„Fáj a fejem. Lehet, hogy rákos vagyok?” – Tanácsok és tippek egészségszorongóknak

Az asztalon egy kicsi, ujjlenyomatokkal tarkított tükör, egy fényképalbum és egy laptop. Utóbbin a legutóbbi Google-keresés eredményei olvashatók: „Miről lehet felismerni a bőrrákot?” Anna, a fent említett tárgyak tulajdonosa egy középkorú nő, aki tart tőle, hogy a megannyi anyajegye közül valamelyik rosszra fordul. Ezért van szüksége a tükörre. A segítségével ugyanis addig csűri-csavarja a testét, mígnem mindenhol ellenőrizni tudja magát. Néha fájdalmas egy-egy pózban maradni addig, amíg vizsgálódik, de ez semmi ahhoz képest, amekkora szenvedéssel egy komoly betegség járna. Inkább egy nyaki görcs ma, mint később a kemoterápia. 

És hogy mi a fotóalbum szerepe? A képek segítenek megbizonyosodni, hogy a kis barna foltok évekkel korábban is pontosan úgy néztek ki, mint most. Nem növekedtek, nem változtak, azaz nem fenyegetik az életét. 

Bár rendszeresen jár szűrővizsgálatokra, Anna néha órákat tölt azzal, hogy a testét vizsgálja. Mert előfordulhat, hogy az orvosok tévednek. 

Elvégre ők sem tökéletesek. Jobb biztosra menni.

A könnyen elérhető információk növelik a szorongásunkat

Egy felmérés szerint az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt azoknak a száma, akik egészségszorongással küzdenek. Míg 1985-ben a megkérdezett diákok 8,67 százaléka vallotta, hogy ilyen jellegű aggodalmai vannak, 2017-re ez a szám több, mint 15 százalékra rúgott. Mi változott? Elsősorban az átlagember számára elérhető információ mennyisége. 

Míg egykor a testünkkel kapcsolatos kérdéseinkre kizárólag orvosok szolgáltak válaszokkal, ma az internet egy kattintásra elárulja, hogy mik az agydaganat tünetei, hogy néz ki egy melanóma, és mi mindent jelenthet a fejfájás. Ezenkívül különféle fórumokon a legváltozatosabb betegségekről olvashatunk beszámolókat, közvetlenül az érintettektől. Az eredmény: az információk, amelyektől a szorongásunk enyhülését vártuk, pont, hogy megnövelték azt. Minél többet tudunk, és minél könnyebben férünk hozzá a lehetséges „válaszokhoz”, annál jobban félünk. 

Cseréljük le a „Lehet, hogy...” kezdetű kérdéseket valami sokkal jobbra!

Felvetődik a kérdés, hogy ha az internet nem segít, akkor mégis hogyan csitítsuk az aggodalmainkat? Kezdjük azzal, hogy megfigyeljük, milyen gondolatok táplálják a félelmeinket! 

A fő mozgatórugó többnyire egy kérdés, ami valahogy így kezdődik: „Lehet, hogy...” Azaz lehet, hogy rákos vagyok? Lehet, hogy kezdődő Alzheimerem van? Lehet, hogy...?

Talán az olvasó számára sem ismeretlen a megfogalmazás. És valljuk be, érthető, hogy féltjük az életünket. Az élet kincs. Élni jó. De mégsem ez a legmegfelelőbb kérdés, amit ilyenkor fel kell tennünk magunknak. Miért? Mert a Lehet, hogy...? kezdetű kérdésre mindig igen lesz a válasz. 

Persze, hogy a fejfájás jelezhet rákot. Persze, hogy okozhatja súlyos betegség. Viszont ezer más, teljesen ártalmatlan dolog is, úgy, mint az elégtelen folyadékbevitel vagy az oxigén hiánya. Ezért, amit tudni szeretnénk, az nem az, hogy lehet-e rák egy-egy érzésünk mögött, hanem az, hogy mennyire valószínű, hogy ez a magyarázat? Tegyünk egy próbát! Mennyire valószínű, hogy a fejfájásom komoly problémát jelez? Ha így fogalmazzuk meg a kérdést, azon kapjuk magunkat, hogy vonakodunk nagyonnal válaszolni. Miért? Mert mélyen legbelül érezzük, hogy nem valószínű. 

A legfontosabb felismerés, hogy a test nem ellenség

Azok, akik szoronganak az egészségi állapotukon, gyakran észre sem veszik, de a testükre ellenségként tekintenek. 

Amikor ugyanis tartunk tőle, hogy egy fel nem ismert betegség fenyeget, és csakis a folyamatos éberség és kontroll jelentheti a biztonságot, tulajdonképpen úgy tekintünk a testünkre, mint veszélyforrásra. 

Bármikor ránk ronthat, bármikor támadhat, ezért meg kell védenünk magunkat. 

Holott az igazság az, hogy a testünk értünk van. Sőt a testünk is mi magunk vagyunk. Nem egy idegen, tőlünk teljesen független, az életünkre törő valakiről beszélünk, hanem saját magunkról. Mindegy, hogy megvágtuk a kezünket főzés közben, vagy valamilyen komoly betegséggel küzdünk, a legtöbb esetben azt látjuk, hogy a testünk küzd. Méghozzá a mi oldalunkon. Értünk. Fontos, hogy ezt a képet erősítsük magunkban ahelyett, hogy ellenségként tekintenénk rá.

Adjunk időt magunknak – Az érzések legtöbbször jönnek-mennek

Szintén fontos, hogy amikor valamit érzünk, egyszerűen csak adjunk időt annak, hogy elmúlhasson. Az emberi test nem egy betontömb, hanem egy eleven, folyamatosan működésben lévő organizmus. Teljesen természetes, hogy időről-időre különféle érzéseket – és akár fájdalmakat – generál. Ezek a legtöbb esetben egyáltalán nem azt jelentik, hogy baj van, hanem pusztán annyit, hogy élünk. Ezért ne tekintsünk rögtön problémaként egy fej- vagy hasfájásra, ne kutassuk az okokat internetes fórumokon, hanem igyunk egy pohár vizet, tegyünk egy sétát a ház körül és térjünk vissza a kérdésre 24 órával később! 

Addigra jó eséllyel meg is feledkezünk a dologról, ha pedig továbbra is szüntelenül sajog, még mindig ellátogathatunk a háziorvosunkhoz. 

Azonban nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha időt adunk az érzéseinknek, gyakran észre sem vesszük, de maguktól elmúlnak, anélkül, hogy orvosi segítségre lenne szükség. 

Mindez persze nem vonatkozik az olyan akkut és erős fájdalmakra, mint amit például egy vakbélgyulladás vagy egy méhen kívüli terhesség okozhat, de ezek rendszerint élesen megkülönböztethetők az egyszerű puffadástól vagy enyhe gyomorrontástól. 

Továbbá a rendszeres szűrővizsgálatokat sem helyettesíti az önnyugtatás, utóbbiak fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, ugyanakkor örök érvényű szabály: a Google nem orvos! Ha kétségeink vannak, keressünk fel szakembert, és ne a Gyakori kérdéseknél próbáljunk válaszokat találni. 

Az egészségszorongás összefügg a haláltól való félelemmel

Végezetül egy gondolat útravalónak: egészségszorongás esetén érdemes lehet a halálról való vélekedésünket is górcső alá venni. Ugyanis amikor súlyos betegségtől félünk, tulajdonképpen a halál realitása az, ami megijeszt. Milyen jelentést hordoz számunkra az elmúlás? Milyen érzéseket vált ki az erről való gondolkodás? Mély és fontos kérdések ezek, amelyeket azonban a mindennapok során többnyire kerülünk, elnyomunk, tabusítunk. Holott az egészségünkkel kapcsolatos szorongásainkon is segíthetne, ha tudatosan foglalkoznánk velük.