Az egyházak nem dughatják homokba a fejüket: drasztikusan csökken itthon a keresztények száma

Sokan katasztrófát kiáltottak a könyve megjelenésekor. Tényleg ekkora a baj?

Sajnálatos tény, hogy jellemző a történelmi egyházaktól való elfordulás, továbbá az is látható, hogy a kisebb keresztény felekezetek (Hit Gyülekezete, Jehova Tanúi) gyülekezetei annyival nem növekedtek, mint amennyivel csökken a nagy keresztény felekezetek híveinek száma. Az egyházak erre különbözőképpen reagáltak: akadtak, akik homokba dugták a fejüket, mások azt mondták, mivel sokan nem válaszoltak a kérdésre, a számok nem mutatnak semmit.

Azzal nehéz lenne vitázni, hogy komoly gond, ha az emberek nem válaszolnak a vallásukat firtató kérdésre.

Annak firtatása, hogy miért nem válaszolnak egy ilyen kérdésre az emberek, elsősorban a szociológia területe. A statisztikus csak a helyzetről tud megállapításokkal szolgálni.

Beszéljünk a hívőkről. Hogyan alakult a felekezetek eloszlása országosan?

Ahogy korábban is megfigyelhető volt, a Dunántúlon és a Duna–Tisza-közén jobbára a római katolikusok, a Tiszántúlon a reformátusok vannak többségben. 

A görögkatolikusok száma Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, míg az evangélikusoké Békésben jelentős. 

A 2011-es adatok alapján még a települések közül el lehetett különíteni azokat, ahol az adott domináns felekezet aránya az össznépességből ötven százalékos vagy a feletti. A 2022-es népszámlálás után már csak negyven százaléknál célszerű megvonni a dominanciahatárt, vagyis feltehetően ennyit esett az általános válaszolási kedv. 

A földrajzi eloszlásban hol történt számottevő változás?

A római katolikusok a nyugati határ mentén vannak a legtöbben és Észak-Magyarországon, míg egyre inkább visszaesik a híveik száma Budapesten és agglomerációjában, Fejérben és Komárom-Esztergom vármegyében. Az evangélikusok aránya némileg nőtt az ország északnyugati részén. Az ortodoxok helyzetét nagyon nehéz megítélni, nemcsak mozaikosságuk miatt, hanem azért is, mert hatféle ortodoxia létezik, erre viszont nem vonatkoztak kérdések. Annyi látható, hogy a román határhoz közeli területeken él a legtöbb ortodox hívő, legtöbbjük román nemzetiségű magyar állampolgár. A számuk is növekszik, 2001-hez viszonyítva több mint hét százalékkal vannak többen. Az izraeliták leginkább Budapesten, valamint Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és Nyíregyházán élnek, különösen utóbbi városban nőtt a számuk.

Az előbb említette, hogy a római katolikusok száma Budapesten jelentősen megcsappant. Hol csökkent még, vagy éppen nőtt a hívek száma leginkább?

Összességében majdnem a felére esett vissza a magukat hívőnek valló emberek száma 2001-hez képest. 

Az apadás leginkább Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun és Tolna vármegyében látható. Elszigetelten tapasztalhatók növekmények, aminek az egyik oka lehet, hogy nagyon kicsi az alap, így akár egy-egy költözés is befolyásoló tényező. A másik ok a kiköltözés a nagyvárosok agglomerációjába, ez jellemző különösen Budapest körül. Az egy tömbben élő katolikusoknál kevésbé figyelhető meg visszaesés. A görögkatolikusok száma viszont 2001-hez viszonyítva majdnem negyven százalékkal esett vissza.

Kép

Kép: Freepik

Mi a helyzet a református hívekkel?

A római katolikusokkal ellentétben éppen a tömbben tapasztalható csökkenés a hívek számában, különösen Békés, Csongrád-Csanád, továbbá Tolna és Baranya megyékben, míg a nyugati országrészben, különösen Győr-Moson-Sopron megyében több lett a református. 

Ennek a nyugati országrészbe költözés az oka?

Nem vagyok szociológus, de kézenfekvőnek tűnik a válasz, hogy a jobb (akár ausztriai) munkalehetőségek miatt sokan keletről és délről nyugatra költöztek. 

A növekmények elsősorban néhány nagyváros, így Budapest, Győr, Nagykanizsa, Veszprém környezetében levő településeken, pontszerűen figyelhetők meg.

Az evangélikusoknál mi tapasztalható?

A legdrasztikusabban éppen Békés vármegyében csökkent a számuk, míg összességében az figyelhető meg, hogy az evangélikus hívek is keletről nyugat felé tolódnak, vélhetően ugyancsak belső migrációs folyamatoknak köszönhetően.

Mi jellemző vallásgyakorlás szempontjából a nagyvárosokra, és mi a kistelepülésekre?

Azt lehet mondani, hogy minél kisebb a település, annál inkább vallásosak az emberek, bár a falvakban a visszaesés közel azonos mértékű, mint a nagyvárosokban. A növekmények a nyugati országrész városainak közelében tapasztalhatók. 

Melyek a legvallásosabb és legvallástalanabb vidékek?

Minél urbanizáltabb egy vidék, annál több a nem vallásos. Budapesten, Hajdú-Biharban, Békésben, Jász-Nagykun-Szolnoknak a Tiszától keletre fekvő területein, illetve Csongrád-Csanád vármegyékben látható leginkább strukturális csökkenés. 2022-ben a vallásosak aránya Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád vármegyékben volt a legmagasabb. A 2011-es és a 2001-es térképeken alapvetően ezzel azonos térbeli mintázatot láthatunk, igaz, jóval magasabb értékek mellett. Így a három népszámlálási év térképein nem is tudtam azonos kategorizálást használni, mert az gyakorlatilag elmosta volna a valós térbeli különbségeket.

Melyik római katolikus és református egyházmegyében nőtt leginkább a vallástalanok (és vallásukról nem nyilatkozók) aránya, és melyik őrizte meg leginkább a híveit?

Ez a könyvemben az úgynevezett extra, mert bekértem a római katolikus és a református egyházmegyék településeinek körét, s így az adatokat egyházmegyék szerint is közöltem. Kiemelném, hogy a legtöbb nem vallásos az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében van, ami viszont érdekes: ez a szám csökkenő tendenciát mutat. A nem vallásosok aránya mérséklődött a Debrecen-Nyíregyházi és a Szeged-Csanádi egyházmegyében. 

A nem válaszolók számában minden egyházmegyében növekedés tapasztalható, leginkább ott, ahol csökkent a nem vallásosak száma: mintha a nem vallásosak „átmentek” volna „nem válaszolóba”. 

A reformátusok esetében Budapesten és környékén él a legtöbb nem vallásos, illetve nem válaszoló.

Kép

Kép: Freepik

Mennyire befolyásolta az arányokat a népesség csökkenése?

Azt látom, hogy a folyamatokat nem ez befolyásolta elsősorban. Demográfiai erózió közepén vagyunk, 1980 óta folyamatosan csökken a népesség, de az egyházaktól való elfordulás mértéke nagyobb, mint ez a tendencia.

Lehet, hogy inkább onnan kellene megközelíteni a kérdést, hogy ki számít vallásosnak?

Ez sokkal jobb megközelítés. Ki a vallásos? Aki válaszolt a kérdésre? Vagy az, aki tartja a keresztény ünnepeket, aki megkeresztelkedik, aki gyülekezetbe jár, aki gyón? Aki válaszolt, pozitívan nyilatkozott a vallásáról – én őket tekintem vallásosnak. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy azok között, akik nem válaszoltak, nincs vallásos. Hogy miért nem válaszolt az állampolgár? A szakirodalom szerint sok oka lehet, de szerintem nem ez a legfontosabb.

Hanem?

Manapság, ha valaki három–öt percet tölt egy weblapon, az már hosszú figyelemráfordításnak számít. Ez igaz a népességszámlálási oldalra is: ha nem volt kötelező egy válasz, sokan nem is válaszoltak rá, mert nem akartak még azzal is időt tölteni. Márpedig a népszámlálási kérdőívet az állampolgárok 70 százaléka az interneten töltötte ki. Vagyis: a nem válaszolásra magyarázat lehet, hogy az emberek nem szeretnek sok időt tölteni kattintgatással, ezért sok kérdést átugrottak. 

A vallási hovatartozást firtató kérdésre a válaszadók negyven százaléka nem válaszolt. 

Türelmetlenek vagyunk?

Igen, az adatok erről tanúskodnak. Egy másik ok az individualizáció. Én, én, én… „mert jár nekem”, „mert megérdemlem”, „majd én eldöntöm, miben hiszek, nekem ne mondja meg senki”. Erre rezonál, hogy egy felmérés szerint sokan elhiszik, hogy van Isten, a Szentháromság, Jézus Krisztus, ugyanakkor reinkarnáció is. Sok ember a „vallási palettáról” azt választ, ami neki tetszik, és nem azt vallja, amit egy felekezet tanít. Ha ebben a szellemi környezetben vizsgáljuk a kapott adatokat, kevésbé számottevő a visszaesés.

Milyen egyéb következtetéseket lehet még levonni a számsorokból? 

Például a teljes termékenységi arányszámra is lehet következtetni. Ez egy hipotetikus szám, ami azt jelenti, hogy ha egy nőre a most jellemző születési szám lenne a jellemző, akkor élete során várhatóan hány gyermeknek adna életet. Az ideális országosan az lenne, ha elérnénk a 2,1-et, ez az érték biztosíthatná, hogy ne fogyjon tovább a népesség. Jelenleg 1,6-nál tartunk, míg a Gyurcsány- és Bajnai-kormány alatt az érték 1,2 volt. Van viszont az országnak számos olyan területe, ahol elérjük a 2,1-es értéket vagy még magasabbat is.

Van szerepe a születések számában a vallásosságnak?

Több mutatót is megnéztem, amelyek magyarázhatnák a teljes termékenységi arányszám lokálisan magasabb értékét, és egyértelműen látszik, hogy a három vagy több gyermeket szülők aránya komoly kapcsolatban van a vallásossággal. Az országosan alacsony vallásos arány miatt nem arról van szó, hogy egy teljes járásra hatást gyakorolna a vallás, de ha egy átlagnál nagyobb csoport komolyan veszi a hitét, ott látható, hogy ez kedvezően hat a fertilitásra. Ha megmaradnak a közösségek, megtartják a hitüket, és próbálnak a vallásuk elvárásainak megfelelően élni, annak még ma is van hatása. Már csak azért is, mert a térképen látható, hogy ezek a közösségek nem elszigetelt csoportokat alkotnak, hanem egymás mellett nagyobb, egybefüggő területeken élnek. 

Látszik a számokból az is: minél jobban élnek az emberek, annál kevésbé vállalnak gyermeket, vagyis a kapitalizmus, a jólét a legjobb fogamzásgátló. 

Persze nem mondhatjuk azt, hogy ne növeljük a jólétet, de a jóléttől hiába várjuk a fertilitás növekedését.