Hogyan éld túl a keresztény világ végét? – Szent Benedek válaszútján Bakos Gergely bencés szerzetessel

Hogyan találkozott Rod Dreherrel és a könyvével?

Amikor az Osiris Kiadó felkért a fordításra, már olvastam e könyvet. 2018-ban egy magyarországi könyvbemutatón Rod Drehertől személyesen kaptam egy dedikált kötetet, kapcsolatban is maradtunk. A kiadónak olyan fordítóra volt szüksége, aki jártas a bencés témákban, van teológiai háttere, tud angolul, így kerültem a képbe. Jó és fontos könyv, örömmel mondtam igent.

Ez az először 2017-ben megjelent könyv főleg amerikai társadalmi példákkal vázolja fel nyugati keresztény kultúránk halódási folyamatát és a lehetséges túlélést. Milyen irányt mutathat nekünk itt, Közép-Európában?

Amerikaiaknak íródott eredetileg, a kereszténység utáni Amerika keresztényeinek lehetséges pályáját rajzolja fel. Nem tudományos mű, hanem egy művelt, széles látókörű, bátor és őszinte újságíró könyve. Nem harcias, de szókimondó, néven nevezi a társadalom problémáit, és újszerű a gyakorlatiassága. Úgy tapasztalom, a mai keresztények közül kevesen ismerik és merik egyértelműen megvallani hitük örömét és erejét. E könyvnek egyik nagy erénye, hogy ennek az örömnek és erőnek a tapasztalatán alapul, ez sugárzik belőle. Ugyancsak nagy erénye, hogy a szerző nem gondolja azt: aki nem hozzá hasonlóan gondolkodik, az buta vagy gonosz. Ráadásul Rod Dreher politikai érzékét és emberismeretét dicséri, hogy keresztény honfitársait óvva intette a konzervatív politikusokba vetett túlzó reményektől, és ennek bölcsességét a Trump-kormányzat tanulságai igazolták. Kimondja, hogy a politikai konzervativizmus és a kereszténység szövetsége távolról se tökéletes, a politika nem tud megoldást adni a kereszténységgel kapcsolatos válságra. Magyarországon sokan még nem látják át Dreher politikai igazságát.

Nagyon tetszik nekem, hogy Rod Dreher az utóbbi időkben amerikai létére tanul és merít a cseh és magyar kultúrából, azoknak az embereknek a tapasztalataiból, akik ellenálltak a kommunizmusnak.

Felismerte, hogy az itt szerzett tapasztalatok az ő országában is időszerűek lehetnek, hiszen a ma Nyugaton kiépülő puha diktatúra sok szempontból hasonló, mint a volt kommunista önkényuralom. Jó szembesülni azzal, hogy nekünk, konzervatív és keresztény magyaroknak van mit tanítanunk a világ számára.

Jól tudom, hogy Rod Dreher kétszer váltott felekezetet: metodistából katolikus, majd ortodox lett?

Déli, formálisan metodista családból származik, kamaszkorában gyakorlatilag már nem volt hívő. Megtérése akkor kezdődött, amikor a franciaországi Chartres katedrálisában járt, és megragadta az a hit, amely azt a csodálatos épületet emelte. Később Dante nagy költeményének megismerése ugyancsak mérföldkővé vált számára a katolicizmus felé vezető úján. Tőle magától tudom, hogy az amerikai katolikus egyház pedofilbotrányai mélyen megrendítették, és arra késztették, hogy átlépjen az ortodox egyházba. Igaz, utólag úgy értékeli a helyzetet, hogy ha neki már akkor erősebb és kevésbé intellektuális hite lett volna, többet imádkozik és többet foglalkozik a szeretet cselekedeteivel, akkor a botrányok ellenére kitartott volna katolikusként. Azonban az ortodox váltás ellenére továbbra is nagy tisztelettel emlegeti a katolikus egyházat. Könyvében két Benedeket említ kiemelt példaképként: Nursiai Szent Benedeket, a bencés rend alapítóját és XVI. Benedek pápát.

A könyv azt tanácsolja a hívő keresztényeknek, akiknek az értékrendje egyre jobban kiszorul az észak-amerikai és európai társadalomból a mai ideológiai „háborúban”, hogy vonuljanak vissza saját közösségeikbe, erősítsék meg a gyökereiket, hitüket, és mentsék át vallási örökségüket egy új korszakra. Nem tart attól, hogy ez valamiféle tradicionalista, múltban élő, pompakedvelő, teátrális és törvényhozói gondolkodású katolicizmus megerősítését ösztönzi?

Hasonló kritikát kapott már egy vatikáni bíborostól, aki úgy látja, hogy Dreher egyházi jövőképe szembemegy Ferenc pápa látomásával, amelyik szerint az Egyháznak nem erődnek, hanem tábori kórháznak kell lennie a világ számára. Rod Dreher válasza: a tábori kórházba a legfelkészültebb csapatot szabad csak küldeni. Hogyan működhetne jól tábori kórházként az Egyház a bűnök, a lelki harcok és sérülések frontján, ha a hátországát nem erősíti meg?

Rod Dreher jövőképében a visszavonulás nem jelent teljes bezárkózást, megfutamodást, hamis múltban élést.

Nem véletlenül választottam az utószavam mottójául Jaroslav Pelikan evangélikusból ortodoxszá lett teológiatörténész találó szavait: „A tradicionalizmus az élők holt hite, a tradíció pedig a holtak élő hite.” Keresztényként nem kerülhetjük meg a tradíciót, hiszen ez az elnevezés arra utal, „amit átadnak nekünk”. Márpedig a hitet az előző nemzedékektől kapjuk hagyományként, az köt össze minket az apostolokkal, sőt, magával Jézus Krisztussal! Másik, kerülőút Jézushoz nem létezik.

Rod Dreher vajon azért választotta a Biblia mellett pont Szent Benedek Reguláját példának és vezérfonalnak a jövő keresztényei számára, mert míg a Szentírásból inkább a misszióra, a kifelé nyitásra kaphatunk példát, Szent Benedek Regulája viszont egy birodalom összeomlása utáni korszakra készít fel? Mintha a Regula ahhoz adna gyakorlatias tanácsokat, hogyan tudunk kis körben megerősödni, a hitünket átmenteni egy megújuló világba, és annak majd újra felkínálni.

Igen, a szerző jó ideje fölismerte korunk hasonlóságát a történeti Benedek korához. A Nyugat-római Birodalom bukása és világunk erkölcsi válsága között Alasdair MacIntyre skót filozófus már a múlt század ’80-as éveiben húzott egy egyszerre óvatos és határozott párhuzamot Az erény nyomában című művében, amelyre Dreher is támaszkodik.

Kép

Monte Cassino apátsága, amelyet Szent Benedek alapított - Kép: Freepik

Nekem bencés szerzetesként nagyon tetszett, hogy Dreher alaposan megismerte a bencés hagyományt és gyakorlatot – kapcsolatban áll egy jól működő bencés közösséggel –, de nem szeretné egy az egyben lemásolni azt, amit a szerzetesek megvalósítottak, hanem világi emberként értékeli mindazt a mai élet jegyében. Könyve egyfajta világi olvasata a bencés életstílusnak. Nem csupán kiválogat a bencés hagyományból egyes jól alkalmazható elemeket, hanem megérti az egésznek a szellemiségét, s a világi életre alkalmazza azt.

Szívesen bevallom: nekem segített e könyv folytonosan zajló személyes megtérésemben, abban, hogy komolyabban vegyem saját bencés életutamat.

Ez tehát egy gyakorlatias könyv, mert Dreher megfogadta azt a józan, mondhatni földhözragadt bencés tanulságot, hogy a keresztény élet nemcsak az eszmények gyűjteménye, hanem gyakorlati élet, a kettőnek csak együtt van értelme. A mai Amerikában és Európában sajnos túl nagy tekintélye van az elméleti tudásnak, miközben az a fajta gyakorlatias bölcsesség, hogy valamit hogyan kell megcsinálni, háttérbe szorul. Olyan országokban – köztük hazánkban –, ahol a polgárok többsége nem akar fizikai munkát végezni, mert alantasnak tartja, ez szerintem fontos üzenet: például a fizikai munkavégzés az emberségünkhöz tartozik!

Erről eszembe jut, hogy gyerekkoromban egy hozzánk közeli patinás lakóházon ezt a feliratot láttam: „Ora et labora”, Imádkozz és dolgozz. Igaz, hogy ez a bencések egyik jelszava, mert fontos az imádság és a munka egyensúlya?

Ez viszonylag újkeletű, 19. századi szlogenje egy bencés közösségnek, ami aztán elterjedt. Valójában egy lényeges dolog kimaradt belőle: a Szentírás olvasása. A Regulánkat inkább úgy lehetne összefoglalni, hogy „olvasd a Szentírást, imádkozzál, dolgozzál”. Hallgatnunk kell Isten szavára, beszélgetnünk kell vele, és tettekkel meg kell valósítanunk azt, amit eszményként követünk. A pedofilbotrányok következményei is azt bizonyítják, hogy az egyház külső és belső hitelességét igencsak befolyásolja az, hogy tagjai hogyan élnek.

Az emberek joggal várják el tőlünk, hívőktől, hogy világosan elköteleződjünk értékeink mellett, azokat hirdessük és szerintük éljünk. Ha nem így történik, az nagy baj. Ha viszont nem tudjuk, mit vallunk, nem tudunk aszerint élni.

Milyen jó lenne egy dreheri keresztény faluközösség, amely egyben lelki közösség is lenne! De hogyan jönnénk ki egymással egy ilyen faluban, amikor ma a lelkiségi csoportokon belül is sok a törésvonal? Hiszen egy hasonló szellemiségű tagokból álló online csoportban is egymásnak tudunk esni.

Probléma, hogy a katolikus közösségeinken belül sem értünk egyet bizonyos kérdésekben, holott az Egyház tanításai számos esetben egyértelműek, egyszersmind mély értelmű üzenetet hordoznak. Ezeket vagy nem ismeri mindenki, vagy individualizmusból fölülírja. Ez még akkor is konfliktusforrás, ha csak vasárnaponként találkozunk, és nem élünk egymás szomszédságában. Az egyházi hierarchia, a papság nem jól kommunikálja, miért fontosak ezek a tanítások. A laikus hívők oldaláról pedig az a hozzáállás nehezíti a konszenzust, hogy „majd én eldöntöm, mi jó nekem, és mi a helyes”. Ez a hozzáállás semmilyen közösségi, intézményes vallásgyakorlással nem fér össze, mert egoista.

De hogyan lehetne a kikristályosodott bölcsességű egyházi tanításokat úgy kommunikálni, hogy ne csak szabályrendszerként tekintsünk rájuk, ne csak engedelmeskedjünk, hanem belsőleg magunkénak is valljuk?

Dreher jól érzékeli azt a problémát, hogy az érzelmeinkben élünk, az érzelmeinket tesszük abszolútummá, azokkal szemben pedig nehéz érvelni. Ha csak az érzelmeimre hallgatok, nem hallom meg az Egyház tanítását, mert aszerint cselekszem, amit épp érzek. A személyes véleményüket is sokan így vezetik be: „Én úgy érzem, hogy…” Lehet sok mindent érezni, de attól még nem biztos, hogy igazam van. Ez ma egy nagyon jellemző tévút, önzésre vezet, az önző emberek közössége pedig szétesik. Vallásos embertől is hallottam: „Isten a megérzéseimben beszél hozzám.” Ám ha nem a Szentírás a mércéje annak, amit én most érzek, hanem az önösségem, akkor ez egy tévút. Maga Jézus az evangéliumban és a szerzetesi hagyomány is arra figyelmeztet minket, hogy az érzelmeinken keresztül nagyon sok rosszra irányító kísértés is érhet minket.

A „Szent Benedek válaszútján” kitér a szexuális kultúrára, ami sokkal több, mint csak a szexualitásunk, mert valójában az egész világnézetünket megmutatja. Dreher írja, mennyire nem merjük átadni a gyerekeinknek az egyházi tanítást a szexuális erkölcsről.

A szexuális forradalom eredménye egy nagy engedékenység, lezserség szexuális téren. Ez rövidlátóvá tette egész társadalmunkat, emiatt ennek erkölcsi, lelki vonzatairól nem beszélünk. Alig szabad például kimondani: a válás rossz, káros következményeit pedig az ártatlan gyerekek szenvedik meg leginkább. A kirívó indokolt esetek nem igazolják a válás elterjedt rossz gyakorlatát. E nagy-nagy igazságtalanság belátásához nem kell kereszténynek lenni, ám sajnos sok keresztény is elfogadó.

A kellemetlen igazságokat senki se hallgatja szívesen és veszi komolyan, holott közvetve vagy közvetlenül valamennyien szenvedünk miattuk.

Gyakorlattá válhat ön szerint a dreheri útmutatás?

Az Egyesült Államokban nagyobb hagyománya van az önszerveződő kisebb közösségeknek, civil kezdeményezéseknek, így ott a dreheri üzenet kétségkívül termékeny talajra talál. Nálunk, Közép-Európában ezt sajnos nem támogatja az az öröklött hozzáállásunk, hogy mindig a felsőbb hatalmaktól, vezetőktől, intézményektől várjuk a megoldásokat. Akkor válhat gyakorlattá, ha nálunk is létrejönnek olyan könyvklubok és együtt gondolkodó csoportok, ahol olvassák és megbeszélik a könyvet, s kedvet kapnak üzenete fokozatos megvalósításához. Azt látom, hogy többféle korosztály olvassa érdeklődéssel.

Dreher szerint szükség van „Benedekekre”, azaz vezetőkre. De milyen a jó keresztény vezető?

Egy igazi vezető több, mint ügyes kommunikátor: erényes ember, példamutató, pontos és határozott. Kész kérni és figyelmeztetni. Személyesen kell figyelnie az általa vezetettekre, akkor is, ha nem tudja megoldani problémáikat. És persze szükség van arra is, hogy vonzóvá tegye az egyház hagyományait, azok megélését a közösségben. Ez a könyv nagy buzdítás arra, hogy vegyük komolyan a saját hagyományainkat, és előbb-utóbb „kiválnak” majd olyan közösségi vezetők, akik elhivatottak és leleményesek, és szenvedni is képesek közösségükért.