Egy tudományos „hárem” tagjai: négy zseniális nő, aki megalapozta a csillagászatot
A filmsorozatok akkor érnek véget, amikor elfogynak a bonyodalmak, mert a boldog hétköznapok nem szoktak komoly érdeklődést kiváltani. A cikkünkben szereplő négy csillagásznő élete is onnantól vált eredményessé, hogy az 1880-as években fölvették őket a Harvard College Obszervatóriumába, de ami igazán érdekes: milyen úton érkeztek ehhez a sikeres szakmai rajthoz? Lehet, hogy az addigi életük bonyodalmai nemhogy elfogytak volna, inkább más téren folytatódtak? Az is lehet, hogy történeteik meg voltak írva a csillagokban?
Henrietta Swan Leavitt, Annie Jump Cannon, Williamina Fleming, Antonia Maury és kolléganőik – archív fotó
A négy számoló nő
Az Obszervatóriumban dolgozók feladata az volt, hogy a teljes éjszakai égbolt csillagspektrumát lefényképezzék, és számítások elvégzésével katalógust készítsenek a csillagokról. Ezt a munkát Henry Draper asztronómus kezdte, de korai halála megakadályozta, hogy a végére érjen. A tudós özvegye nagyobb összeget adományozott az Obszervatóriumnak, hogy fejezzék be férje munkáját. Az új csapatot Edward Charles Pickering állította össze, aki 1887-től lett az intézmény igazgatója. Ő vett fel a feladat elvégzésére négy nőt – sőt, később még többet is.
„A Pickering Hárem” – emlegették őket a hátuk mögött, mert ez akkoriban különlegesnek számított.
Pickering számára szimpatikus volt kora feministáinak törekvése, és meg volt győződve arról, hogy a nők precízebben dolgoznak, mint a férfiak. De hogyan választotta ki a négy hölgyet? Nos, nem újsághirdetés útján. A négy új munkatárs négy különböző úton érkezett a csillagvizsgálóba. Ismerjük meg ezeket az utakat egyenként!
Házvezetőnőből csillagász: Williamina Paton Stevens Fleming (1857–1911)
Williamina Paton Stevens Fleming Skóciában született, kézműves családban. Állami iskolákba járt, s 14 évesen mint korrepetáló „diáktanár” kezdett dolgozni, ami megélhetést adott neki egészen 19 éves koráig. Ekkor férjhez ment, majd 1878-ban a férjével Bostonba költöztek, ám a férfi elhagyta, amikor állapotos volt. Munka után kellett néznie, s a legegyszerűbbnek az látszott, ha valahol bentlakásos női munkát vállal mint házvezetőnő. És hol kapott házvezetőnői állást? Nem máshol, mint Pickeringnél.
Az amerikai tudós hamar fölismerte Williaminában az okos nőt. Azt is megtudta, hogy jól számol, ezért ajánlott neki egy félállást az Obszervatóriumban, amit ő el is fogadott.
Megszülte gyermekét, és 1881-től az Obszervatórium személyzetének teljes állású tagja lett: 24 éves korától haláláig ott dolgozott (halála 54 évesen következett be, az oka tüdőgyulladás volt). Még életében számos, csillagászoknak járó kitüntetéssel ismerték el munkásságát, felfedezéseit.
A vörös csillagok megfigyelője: Antonia Maury (1866–1952)
Antonia Caetana Maury családi kapcsolata révén került a „csapatba”: nagybátyja volt Henry Draper, s nyilvánvaló, hogy Draper özvegye ajánlotta be őt Pickeringnek. A „protekció” azonban nem volt érdemtelen, hiszen Maury kitüntetéssel végezte felsőfokú iskoláit, és később is bizonyította, hogy az állás betöltésére méltó. 1888-tól Antoniának kellett – mások által meghatározott módon – osztályozni a megfigyelt csillagokat. Követte az utasításokat, de
saját osztályozási formákat is bevezetett, mert mérései és megfigyelései alapján bizonyos csillagok olyan eltéréseket mutattak a többiektől, hogy az számukra külön kategóriát igényelt.
Az egyik ilyen csillagváltozatot C-karakternek nevezte el. Pickering nem értékelte a felfedezését, de sok más csillagász igen. 1905-ben a híres dán csillagász, Ejnar Hertzsprung publikálta is a megállapítását, hogy a vörös csillagok kétfélének tűnnek: közeli csillagok vagy törpék, valamint távoli csillagok vagy óriások. A „vörös óriások” ugyanazok a csillagok voltak, amelyeket Maury a „C-karakterisztikával” katalogizált. Hertzsprung ezt mondta Maury eredményéről: „Véleményem szerint Antonia C. Maury részéről a C- és az AC-csillagok megkülönböztetése a legfontosabb előrelépés a csillagok osztályozásában Vogel és Secchi kísérletei óta.”
Maury 1935-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, de haláláig, azaz 86 éves koráig végzett csillagmegfigyeléseket. A szakma ma is elismeri nagy leleményességét és kitartását.
„Lady Fényesség”: Henrietta Swan Leavitt (1868–1921)
Henrietta Swan Leavitt 1868-ban született Lancasterben, Massachusetts államban. A magasan képzett, de hallását elvesztett nőt 1895-ben, 27 éves korában vette fel Pickering az Obszervatóriumba. Leavitt elméleti munkára vágyott, de Pickeringtől azt nem kapott, így a fényképészeti fotometriai osztályt vezette. A csillagkatalógus elkészülte után azonban lehetősége nyílt komoly kutatások elvégzésére is: a csillagok fényességének mérésére szabványt vezetett be.
1908-ban tette közzé méréseit, megfigyeléseit, amelyeknek köszönhetően meg lehetett határozni a csillagok távolságát.
Leawitt felfedezését használta a már említett Ejnar Hertzsprung is a csillagok távolságának feltérképezésére; Harlow Shapley csillagász pedig a Tejútrendszer méretét mérte vele. Edwin Hubble, a Hubble-űrteleszkóp megalkotója is Leavitt munkája segítségével állapította meg az univerzum korát.
Leawitt 1921-ben, 53 évesen, rákban halt meg.
Az „égi számítógép”: Annie Jump Cannon (1863–1941)
Annie Jump Cannon származott a leggazdagabb családból a „Pickering Hárem” tagjai közül. A hölgyek közül ő az egyetlen, akinek nem számított, hogy mennyit keres: édesapja hajógyár-tulajdonos és szenátor volt, ő pedig az egyetlen, aki már diákként is tanult csillagászatot. Annie egy felnőttkori skarlátfertőzés következtében megsüketült, ám a Radcliffe College-ben speciális diákstátuszt kapott, amelynek megszerzéséhez Edward Pickering is hozzájárult. Ő Annie-t már az előtt is ismerte, hogy a hölgy 1896-ban, 33 évesen csatlakozott a Harvard College Obszervatóriumának számolóihoz. Feladatai közé tartozott a változócsillagok katalogizálása és a déli féltekén lévő csillagok spektrumának osztályozása. Valószínűleg siketsége miatt tudott hihetetlenül koncentráltan dolgozni, a haláláig 350 ezer csillagot osztályozott, óránként akár 300-at is. Emellett komoly tudományos karriert futott be:
munkásságáért hat tiszteletbeli diplomát kapott, az egyiket az Oxfordi Egyetemen, nőként először a történelemben, és ő volt az az első nő, aki megkapta a Draper-aranyérmet.
Az egyik díjából a Nők Tudományos Kutatásait Segítő Egyesületet alapozta meg, az Ellen Richards Kutatási Díjához kapott pénzből pedig megalapította a saját nevével fémjelzett Cannon-díjat, a nők csillagászathoz való hozzájárulásának elismerésére.
Tényleg ennyire haladó gondolkodású volt Pickering?
A „Keresd a nőt!” ismert jó tanács történelmi események mozgatórugóinak megtalálásához. De ebben a történetben a négy híres nő mögött egy férfit kell keresnünk, és meg is találjuk: Edward Charles Pickering az. Ám ne gondoljuk, hogy ő pusztán azért alkalmazta a jól számoló, okos nőket, mert meg akart felelni a kor haladó szellemének! A számolásban precízebb, monotonitást jobban tűrő nem képviselői ugyanis – akik közül ketten ráadásul hallássérültek voltak, egyikük pedig a kisgyerekével kényszerhelyzetbe került – éppen 50 százalékkal alacsonyabb fizetést kaptak óránként, mint amennyit a férfi kollégáknak kellett volna fizetni ugyanebben a pozícióban. Meglepő?
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Nők, akik azért küzdöttek, hogy a gyógyítást tanulhassák – Kis orvosnőtörténet
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Egy tudósnő 200 évvel ezelőtt: Mary Anning élete
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Azért küzdöttek, hogy nőként írhassanak – Az első magyar költőnőink
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
