Gardróbpszichológia – Kevesebb, tudatosabb, tartósabb!

A pszichológusok megkülönböztetnek fokozatokat: a „hirtelen felindulásból elkövetett” impulzív vásárlás gyakori jelenség. Alapvetően külső tényezők, például a megkívánt tárgy látványa, illata és megszerzésének célja váltja ki. Ennél súlyosabb eset a kényszeres vásárló: viselkedésének hátterében belső tényezők, személyiségjegyek húzódnak meg. A vásárlásfüggő személy negatív érzelmi állapotait próbálja csökkenteni: belemenekül a vásárlásba. Ez többször vezet olyan tárgyak beszerzéséhez, amelyekre egyáltalán nincs szüksége.

A nők főleg ruhákat, ékszereket és kozmetikai termékeket vesznek, míg a férfiak inkább elektronikai és műszaki cikkekre költenek szívesebben, sokszor feleslegesen.

Legyünk őszinték magunkkal!

Tegyük a szívünkre a kezünket: hányszor csábultunk el egy ruhaboltban attól a csillogós felsőtől, amely a bolondnak is megéri, hiszen ilyen olcsón még sosem kínálták, és csak ránk várt? Vagy az a bársony szandál, amelynek ugyan túl magas a sarka, és már az üzletben is nehezen tudjuk megtenni benne azt a pár métert a polctól a tükörig, de a „majd megszokjuk”-elv alapján mégis kasszához állunk vele. Gyors, pillanatnyi boldogságérzés, az endorfin szétárad a testünkben, elégedettek és lelkesek vagyunk, esetleg vigasztal minket az eladó kedves szava.

Ami viszont gyorsan jön, gyorsan el is illan… Vajon hány percig tehet minket boldoggá egy cipő, amelyben nem lehet járni?

És egy felső, amelyet igazán sem a munkahelyre, sem a hétvégi ebédre, de még színházba sem tudunk igazán felvenni, mert egész egyszerűen nem a stílusunk? Könnyű és olcsó gyógyír a pillanat hevében egy olyan problémára, amelyre nem ez a megoldás. Épp ezért kevéssé értékelhető, könnyen megunható és eldobható.

Kuponmánia

Az sem segít a helyzeten, hogy a női magazinok, üzletek és online webshopok marketingeszközei is mind vásárlásra csábítanak. Az elmúlt években hihetetlen népszerű lett hazánkban is a kuponozás. A megtakarítás reményében felhasznált kedvezmény nem újkori találmány, mára azonban erre csábít minden eddiginél több weboldal, a drogéria postaládánkba bedobott kedvezménykártyája, a női magazinok melléklete is.

Fogyasztói oldalról egyértelműnek tűnhet a kuponos vásárlások előnyös oldala, de ez jócskán megéri a vállalkozásnak is, akkor is, ha fél- vagy még kedvezményesebb áron értékesíti termékeit, szolgáltatásait. A közösségi vásárlást ugyanis reklámként kezeli, amely minimális befektetés mellett hosszú távú előnyökkel járhat számára.

Nincs szánalmasabb látvány annál, mint amikor egy női magazin mellékletében található kuponfüzettel egymást letaposva vívnak csatát egy farmer vagy egy parfüm felett a vásárlók.

Fullasztó tárgyak között

Az én életemben volt egy kristálytiszta pont, ahol besokalltam, és amely elindított egy szemléletváltást bennem: elköltözésem a szülői házból. Heteken keresztül pakoltuk, válogattuk az évtizedek alatt felgyülemlett tárgyakat, a sosem használt edényeket, a feltekert méteráru-anyagot, amely 25 éve várt arra, hogy egyszer ruha legyen belőle, a „majd-ha-belefogyok”-ruhadarabokat.

Ez tükröt tartott elém: szabályosan fizikai betegségtüneteim lettek a sok felesleges kacat láttán, fullasztott a tárgyak sokasága. Mérges voltam magamra, felelőtlen pazarlásnak éreztem az ömlesztve és banános dobozokba pakolva elém kerülő felesleges holmikat. Megtanultam kegyetlennek lenni: kidobni, ami már nem lehet hasznos, elajándékozni azt, amire nincs szükségem, hogy megszabaduljak a nyomasztó holmiktól.

Inkább pénzzel segíts!

A jó minőségű ruhák esetében az adományozást gondoltam kézenfekvő megoldásnak. És itt jött a második felismerés: megtudtam, hogy valójában ezzel alig segítek a rászorulókon. A nagy csomagokat a szeretetszolgálatnál átvették ugyan, de jelezték, hogy ruhából van a legtöbb. Ételadománnyal vagy anyagi támogatással sokkal többre mennek. Ugyanis a világ egyik leginkább túltermelt cikke és egyben környezetszennyezője a kidobott használtruha.

Az olcsó cégek évente akár 16–20 kollekciót is piacra dobnak, amelyet kedvünkre cserélgethetünk a divat változásának megfelelően, vagy azért, mert tönkremennek. Ezzel sokkal több mennyiség termelődik, mint amire az emberiségnek szüksége van.

Sokkoló tény, de a világ második legszennyezőbb iparága a divat.

Az olajszektor az egyetlen, amely megelőzi, így kijelenthetjük, hogy a ruhagyártás valóságos ökológiai krízist okoz. Az elhasznált darabok a felhalmozódó szemét mennyiségét növelik, az előállítás pedig vízpazarlással, vegyszeres szennyezéssel és széndioxid-kibocsátással párosul.

„Vásárolj kevesebbet, válassz jól, tedd tartóssá!” („Buy less, choose well, make it last!”)– ez Vivienne Westwood brit divattervező elhíresült mondata a divatipar túltermelésére reflektálva. Akár ironikus is lehetne, hogy egy luxusmárka alkotója arra ösztönöz, hogy vásároljunk szerényebben – ugyanakkor mégis van benne logika. Az úgynevezett fast fashion, vagyis a tömegtermelés ellenében a drágább, de tartósabb ruhák azok, amelyekkel hosszútávon jól járunk. Maga a szemlélet kifejezetten szimpatikus, amelyet át lehet ültetni a szerényebb jövedelműek vásárlási gyakorlatába is.

Szemben a csábító impulzusokkal

A tudatos vásárlási szokásoknak mindenkiben egyénileg kell megérnie. Az egyik barátnőm – aki korábban mindig a legfrissebb divat szerint öltözött – a gyermekei születése után vett vissza ebből, hirtelen más lett a fontossági sorrend számára. Egy másik pedig éppen a divatiparban dolgozva ábrándult ki a túlzásba vitt felhalmozásból. Ez egy önismereti feladat is: tisztában vagyok-e vele, hogy mi a stílusom, és mi az, amiben már a próbafülkében is feszengek?

Szembemenni a csábító impulzusokkal azért nem mindig könnyű. Egyszer egy bevásárlóközpontban megtaláltam a tökéletes piros magas sarkút. Pechemre a kártyámon nem volt elegendő fedezet, ezért egy barátnőmet kértem meg, hogy utalja át a hiányzó összeget. Legutóbb pedig online rendeltem egy átmeneti kabátot magamnak… 

Amikor megnyomtam a rendelés gombot, a régi reflexek kapcsoltak be: miért is ne, megérdemlem, még éppen belefér a havi büdzsébe!

Amikor azonban egy héttel később megérkezett a csomag, akkor már kijózanodva éreztem az új szerzemény feleslegességét, hiszen ott sorakozik másik kettő hasonló a szekrényben, amiket kifejezetten szeretek. Így még mielőtt magaménak érezhettem volna, postafordultával vissza is küldtem. Jobb később, mint soha...

Azért a teljes önmegtagadás sem célravezető – és valljuk be, időnként valóban jólesik egy-egy új darab beszerzése. Az adásvétel akkor sikeres, ha higgadt, végiggondolt, saját stílusunkhoz illeszkedő, és nem érzelmi felindulásból végighajtott válogatás előzi meg. A legjobb mérce, ha három vagy öt év múlva is boldogan nyúlunk érte a szekrényben. A piros cipő ilyen.