Együtt vagy egyedül sportoljunk – a csoportos vagy az egyéni edzés hatékonyabb?

Szakmai körökben gyakran hallom a fenti kijelentést, de még leírva is láttam egy „életmódváltó szakember” (ebből most sok van) tanácsai között, hogy a zenés, csoportos óra nem edzés, a jóga nem edzés. Húsz éve vagyok a szakmában, a repertoáromban az elmúlt két évtizedben minden szerepelt: csoportos óra, egyéni edzés, mozgásterápia, gyógytorna, szülés utáni regeneráló tréning. Mindezen tapasztalatok birtokában mondhatom, hogy mindegyiknek megvan a maga erőssége és gyengesége, de hogy hierarchia nincs köztük, az egészen biztos. 

Zenés és/vagy csoportos órák 

Sokféle nevű és tematikájú csoportos edzéstípus elérhető a fitnesztermekben és a mozgásstúdiókban. A közös ismérvük az, hogy több ember együtt, közösen végzi a feladatokat. Az óravezető (aerobikoktató, jógaoktató, instruktor) elöl áll, és mutatja a gyakorlatokat, azokat többnyire maga is végzi a vendégekkel, főleg, ha komplexebb vagy koreografált gyakorlatsorokból áll az óra. 

Ezek többségén a zene is meghatározó jelentőséggel bír, nem ritka, hogy a mozgás teljes összhangban van a zene által diktált ütemmel. 

Jóga- és pilatesórákon is lehet zenei aláfestés, de a gyakorlatokat ilyenkor a légzés üteméhez igazítjuk. És vannak olyan csoportos órák is, ahol az edző csak bemutatja a feladatokat, majd utána mindenki végzi a saját tempójában, ilyenek az úgynevezett funkcionális típusú edzések, ahol rendszerint több állomáson különböző gyakorlatok várják a „harcosokat”. 

A koreografált, változatos mozgásanyaggal dolgozó óravezető azonban nem mindig tudja egyénileg segíteni a vendégeket – ez szokott a legsúlyosabb kritika lenni ezzel az óratípussal szemben. Ahol az edző nincs így lekötve, ott viszont körbejár és segít, igazít, könnyít vagy éppen nehezít a gyakorlatokon, ahogyan épp szükségesnek látja. 

Szó se róla, a csoportos óra óriási szakmai megalkuvás, hiszen teljesen egyértelmű, hogy a teremben lévő tíz-harminc ember nem lehet azonos edzettségi szinten, nem bírhat azonos testi adottságokkal. Így valóban, kizárólag az edzés fizikai aspektusát tekintve nem biztos, hogy mindenki a legmagasabb szinten végzi a feladatokat. De nem kizárt! Ám az edzésnek és a fizikai aktivitásnak (és úgy általában az emberi létnek) van ám egy másik dimenziója is: a pszichés és a szociális tényezők. 

A csoportos órákon fantasztikus energiák szabadulnak fel, olyan élményt élnek át a vendégek, amilyet egy egyéni foglalkozáson soha. 

A zene és a zenére történő mozgás ősidők óta az érzelmek kifejezésének egyik ösztönös és legintenzívebb eszköze. Épp ezért lehetett például a zumba a fitnesztörténelem egyik legnagyobb sikere. Jó zenék, önfeledt tánc, közösségi élmény, egy vidám csapathoz tartozás. Kell-e ennél több ahhoz, hogy egy ember boldog legyen? Ez éppúgy hozzátartozik az egészségünkhöz, mint a fizikai paraméterek. 

Kép

És bizony a csoportos órákon is komoly munka zajlik, gondoljuk egy tudatosan felépített gerinctréningre, jógaórára, egy steppados táncórára vagy izomerősítésre. Csak itt a fizikai faktor mellett rendkívül erős a pszichoszociális is. Rengeteg szép barátság születik az ilyen órákra járó vendégek között. 

Személyi edzés, egyéni foglalkozások 

Az egyéni foglalkozások során az edző vagy mozgásterapeuta kizárólag egy vendéggel foglalkozik. Mivel ezek a programok mindig állapotfelméréssel indulnak, így a gyakorlatokat, azok intenzitását, progresszióját, eszközeit teljes mértékben a vendéghez igazítják. 

Ha az edző magas szinten űzi a munkáját, akkor a mozgásprogram száz százalékban illeszkedik a vendég aznapi állapotához, fejlődéséhez, elvárásaihoz, edzéscéljaihoz. 

Így valóban kijelenthetjük, hogy a közös munka fizikai elvárásait sikerül a legmagasabb szinten teljesíteni. 

Tény azonban, hogy ez a fajta edzésforma azt a szociális élményt nem adja meg, amit a csoportos együtt mozgás, de az is igaz, hogy van, aki nem is vágyik erre, és éppen azt szeretné, hogy csak vele foglalkozzanak. Ahogyan a kávénkat sem egyformán isszuk (sőt van, aki kávét sem iszik), úgy az edzéssel kapcsolatos igényünk is eltérő lehet. Aki maximális odafigyelésre és mérnöki pontossággal összerakott tökéletes mozgásprogramra vágyik, annak ez a legjobb választás. 

Vannak olyan speciális élethelyzetek is, amelyekben preferenciától függetlenül az egyéni foglalkozás az egyetlen ajánlott módszer. Ilyenek a sérülések, a betegségek, a műtétek utáni lábadozások. Ezek kezdeti szakaszában kizárólag gyógytornásszal érdemes a rehabilitációt elindítani, hiszen ők rendelkeznek széles körű ismeretekkel az emberi testről, a mozgásrendszerről, azok kórélettanáról, a műtéti technikákról, a gyógyulási folyamatokról. 

Értelemszerűen ilyenkor elképzelhetetlen a csoportos foglalkozás, hiszen a megváltozott szöveti terhelhetőség miatt még a korábban említettnél is nagyobb jelentősége van a teljesen személyre szabott haladásnak. 

Az ilyen rehabilitációs folyamat célja mindig az, hogy végül a lehető legjobb funkciót elérve, akár a csoportos foglalkozásokhoz is visszatérhessen a páciens. 

Külön kell megemlíteni a szülés utáni regenerációs időszakot, amely ugyancsak az egyedi élethelyzetek közé tartozik, és amelyben egyedi változásokkal, esetleg testi sérülésekkel is szembe kell néznie az anyukának. A következő hónapban ezzel folytatjuk.  

Az írás Almássy Csilla Mozgásban című sorozatának részeként jelent meg, amelynek további részei elérhetőek itt. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.