Egy divatújságíró, aki egy évig nem vett magának új ruhát, és erre biztat másokat is

Hogy bírtad ki, hogy egy évig ne vegyél semmit?

Meglepően jól, először csak három hónap vásárlásmentességet terveztem, aztán kitoltam fél, majd egy évre. Mindössze kétszer vetődött fel bennem, hogy esetleg feladom: először, amikor egy nagyon szép szoknyával találkoztam egy vintage üzletben. Már bemenni is rossz ötlet volt. Majd nyári szezonváltáskor, amikor felerősödött bennem az újdonság iránti vágy, de mindkétszer sikerült ellenállnom a csábításnak.

Miután letelt az egy év, még egy hónapig nem vásároltam semmit.

Mi ösztönzött arra, hogy belevágj ebbe?

Újságíróként dolgoztam különböző divatlapoknál, ahol rengeteget foglalkoztam az öltözködéssel, az aktuális trendekkel, sok interjút készítettem tervezőkkel, divatiparral foglalkozókkal. Soha nem gondoltam bele, hogy a ruhák milyen körülmények között készülnek, és mi lesz később a sorsuk. Instagramon több tervezőt követtem, köztük Vivienne Westwoodot, akiknek kiemelt témája volt a fenntarthatóság és a környezetvédelem. Majd megnéztem Az igazi ár (The True Cost) című dokumentumfilmet, amely igazi arculcsapást jelentett nekem mint divatújságírónak. Annyira megérintett, hogy eldöntöttem, máshogy fogok írni a jövőben a divatról, öltözködésről, átrendezem a gardróbom, és tudatosabban vásárolok.

Miről szól a film?

A 2015-ös dokumentumfilm bemutatja a világ második legkörnyezetszennyezőbb iparága, a divatipar mögötti valóságot. Átfogó képet ad a fast fashion valódi működéséről, ugyanis a ruhaipar nem a ruhák kiszabásával kezdődik, és nem az eladással fejeződik be. Komoly környezetszennyező hatása van annak, hogy génmódosított, szinte folyamatosan termő gyapotot ültetnek a földbe, amelyet állandóan permetezni kell. A bőr megmunkálása során naponta ötvenmillió liter méreganyaggal szennyezett vizet engednek csak egyetlen folyóba. Azokon a vidékeken, ahol gyapottermesztéssel és bőrmegmunkálással foglalkoznak, a kémiai anyagok hatására már megjelentek bizonyos betegségek: rák és bőrbetegségek, születési rendellenességek.

A keleti országok ruhagyáraiban elképesztő körülmények uralkodnak: családjuktól elszakított anyák, gyerekek robotolnak a gyártósornál napi 16 órát heti hét munkanapon, elképesztően alacsony bérért.

A gyárakban állandó a forróság, a festés, kezelés miatt egészségre ártalmas vegyi anyagok terjengenek a levegőben. Nemcsak az előállítás okoz óriási problémát, hanem az is, ami az után történik, hogy kidobjuk a ruháinkat.

Nem nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy más majd hordja még azokat?

Világszerte rengeteg ruhát dobunk ki, csak az Amerikai Egyesült Államokban évente tizenegy millió tonna textilhulladék keletkezik. A többnyire nem újrahasznosítható darabok óriási szeméthegyekben kb. kétszáz év alatt bomlanak le, közben folyamatosan mérgezik a levegőt a bennük található vegyszerek miatt. A filmben látható szívszorító és sokkoló képek hatására elgondolkodik az ember: valóban szükségem van még egy pólóra, csak más színben? Tényleg mindig követnem kell az aktuális trendet, amely hihetetlen gyorsasággal változik? Ugyanis a divatiparban megszűnt a szezonalitás, már nemcsak tavaszi-nyári és őszi-téli szezon van egy évben, hanem folyamatosan kerülnek új termékek az üzletekbe, webshopokba.

Mire jöttél rá abban az évben, amikor nem vásároltál?

Ruhavásárlás helyett elmentem például színtanácsadásra és testalkatelemzésre. Elkezdtem figyelni, melyik ruhadarabokat részesítem előnyben, mit hányszor veszek fel, hogyan érzem magam egy adott ruhában, milyen anyagból van, ez utóbbi ekkor vált igazán fontossá nekem.

Azáltal, hogy tudatosabban foglalkoztam a ruhatárammal, önmagamról is sokat tanultam, ma már sokkal jobban meg tudom fogalmazni, milyen a stílusom, milyen ruhákat szeretek viselni, mit jelentenek nekem, és milyen darabokra van igazán szükségem.

Mit szólt hozzá a környezeted?

Sokan elcsodálkoztak, és mondták, hogy ők erre biztosan nem lennének képesek, de többen követtek azóta. Hiszem, ha valaki akár csak pár hónapig nem vásárol, nagyon sok mindenre rájön önmagával és a ruháival kapcsolatban, érdemes kipróbálni. Nem könnyű nemet mondani a csábításnak, mert mindenhonnan jönnek velünk szembe a reklámok, az influenszerek mindig újabb és újabb ruhákat viselnek, amelyek megtetszenek nekünk, és szeretnénk mi is megszerezni őket, pedig nincs is feltétlenül szükségünk rájuk.

Kép

Mengyán Eszter

Ruháink hány százalékát hordjuk? 

Általában jóval kevesebbet, mint amennyink van. Van, aki azt mondja, ha valamit egy évig nem viselsz, attól válj meg. Én ennél óvatosabb vagyok, mert előfordult, hogy később hiányzott az a ruha, amelyet továbbadtam. Az, hogy kinek mennyi ruha elegendő, önismereti kérdés is. Van, akinek elég huszonöt, van, akinek százhuszonöt is kevés. Attól függ, ki miért öltözködik. Azért, mert viselnie kell valamit, vagy azért, mert szeretné azzal is kifejezni önmagát, az aznapi hangulatát.

Ma már előadásokat tartasz, cikkeket írsz a témában. Nemrég könyved is megjelent „Helló, slow fashion” címmel. Mennyire nyitottak az emberek a témára?

Növekszik az érdeklődők száma, sok helyre hívnak előadást tartani nagyvállalatoktól kezdve iskolákig. Azt gondolom, komoly szemléletváltásnak kell végbemennie a divat terén, amelyhez állami, nemzetközi beavatkozásra, szabályozásra van szükség, nem csak a fogyasztók attitűdjének megváltoztatására.

Szakemberek szerint ez legkorábban öt év múlva valósulhat meg.

Most abban a fázisban vagyunk, hogy a nagy divatcégek is felismerték, tenniük kell valamit a fenntarthatóság érdekében, ezért kidomborítják azt, amiben jók, és elhallgatják azt, amiben nem. Emiatt nincs könnyű helyzetben a vásárló, érdemes olvasni a sorok között.

Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnének elindulni a tudatos vásárlás útján, és fenntartható módon szeretnének öltözködni?

Ha valaki tájékozódna, több dokumentumfilm és rövid videó is elérhető a témában a videómegosztó oldalakon. Ám a gardróbunkban is sok kérdésre megtaláljuk a választ. Tényleg szükségünk van még egy ruhára, vagy másért vásárolunk: szeretnénk megjutalmazni magunkat, szomorúak vagyunk, unatkozunk, szeretjük a vásárlás élményét, vagy nem tudunk ellenállni a velünk szembejövő újabb és újabb ruhadaraboknak? Pakoljuk ki a szekrényünket, nézzük meg, mennyi ruhánk van valójában, és mennyit hordunk azokból, mi az, amit tényleg szeretünk, s mi az, ami csak ott lapul!

Hol vásároljunk?

Először nézzünk körül a saját szekrényünkben, lehet, hogy nem is kell új ruha. Mielőtt ruhavásárlásra adnánk a fejünket, számtalan további lehetőség közül választhatunk: átalakíthatunk meglévő darabot, kölcsönkérhetünk, csereberélhetünk testvérekkel, barátnőkkel, varrhatunk, köthetünk és így tovább. Ha már mindenképp vásárolni szeretnénk, akkor használtruhát vagy fenntartható anyagból készültet vegyünk. Ha megtehetjük, olyan márkát válasszunk, amely a környezettudatosság mellett tette le a voksát. Ha valaki továbbra is csak fast fashion üzletben vásárol, mert az a legelérhetőbb neki, akkor azt tanácsolom, tegye tudatosabban, fogalmazza meg a valódi igényeit. 

Az idei évet ismét fogadalommal kezdted: újra nem vásárolsz semmit egy évig. Miben más ez az elhatározás, mint a korábbi?

Szeretnék még tudatosabban foglalkozni a jelenlegi ruhatárammal, elmélyedni az öltözködés pszichológiájában. A ruhavásárlási stopban azonban megengedőbb leszek magammal, fehérneműt (bugyit, zoknit, harisnyát) veszek, ha szükségem van újra.

Egyébként új ruhadarab csak csere útján kerülhet a gardróbomba, vagy ha én varrom, horgolom, kötöm, esetleg ajándékba vagy tesztelésre kapom.

A fotókat Molnár Anikó és Séllei Lilla készítették.