Elveszett múlt a megtalált képeken – mit tegyünk a régi fotókkal?
Lomtalanításkor előfordul, hogy a sok kacat közt régi fényképekre bukkanunk. Előkerülhetnek családi hagyatékból is, használt lakás vagy ház vásárlásakor padlásról, bútorokból, de bolhapiacokon, régiségkereskedésekben is gyakran előfordulnak. Mit tegyünk, hogy megőrizzük ezeket, és hogyan próbáljuk kideríteni, mikor készültek, kit ábrázolnak a képek?
A kép Páczai Tamás tulajdona.
Több mint húsz éve látogatom rendszeresen az ország legnagyobb fotóbizományi kereskedését, van, hogy naponta benézek Soós úrhoz. Az egyik ilyen alkalommal találtam egy kosárban sok üvegnegatívot, jó áron adta, igaz, némelyik darabokban volt. Az itt látható kép nagyon megtetszett, ezért nyomozásba kezdtem.
Fotósként tudom, hogy a fotográfia elterjedésével a különböző, bonyolult kémiai ismereteket kívánó technológiák közül az üvegnegatív (átlátszó, méretre vágott üvegtáblákon fényérzékeny, ezüst-zselatinos emulzió) a 19. század vége felé lett népszerű. Bár George Eastman, a későbbi Kodak alapítója 1885-ben piacra dobta az első papírnegatív tekercset kazettában – a napjainkban még használt filmek ősét –, és ezzel tömegek számára vált elérhetővé a fényképezés, a jól bevált üvegnegatívot még évtizedekig használták a profi fotósok, műkedvelő amatőrök.
A kép Páczai Tamás tulajdona.
Vajon kit ábrázol?
Így be tudtam azonosítani, hogy a fiatal anyát ábrázoló kép a századforduló környékén készülhetett, sokkal messzebbre azonban nem jutottam, így egykori művészettörténész tanárom, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi igazgatója, E. Csorba Csilla segítségét kértem: „A kép az 1890-es években készülhetett, közép-polgári családban. Amatőr felvétel, de készítője otthonos lehetett a fényképezésben, ez látszik a kép élességén és a negatív minőségén egyaránt. Érdekessége, hogy közel 130 év elteltével szociofotónak érezzük, mert az édesanya – vagy nevelőnő – arca olyan, mintha valami elől menekülne.”
Pontosabb eredményre sajnos nem jutottunk, gyakran ez a sorsa az évtizedek óta kallódó emlékeknek. Viszont fontos, hogy megőrizzük ezeket, és a digitális fényképezés térnyerésével egyre értékesebbek eszmeileg is ezek az alkotások.
Hogyan tároljuk? Mit tegyünk a régi képekkel?
Ha barangolásaink során régi papírképeket találunk, nincs más tennivalónk, mint száraz, lehetőleg sötét, hűvös helyeken tárolni. Készítésük időszakában megfelelően konzerválták őket, ezért nem fakultak láthatatlanra, nem porladtak szét.
Több a teendőnk, ha üvegnegatívokat találunk, ugyanis házilag nehéz lesz pozitív papírképet készítenünk. Vannak viszont erre szakosodott fotós üzletek, ahol beszkennelik az üveget, majd kérésre kinyomtatják, és a digitális állományt is megkapjuk.
Budapesten ilyen többek közt a Café Analóg (Kazinczy u. 35., cafeanalog.hu), ahol készséggel segítenek ilyen esetekben, de filmet és régi fényképezőgépet is vásárolhatunk ott.
Régi fényképeinket feltölthetjük a Fortepan archív fényképeket gyűjtő adatbázisának fórumába is (fortepan.hu), ahol lelkes közösség segít a helyszín és a szereplők beazonosításában. A Fortepan ráadásul előrukkolt idén egy izgalmas telefonos alkalmazással (ForteGo), amiben a régi fényképeket térképen jelenítik meg, és ezeket összefűzhetjük saját, azonos helyszínen készített fotóinkkal.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
