Élet az élsport után – Sportolókat kérdeztünk a versenyzés utáni munkájukról

Mérkőzések nélkül

Szántai Levente labdarúgó számára egyik csapattársának a megjegyzése jelentett fordulópontot: „Levi, te olyan jól megtudod hallgatni az embereket, miért nem mész el pszichológusnak?” Az iskolapadba újdonsült apukaként ült vissza, így lényegessé vált a hatékonyabb időbeosztás és a tervezés. Az edzéseket is tudatosabban kellett csinálnia, hiszen nem maradt ideje a tréning után a mozdulatai tökéletesítésére. Az esti időszakban tudott a családjával lenni, otthon a pelenkacsere, a fürdetés és az altatás mesterévé vált.
„Amikor abbahagytam, a mérkőzések hiányoztak a legjobban. Megmérettetsz a célodért küzdve, ez csodálatos érzés. Az edzéseket még csak-csak megoldottam és megoldom mind a mai napig, főként rekreációs céllal. Azonban a versenyszellem kulcskérdés a sportolói identitás megélésében. Ebben az időszakban sokat segítettek az új kihívások és a második gyermekem születése. Mivel több mint 30 évig védtem magas szinten, akadémiai feladataim ellátásában könnyebbséget jelentett a hitelesség, amit sportolói múltam jelentett. Ez azonban hosszú távon nyilván nem elég. Folyamatosan fejleszteni kell magunkat, hogy újra és újra meg tudjunk újulni” – meséli a labdarúgó. 

Ki vagyok a korcsolya nélkül?

Tóth Ivett hatszoros felnőtt magyar bajnok műkorcsolyázónak két hónappal ezelőttig az életét jelentette a sport. A sportoló tavaly december óta küzdött egészségügyi problémákkal, ami megnehezítette a felkészülést a szezonra. „A nyár folyamán gondoltam arra, hogy ha nem tudok olyan formát hozni, amit elvárok magamtól, akkor nehéz lesz folytatni. Én még éreztem magamban erőt, viszont már lehetőségeim nem nagyon voltak, hiszen nem tudtam biztosítani magam számára a jégfelületet. Nem sikerült a válogatottba felküzdenem magam.” 

Tizenhét év versenysporttól búcsúzott Ivett 22 évesen, és egyelőre nehezen gondol arra, hogy a jégre lépjen. Ugyanakkor nagy izgatottság van benne, hiszen hamarosan megkezdődhetnek az egyetemi évei a Testnevelési Egyetemen.

A hétköznapjaiban arra lett figyelmes, hogy mennyire alváshiányos volt eddig, és mennyi kipihennivalója van. Ivett a barátaira is szeretne több figyelmet fordítani, megerősítené ezeket a kapcsolatokat, hiszen mint sportoló nem sok ideje volt időt töltenie a barátaival. „Bele kell tanulni újra a hétköznapokba, és meg kell találni a korin kívüli valódi énemet, hogy ki is vagyok én a korcsolya nélkül. Úgy kell valahogy magamról lefejtenem a korit, hogy közben az ember ne sérüljön. Még az elején vagyok, de vannak terveim, céljaim” – meséli. 

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

Félig bent maradtam a burokban

Szabó Szilvia háromszoros olimpiai ezüstérmes, tizenháromszoros világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok magyar kajakozó jó szívvel gondol vissza a sportkarrierjére, hiszen számos olyan dolgot megélhetett és megtapasztalhatott, amit csak a sport tud adni. 
Jelen volt olimpiai megnyitó ünnepségen, állt a világbajnoki dobogó legfelső fokán, amikor a szurkolók egy emberként énekeltek. Ahogy Szilvi egyre távolabb kerül a sporttól, annál inkább felértékelődik benne mindaz, amit elért – akkor szinte teljesen természetes volt minden, hiszen az volt az élete. A kajakozó a sport mellett is igyekezett tanulni, és sportmenedzser diplomát szerzett. „Nem volt nehéz visszarázódni a hétköznapokba, hiszen félig bent maradtam abban a sokat emlegetett sportolói burokban. Miután befejeztem a kajakozást, nem szakadtam el a sportágamtól, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség marketingeseként dolgoztam 12 évig. Jelenleg pedig a saját vállalkozásomban dolgozom esküvői szertartásvezetőként és esküvőszervezőként.” Szilvi a sportolói múltnak köszönhetően nagyon kitartó, mindent alá tud rendelni az adott cél megvalósításának, ennek köszönhetően a feladatok megoldását kihívásnak veszi, nem pedig tehernek.

A sport után megküzdenie azzal kellett, hogy nem más, hanem ő maga az, aki meghatározza az elvégzendő feladatokat, és saját magával szemben is következetesnek kellett lennie.

„Önterápiával tudtam fejlődni. Szerintem nagyon fontos, hogy jóban legyünk saját magunkkal, ismerjük a saját gyengeségeinket és erősségeinket, és ezeket az adott szituációkban a saját hasznunkra tudjuk fordítani. Megtanultam, hogy nem biztos, hogy mindig az a legjobb, amit elképzelünk magunknak! Sokszor jobb, amit az élet ad!”

Kép

Kép: angelwedding.hu

Szerelemből szeretet

Szántai Levente pszichológusként úgy látja, hogy a családra is fontos szerep hárul a kettős karrier kialakításában, és el kell fogadniuk az edzőknek is, hogy felvételi vagy akár vizsgaidőszak során a sportoló kevesebb edzésen tud ott lenni. A szakember kiemeli, hogy ennek tolerálása nagyon fontos, illetve a kitartás, az elhivatottság, a kreativitás vagy éppen autonómia értékeinek közvetítése az edzések során.
„Legyen a sportolók kezében egy szakma, valamilyen képzettség, esetleg az élet más területén szerzett tapasztalat. Nem tartom jó stratégiának, ha egy sportoló pályafutása vége felé kezd el ezen agyalni. Egy sérülés bármikor közbeszólhat, ezért érdemes továbbtanulni az érettségi megszerzése után. Mikor volt egy nehéz időszakom pályafutásom során, benne volt a pakliban, hogy csapos leszek. Készen álltam a váltásra, ha úgy alakul. Mindig legyen B terv!” – mondja a sportpszichológus. 

Az élsportot követően tipikus, hogy a napi szinten korábban levezetett feszültség felgyülemlik. Ezért sem szabad, hogy a sportolók egyik napról a másikra elhagyják az edzést.

Ha csak rekreációs céllal is, de érdemes heti szinten legalább 2-3 alkalommal sportolni. Emellett új célokat kell találni az életben, amelyek megvalósítása kihívást jelenthet, és kitartásra van szükség hozzá. Továbbá fontos a szupportív közeg, legyen szó családról, barátokról. Ezek a tényezők preventív faktorként jelenhetnek meg akár a depresszió kialakulásánál is. „Amikor egy profi sportoló befejezi az élsportot, keretbe foglalhatja pályafutását, megköszöni a versenysporttól kapott értékeket, amelyeket majd a civil életben is tud kamatoztatni. Nagyon jó átmenetet adhat, ha a versenyző valamilyen formában a sport közelében tud maradni. Így továbbra is élete egyik nagy szerelme mellett tud maradni, és ahogy mondani is szokták: »A szerelem egy idő után szeretetté szelídül«” – teszi hozzá. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. januári számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>