság lesz a kulcsszó. Egész egyszerűen azért, mert látjuk, hogy egy bizonyos hordozó nem képes kiváltani a fennálló magas szintű energiaigényt.

A fosszilis energiahordozók kiváltására már most is vannak előremutató példák: ilyenek mondjuk a biomasszából előállított biogázok, de előkelő helyen szerepel a hidrogén is. Ezt az energiahordozót itthon még kevésbé használják, ám számos nemzetközi példa igazolja a hatékonyságát – akár az elektromobilitás versenytársaként.

Azonban itt is fontos, hogy rendszerben gondolkodjunk, hiszen az adott energiahordozót (akár biometán, akár hidrogén) el is kell szállítani a felhasználókhoz. Jól jön, hogy már van egy kiterjedt, kiépített hálózatunk, amit az ipari fogyasztók és a lakosság is használ – jelenleg például földgáz szállítására. Fenntarthatósági szempontból ez kiemelten fontos, hiszen egy kiépített infrastruktúrát részben vagy akár egészben fel tudunk használni alternatív energiahordozók szállítására is – kvázi ezt is „újrahasznosítjuk”.

Az ország földgázszállításáért felelős FGSZ Zrt. egyébként jó ideje tanulmányozza a hidrogén betáplálhatóságát a földgázszállító rendszerbe, illetve vizsgálják több európai országgal együtt egy nagy, közös hidrogén gerinchálózat kialakítását is.

Kép

Fotó: FGSZ

Mit tehet egy energetikával foglalkozó cég a fenntarthatóságért?

Először is fontos, hogy egy olyan iparágban, ami nagy lábnyommal bír, feltérképezzük a kibocsátásainkat. Banálisnak tűnhet, de sokan ennek sincsenek tudatában. Ha ez megvan, már tudom, hol érdemes csökkenteni vagy alternatívákra átállni.

A jelenlegi gazdasági működésben a földgáztól nem tudunk elvonatkoztatni. Gazdasági kulcsszereplők és iparágak mindennapi működéséhez elengedhetetlen, így nem lehet egyik napról a másikra kivezetni. Ezért fontos a kutatásfejlesztés, az alternatívák feltérképezése, valamint a felkészülés – a jelenlegi infrastruktúra felhasználásával.

Jó példa a légi közlekedés: ezt gyakran mumusként szokták emlegetni, hogyha a szennyező iparágakról van szó. Pedig a légi közlekedésben ezerrel dolgoznak alternatív üzemanyagok kifejlesztésén, mesterséges kerozin fejlesztésén a karbonmentesen üzemelés érdekében.

Tehát ha kutatásfejlesztésben és stratégiában tud gondolkodni egy fosszilis energiahordozókkal foglalkozó cég, az mindenképp jövőbe mutató irány.

Megint az FGSZ-t hoznám példának, akik jó két éve folyamatosan gyűjtik a tudást nemzetközi szervezetekben és tolják az erőforrást a kutatásfejlesztésbe, szivárgáscsökkentési projekteket visznek és dolgoznak a hidrogén szállításán is.

Mi csapódik le ebből a végfelhasználók számára?

Az utóbbi év rávilágított arra, hogy az energiahatékonyságban mindenképp lépni kell, már rövid távon. Ez mindenki elemi érdeke.

Maga az ember és az ember által épített környezet energiát használ, tehát mindannyian közvetlenül érintetek vagyunk. Már most el kell kezdenünk gondolkodni a megoldásokban, ám az, hogy ez rendszerszinten mikor fog megjelenni, például a gázscsövekből mikor fog hidrogén érkezni, és mikor kell lecserélni otthon a kazánt, rövid távon nem reális. Ez alsó hangon 10 év.

Az addig vezető éveket az energiahatékonyság fogja meghatározni. Egyéni, felhasználói szinten kell azon gondolkodni, hogyan tudom helyben megtermelve kiváltani a fosszilis tüzelőanyagokat. Ugyanakkor ez nehéz kérdés, mert az emberek szokásai és az épületek is egyediek. Nagyon nehéz általánosságban alkalmazható megoldásokat találni, melyeket mindenki jó receptként alkalmazhatna.

Hiába megújuló, egyáltalán nem biztos, hogy érdemes napelemet vagy napkollektort telepítenünk, ha nem jó a tájolás, nincs hely, vagy nem használjuk ki eléggé.

Ilyenkor ez drága és nem is fenntartható megoldás. Hatalmas menüsorból kell az egyénileg legmegfelelőbbeket összeválogatni. Ez mindenképpen kihívás, úgyhogy amire én számítok, hogy az ezzel foglalkozó tanácsadók, szervezetek, egyesületek megsokszorozódnak a közeljövőben, mert jelenleg alig van ilyen.

Barta Zsombor nemrég a klímaszorongás témájú Képmás-est szakértő vendége volt, a beszélgetés visszanézhető itt:

Az FGSZ Zrt. a tulajdonosa és üzemeltetője a Magyarország területét behálózó nagynyomású földgázszállító vezetékrendszernek, amely a gázszolgáltató társaságokat, erőműveket és a nagyipari fogyasztókat látja el. Mivel Magyarország ellátásbiztonsága elválaszthatatlan a közép-európai térség és egész Európa energiabiztonságától, ezért a Társaság elkötelezett a regionális gázpiac rugalmasságának és ellátásbiztonságának erősítése mellett. Támogatja azokat a projekteket, melyek a meglévő hálózat hatékonyabb kihasználását segítik elő, egy fenntarthatóbb energiagazdaság kialakítása érdekében. A gázrendszer a jövőben nagyobb mennyiségben fog biogázt/biometánt szállítani, hosszú távon pedig a hidrogén szállítása kaphat nagyobb szerepet a fenntarthatósági szempontok, kiemelten a kibocsátási előírások fokozott figyelembe vételével.

FGSZ - A földgáz jövője

Támogatott tartalom