„Fel kell számolni a pornókultúrát, ha véget akarunk vetni az emberkereskedelemnek!”

A szexuális felvilágosító szerepet a kamaszoknál gyakran a könnyen hozzáférhető pornográfia tölti be, amelynek legkárosabb következményei: a partnerek tárgyiasítása, az irreális ágybéli teljesítmény elvárása és a torz énkép. Benjamin Nolot filmrendező és sokan mások is úgy vélik, hogy ha nem számoljuk fel azt a túlontúl szabados rendszert, amely jelenleg átszövi az életünket, akkor a most felnövő generáció nő- és férfitagjai között nem alakul ki a tisztelet, emellett utat engedünk az egyébként is világszinten virágzó szexuális rabszolgaságnak, az emberkereskedelemnek és a nők lelki-testi megnyomorításának. 

emberkereskedelem
Don Brewster és Benjamin Nolot - Kép: Wikipedia

Benjamin Nolot filmrendező, producer 2011-ben jelentkezett Nefarious: Merchant of Souls (Lélekkereskedelem) című dokumentumfilmjével, amelyben a modern emberkereskedelmet, konkrétan a szexuális rabszolgaságot mutatja be. Egyúttal hátborzongató látleletet ad az Egyesült Államokban, a Kelet- és Nyugat-Európában, valamint a Délkelet-Ázsiában működő, emberkereskedelmet elősegítő politikai korrupcióról.

A rendező 2017-ben az Egyesült Nemzetek Szövetsége egyik ülésén, elkeseredésében sarkítva a tényeket, így fogalmazott: „A férfiak modern világunk szexuális ragadozói. Ők azok, akik szó szerint lesben állnak és elfogják áldozataikat, a nőket és a gyermeklányokat, hogy aztán megbecstelenítsék vagy szexmunkára kényszerítsék, fizikai és verbális abúzus által lelkileg és érzelmileg megnyomorítsák és árucikké silányítsák őket.”

Nolot, aki 19 országban gyűjtött anyagot dokumentumfilmjéhez, újságírókat, aktivistákat, terapeutákat és egykori prostituáltakat szólaltat meg filmjében.

Nők mesélnek kendőzetlen őszinteséggel arról, hogyan sikerült kiszabadulniuk elnyomóik karmaiból, túlélniük a földi poklot és egyre közelebb kerülniük Istenhez.

A film alkotói leleplezik az emberkereskedőkkel együttműködő korrupt politikai rendszereket, és azon társadalmi-gazdasági összetevőkre is felhívják a figyelmet, amelyek elősegítik a szexrabszolgaság világszintű működését, a szexre kényszerített személyek kizsákmányolását (az illegális üzletág közel 32,000,000,000 dollárt termel évente).

Kifutón kellett vonulnia, licitáltak rá, majd a szerencsés „tulajdonos” szexelhetett is vele

Nolot dokumentumfilmjében az egyik női áldozat sírva idézi fel, hogy korábban egy kifutón kellett meztelenül sétálgatnia egy csapat férfi előtt, akik úgy méregették őt, mintha divatbemutatón lennének. Aukcióra bocsátották, s aki a legtöbbet ajánlotta érte, már vihette is szexelni.
Egy jelenleg Angliában élő, arcát nem vállaló 55 éves áldozat is nyilatkozik kamerák előtt. Őt Bournemouth külvárosában kényszerítették prostitúcióra, miután tinédzserként megerőszakolták. Éveken át tartották fogva és kezelték szexrabszolgaként.

Amikor 13 évesen megpróbált elmenekülni, ismét megerőszakolták, majd bezárták a gardróbba. A legmegdöbbentőbb a vallomásában az, amikor azt mondja, hogy akkoriban ő ezt tartotta normálisnak, hiszen ez volt számára az egyetlen minta.

Az évek során rászokott a heroinra, egy nap azonban – épp anyagozás közben – különös víziója volt: megjelent előtte Jézus arca. Mint mondja, ez a vízió adott neki erőt ahhoz, hogy elmeneküljön elnyomóitól (40! évesen), és hat évvel később búcsút intsen a heroinnak is. A hit felé fordulást egyébként szinte mindegyik áldozat motivációként említi a dokumentumfilmben.

Bordély, ahol kiskorú lányok szexuális szolgáltatásaiért bankkártyával is lehet fizetni

Don Brewster, aki Benjamin Nolot alkotótársa volt a Merchant of Souls dokumentumfilmben, feleségével egy időre Kambodzsába költözött. Azért épp oda, mert tudták, hogy ezen a helyen az emberkereskedelem és a gyermekprostitúció elképesztően elburjánzott, s mert eltökélték, hogy kiszabadítják a szexre kényszerített fiatal lányokat kizsákmányolóik karmaiból. (Erre külön alapítványt is létrehoztak).

Brewster egy interjúban elmondta, hogy Kambodzsában a legtöbb fiatalkorú lányt a családjuk adja el szexmunkásnak. Feleségével eljutottak egy modern bordélyházba is, ahol közel 300 kiskorú lány árulta a testét. „Látszott rajtuk, hogy meg vannak rémülve a férfiaktól, de még jobban attól, hogy mi lesz, ha aznap senkinek nem kellenek, és nem lesz pénz, amit hazavigyenek a családnak. Az épületben volt egy hatalmas karaokehelyiség is, ahol a férfiak azt csinálhattak a kislányokkal, amit csak akartak. Megcsókolhatták és tapogathatták őket, de nem szexelhettek velük, amíg a futtatóikkal az árban meg nem állapodtak. A házban külön emberek feleltek azért, hogy a lányok valóban elmenjenek a vendéggel, s valóban nyújtsanak szexuális szolgáltatást.

„A legdöbbenetesebb az, hogy bankkártyával is lehetett itt fizetni! Vehetsz sört 4 dollárért, karaokézó lányt egy órára 2 dollárért és szexet 3 dollárért.”

„A feleségem és én három lány édesanyjával beszéltünk. Felajánlottuk, hogy kimenekítjük a lányaikat erről a borzalmas helyről, kapnak tőlünk lakhatást, rendes ételt, iskolába járatjuk őket, de mindegyik azt mondta, hogy nekik inkább pénz kell. Erre mi azt feleltük, jó, akkor adunk egy bizonyos összeget, egyfajta kezdőtőkét, amelyből a lányok állni tudják a képzéseiket, hogy aztán elkezdhessenek saját egzisztenciát építeni. Mindegyik anyuka gondolkodás nélkül azt mondta, hogy ilyesmiről szó sem lehet, ugyanis nekik azonnal kell a pénz, és nem kívánnak éveket várni arra, hogy pénzt lássanak a gyermekeiktől. Inkább küldik szexmunkára a lányaikat.”

„Hát, miféle társadalomban élünk?!”

Teszi fel végül a kérdést Nolot és Brewster. Nolot állítja: jelen századunk a szexuális ragadozóknak és a pedofiloknak kedvez. A túlzott szabadosság a felelős azért, hogy a nőket és a gyerekeket a férfiak áruként kezelik. Nolot a kultúra és szórakozás jelszavak mögé bújó fesztiválok veszélyeire is felhívta a figyelmet. Szerinte ezek a rendezvények – ahol nők és férfiak egyaránt fogyasztanak alkoholt és drogot – jelentik a másik legnagyobb veszélyt, itt a legnagyobb az esélye annak, hogy testileg kihasználják és lelkileg megnyomorítják a nőket.

„Nincs más út: meg kell szabadítani önmagától századunk szexuális forradalmát!” – összegez, majd így folytatja:

„Attól tartok, hogy egyszer eljutunk arra a szintre, amikor a mai lányok már csak Kim Kardashian és Miley Cyrus nevére kapják fel a fejüket. Én nem ilyen világban akarok élni! A dokumentumfilmem egy felkiáltójel. Egy eszköz, amellyel a most felnövő generáció lelkéért harcolhatunk. Ha véget akarunk vetni a szexuális rabszolgaságnak és az emberkereskedelemnek, fel kell számolni a pornókultúrát, amely jelenleg átszövi az életünket, s mind a férfiaknak, mind pedig a nőknek vissza kell szerezniük emberi méltóságunkat. A világnak igazi, értékes férfiakra és nőkre van szüksége, nem pedig romlott utánzatokra. Olyan nőket akarunk végre látni, akiket nem árucikként adnak-vesznek. Olyan nőkre vagyunk kíváncsiak, akik női erényeikkel, intellektusukkal, érzelmeikkel, gondoskodásukkal, hitükkel és családösszetartó erejükkel hozzájárulnak a világ jobbá tételéhez. És olyan férfiakra, akik nem prédaként tekintenek nőtársaikra, hanem tisztelettudóan viselkednek velük, s biztonságot nyújtanak nekik. Ahhoz ugyanis, hogy értékes és kiegyensúlyozott párkapcsolatok alakulhassanak ki, elsősorban az kell, hogy a nemek tiszteljék egymást. Az új generációnak is azon kell lennie, hogy szakítson a jelenlegi szexuális narratívával, s új, lelkileg értékes és megbecsült női és férfi minőségeket hozzon létre.”

Nefarious: Merchant of Souls – teljes film:

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti