Ezt gondolja át, mielőtt felmondana!

A közelmúltban a WHO hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítette a munkahelyi kiégést, ami egyre több embert érint és nincs semmi garancia arra, hogy bennünket nem ér el előbb vagy utóbb.

Miért kell a kiégést komolyan venni?

Úgy érezzük, már semmi és senki sem képes motiválni bennünket és csak az lebeg a szemünk előtt, hogy minél előbb felmondjunk a munkahelyünkön, mert ebben látjuk problémánk fő okát? Odáig jutottunk, hogy akár a semmibe is fejest ugranánk, csak elmenekülhessünk?

Van egy rossz hírünk: nem fogunk tudni elmenekülni a problémáink elől, sőt, minden egyes átgondolatlan, a valódi okok ismerete nélkül tett cselekvésünk csak növelni fogja diszkomfort érzetünket és az érzelmi „katyvaszt”, amibe belekerültünk.

„A motivációvesztésből, elakadásból, kiégésből sokan egyetlen kiutat látnak: a felmondást, pedig ez a jelenség ennél jóval összetettebb.” – mondja Ujváry András szupervizor.

A szakember azt tanácsolja, hogy ha azt érzékeljük, hogy már képtelenek vagyunk bizonyos emberek és szituációk kezelésére, elvesztettük a belső motivációnkat – és az eddig jól bevált külső motivációk is hatástalanok-, elfáradtunk, elegünk van mindenből és fel akarunk mondani, mielőtt mindent gyökerestől felfordítanánk, forduljunk szakemberhez! Még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy a hiba úgymond nem a mi készülékünkben van. Egy ilyen döntés és az ehhez vezető út ugyanis nagyon megterhelő érzelmileg, és csökkenti a tisztánlátást. Külső szakemberre pedig azért van szükség, mert lehet, hogy nem látjuk a fától az erdőt, és nem is a munkahelyünkkel van bajunk, csak arra vetítjük ki a problémáinkat.

„Az esetek nagy részében a találkozásaink végére kiderül, hogy a felmondás lett volna a legrosszabb megoldás és csak rontott volna a helyzeten.” – mondja a szakember.

„Persze előfordulhat, hogy tényleg olyan rossz munkakörnyezetben dolgozunk, amelyből indokolt a váltás, ilyen esetekben a szupervízió pont abban tud segíteni, hogy észrevegyük a valós okokat, a mozgatórugóinkat és egy jól átgondolt, letisztult cselekvési terv mentén (jól) tudjunk váltani. Nem érdemes első felindulásból felégetni magunk mögött minden hidat vagy beleugrani egy másik pozícióba, esetleg egy rossz döntéssel veszélybe sodorni az eddig felépített egzisztenciánkat. A szupervizor segít egy lépés távolságból láttatni a valós helyzetünket és ebből a perspektívából mindjárt más lehetőségek tárulnak elénk.”

Ilyen élethelyzetben egy felmondás olyan, mint amikor egy betegségnek csak a tüneteit kezeljük, az igazi okát azonban nem tárjuk fel, ezért az törvényszerűen kiújul és az állapotunk tovább romlik.

Ha azonban úgy hozzuk meg a végső döntésünket – akár felmondunk, akár nem –, hogy azt megelőzte egy mélyreható problémafeltárás és sikerül a valódi okok gyökeréhez leásni, akkor egy kellemetlen ördögi kör kialakulásától kíméljük meg magunkat, nevezetesen, hogy egymásra kísértetiesen hasonlító szituációkba kerüljünk újra meg újra, melyeket nem tudunk kezelni és megoldani.

Kép

Ujváry András

Segít a szupervizor!

 „A közös szupervíziós munka az elakadási helyzetek személyes háttérösszefüggéseire, ezek felismerésére irányul. A szupervízió lényege a „felülről nézés”, a szupervizor a kliens helyzetét bizonyos távolságból, érzelmi elfogultság nélkül nézi, így képes a problémát objektíven, felülről láttatni.” -  mondja Ujváry András, majd egy konkrét példán keresztül szemlélteti is azt:

„Egy értékesítési vezetőt kiemelkedően sikeres év után új, rosszul teljesítő csapat vezetésével bíztak meg. A vezető pár hónap elteltével fel akart mondani, de szerencsére a végső döntés előtt találkozott velem. Mi miatt jutott el ilyen rövid idő alatt a felmondás gondolatáig? Egy régi, gyermekkori minta aktivizálódása miatt, aminek még ő maga sem volt tudatában. Kiderült, hogy gyermekkorában a kudarc megengedhetetlen volt, és ezt a gondolati sémát vetítette ki aktuális élethelyzetére.

Alkalmatlannak és értéktelennek érezte magát a feladatra, kudarcként élte meg, hogy nem tudta hozni a tőle eddig megszokott, ragyogó eredményeket és teljesen összeomlott.

Ekkor találkoztunk. Elkezdtük feltárni páciensem értékeit és kiderült, hogy őt leginkább a szeretetteljes emberi kapcsolatok és mások fejlődésének elősegítése motiválja leginkább. Ahhoz azonban, hogy ezt felismerje, először le kellett tennie az eddig magával cipelt, tévhitekkel teli puttonyát. A felismerést követően már új szemmel nézett vezetői feladataira, rájött, hogy a kollégák negatív érzései nem ellene irányulnak, az újak fejlesztése pedig szellemi alkotómunka. Páciensem azóta is a cég egyik legelismertebb és legsikeresebb vezetője.”

A szupervíziós ülés egy irányított beszélgetés, amely során a szupervizált egy számára nehézséget okozó munkahelyi eseten keresztül feltárja problémáját. Ha a cikkben leírt vagy ehhez hasonló problémákkal küzd, esetleg úgy érzi, elakadt, tanácstalan, forduljon bizalommal Ujváry Andráshoz. Bővebb információ Facebook-oldalán vagy a  +36 20 429 0455 telefonszámon.

Támogatott tartalom. A cikk Ujváry András megbízásából, a Képmás Natív Stúdió közreműködésével készült.