„A sportban és az életben is kis lépésekben kell gondolkodni” – Szivósék edzőházaspárként mértéket tartanak, de nem ismernek lehetetlent

„Amíg én nem vagyok rendben, a gyerekem sem lesz” 

Szivós Gábor gyerekkorától Egerben él, ahol asztmatikus problémái miatt íratták be úszni. Az úszást követte a kosárlabda és a vízipóló – akkor még heti három edzéssel –, bekúszott az életébe az erősítő edzés, hogy jó kondiban maradjon, a későbbi rendőri munka mellett pedig belekóstolt a küzdősportokba. „Megszerettem a mozgást, hiányzott, ha kimaradt néhány nap – jegyzi meg Gábor. – Aki ezt az igényt gyerekkorában nem tapasztalja meg, hátrányosabb helyzetből indul fizikálisan és az egészség szempontjából is. A mai világban a sok kütyü és a közösségi média mellett kihívás, de szeretnénk ösztönözni a gyerekeket, hogy mozduljanak ki, és élvezzék a mozgást.” 

Orsi falun nőtt fel, és a diáksportkör keretein belül kézilabdázott, kosárlabdázott és atlétizált. „Ha a futóversenyre valakit elő kellett állítani, az általában én voltam – emlékezik. – Ha hazamentünk, ledobtuk a táskát, és mentünk árokcicázni, gumizni, ugróiskolázni. A falutréning kondiban tartott minket. Akkor még kevesebb volt az információ, és nem éreztük, hogy kimaradnánk valamiből.” Orsi húsz éven át a vendéglátásban gyűjtötte a kilométereket, de első gyermeke születésekor már érezte, hogy többre van szüksége. „Nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert anyaként mindenhol meg kell állnod a helyed. Legyél csinos, főzz finomakat, a gyereked nyugodt legyen. Rá kellett jönnöm, hogy amíg én nem vagyok rendben, a gyerekem se lesz. Nem önzőség hetente egy-két órát magamra fordítani. 

Lakatos Péter erőnléti szakértő szerint sok anya képes a gyerekéért meghalni, de jobb lenne inkább érte élni, mert nagyobb korában is szüksége lesz rám. 

Minél aktívabb vagyok – legyen az gyaloglás, úszás vagy biciklizés –, annál minőségibb módon leszek jelen az életében.” 

„Én választottam, és neked is volt választásod” 

„Sokan mondják, hogy neked könnyű, mire én azt válaszolom, hogy én választottam, és neked is volt választásod. Muszáj olyan partnert találni, akivel egy hajóban tudtok evezni” – utal Orsi Gábor ösztönzésére, hogy a gyerekek mellett is figyeljen az egészségére. „Egy hosszú távú kapcsolat arról is szól, hogy ne csak a magunk igényét nézzük, hanem a másikét is” – teszi hozzá Gábor, aki fontosnak érzi, hogy az anyukák időt tudjanak szakítani egy kis mozgásra, beszélgetésre. „Ez a közös út lassan 25 éve tart; ha az egyikünk lent van és a másik fent, akkor egymást húzzuk, és egy irányba nézünk” – fogalmazza meg Orsi a köztük lévő egyensúly titkát. A mozgást kismamatornával kezdte, a ringatóval folytatta, és amikor otthon hagyhatta a gyerekeket, funkcionális terembe járt, mígnem elkötelezte magát a futásnak. 

A példa ragadós lett, mert 18 éves nagyfiuk is több sportot kipróbált, emellett eljár túrázni, biciklizni. „Vadkempingezik, függőágyon alszik, rakja a tüzet. A doni emléktúrán négy napot menetelt – meséli Orsi büszkén. – Olyan, mint az apukája, aki szerintem a példaképe is. A 11 éves lányunk inkább az én vonalamat viszi, triatlonozni jár, heti kilenc edzése van. A középső gyermekünk művészlélek. Ő is edz, de az ő sportja a sakk. Fontos, hogy a gyerekek akarják a változást, mert ha nem szeretnék, nem lehet erőltetni – teszi hozzá. „Ezt mondom a túlsúlyos, keveset mozgó gyerekek szüleinek is, akik megkeresnek. Meg kell találni azt a sportot vagy mozgásformát, amiben jó és sikeres, mert csak akkor lesz hozzá kedve.” 

Fotó forrása: Szivós Gábor

„Megtanulunk koncentrálni és jelen lenni”

A Szivós házaspár évekkel ezelőtt elkötelezte magát a mozgásra vágyó gyerekek és felnőttek felé. Gábor elsősorban élsportolókkal, atlétákkal foglalkozik, funkcionális edzőként növeli a teljesítményüket, és gerincbarát edzőként segít újra formába lendülni. A célja emellett az, hogy a „kezdő felnőttekkel” is megszerettesse a mozgást.

„Azokat a fiatal házasokat is szeretném megszólítani, akiknél megszületett az első gyerek, vagy beleálltak a munkába, és kimaradt a sport az életükből.” 

Orsi azok felé is nyitott, akiket kivet a rendszer, mert nem tudnak heti kilenc edzést bevállalni, vagy a túlsúly miatt nem mernek. „Mindkettőnknél van olyan szülő, aki együtt jön a gyerekkel, és közösen sportolnak, ez az ő minőségi idejük” – fűzi hozzá Orsi. Szerinte egyre több a stressz az iskolában, nő az elvárás, a „nehogy kimaradjak valamiből” érzése. „Aki nem akar élsportoló lenni, hadd eddzen kevesebbet, és hadd pihenjen többet” – gondolja. „Aki nem tud lazítani, feszíteni sem tud, szoktuk mondani. Muszáj regenerálódni, legalább egy héten háromszor nyolc-kilenc órát aludni, és csökkenteni az elvárásokat. Régen az volt a pihenés, amikor leültél, feltetted a lábad, és egy pohár teával átgondoltad, mit csináltál aznap. Most a pihenést azzal kötjük össze, hogy nyomkodjuk a telefonunkat. Lehet, hogy a test pihen, de nem kapcsolunk ki. Elkezdjük pörgetni az agyunkat, arra fókuszálunk, hogy mi mindent nem csináltunk meg. Nem vagyunk jelen az életünkben, csak szaladunk magunk után. Sport közben a testünkre figyelünk, átgondoljuk a gyakorlatokat, megtanulunk koncentrálni és jelen lenni. Ennek az is része, ha este leülünk a vacsorához, hogy elmeséljük egymásnak, kivel mi történt aznap. Ha testileg-lelkileg trenírozzuk magunkat, akkor leszünk egy egész – vallja Orsi, aki nem csupán mozgásra ösztönöz, hanem egészséges életmódra. – Mindenkihez meg kell találni az utat, és észrevenni, mikor lanyhul a motivációja. Edzés előtt mindig megkérdezzük, hogy aludt, milyen volt a napja, és eszerint állítjuk be az aznapi terhelést.”

Fotó forrása: Szivós Orsi edző

„A fájdalomérzet egy végső jel”

„Jó, hogy a mai világban van kényelem, de nem erre vagyunk kitalálva, és ebből fakad a túlsúlytól kezdve számos mozgásszervi, szív-érrendszeri, belgyógyászati betegség és tartásbeli probléma – hívja fel a figyelmet a mozgásszegény életmódra Gábor, aki gerincbarát edzőként is tevékenykedik. – Régen nagyobb volt a mozgás kényszere a közlekedésben, a vásárlásban, nem működött futárszolgálat. A stressz és az ülésben töltött idő nőtt, az egyensúly felbillent.” 

„Már a fiatalabb korosztály is fájdalomra panaszkodik, pedig a fájdalomérzet egy végső jel a szervezettől, az idegrendszer korábban már több mindent megpróbált, hogy kompenzálja a problémát.” 

Gábor javasolja, hogy az irodában üljünk fitneszlabdán, időnként ellentétes nyújtózással, cicahát-kutyaháttal, könnyű átmozgatással törjük meg kényelmetlen testhelyzetünket. „Alulértékeljük a hétköznapi kis mozgásokat – folytatja megszívlelendő tanácsait. – A konyhai munka, a takarítás, a kertészkedés kiszakít a görnyedésből. Tudatosan sétáljunk, bagószünet helyett is! A statisztika szerint ötezer lépés a napi minimum, az alatt fokozott az egészségügyi kockázat. Ha mellette heti néhány alkalommal célirányosan edzünk, jót teszünk a csontok, valamint a szív- és érrendszer egészségének.” 

„Hiszek a közösség erejében”

Orsi hat éven át ösztönözte a futókat a Budapest Sportiroda Heves vármegyei futónagyköveteként. Helyi közösséget épített maga köré, mindig találva számukra valami kihívást. „Hiszek a közösség erejében – vallja –, mert fontos, hogy tartozzunk valahová, és értékesnek érezzük magunkat ott, ahol vagyunk.” Jelenleg is szervezi a közös futásokat az Egészségműhely Sportegyesület keretein belül. Gáborral együtt a prevencióra helyezik a hangsúlyt, és „négy évszak” közösségi túrákat, futásokat szerveznek, a családokat megszólítva. Útközben jókat beszélgetnek, szeretettel kínálják egymásnak a házi sütiket. „Nekünk most ez az utunk, úgy érezzük” – állítják.

És még mire jó a sport? Amikor valaki egy 65 kilométeres futásra készül, de a fejlámpája a töltőn marad, a telefonja az autójában, a túrabotja pedig 12 kilométer után eltörik – mint Szivós Orsinak –, akkor megtanul elengedni és újratervezni. Mert mindent meg lehet oldani. Persze 65 kilométert nem lehet lefutni csak úgy. „A gyors eredmények általában nem vezetnek jó útra. 15 kilót sem lehet két hónap alatt lefogyni, mert lehetetlen csodát tenni. A sportban és az életben is kis lépésekben kell gondolkodni” – zárja sorait a Szivós házaspár.