Gömbhalmazok a galaxisban – nagy sikert értek el a magyar diákok a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpián

Science fiction regények és természetfilmek

„Édesapám három-négy éves koromban kezdett el nekem a csillagászatról mesélni. Amint megtanultam olvasni, science fiction könyveket olvastam, először Marton Bélától A Ceresz foglyai és az Utazás a Vénuszra címűt, később az Alapítványt (Isaac Asimov regénysorozata – a szerk.). Alsó tagozatban a tanítónőm nagyon támogató volt, egy idő után matekórán nem kellett azt csinálnom, amit a többieknek, hanem külön haladhattam előre. 

Már negyedikben megtanultam alapszámításokat végezni, ami a csillagászathoz kell.

Ötödiktől tanulok a Fasoriban, ahol Zombori tanár úr tartott csillagászat szakkört, nagyon sokat tanultam tőle” – kezdi Dorottya, amikor arról kérdezem a fiatalokat, hogyan vezetett az útjuk a csillagászat felé.

Gergely is olvasással kezdte, illetve gyakran nézte a Discovery és a National Geographic tévécsatornákat. „Elkezdtem könyveket olvasni a csillagászatról, egyre mélyebbre ástam magam benne. A fizika tantárgyat első látásra megszerettem, jártam szakkörökre, versenyekre. Aztán kilencedikben a gólyatáborban a csoportvezetőim korábbi diákolimpikonok voltak. Így ismertem meg az IOAA-mozgalmat. Tizenegyedikes koromban kezdtem el részt venni a versenyen” – mondja. 

Vári Gergely idén végzett a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium természettudományi osztályában, matek–fizika szakirányon. Jelenleg elsőéves egyetemista; Hollandiában a Groningeni Egyetemen tanul csillagászatot. Így az interjút is online, a Budapest–Groningen tengelyen készítettük el. Természettudományos tagozaton tanul Elekes Dorottya is, ő most kezdte a 12. osztályt Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. 

Augusztusban arany-, illetve ezüstéremmel tértek haza a 17. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról (IOAA) a brazíliai Vassouras-ból. 

Az öt ország (Thaiföld, Indonézia, Irán, Kína és Lengyelország) által alapított versenyt első alkalommal 2007-ben, Thaiföldön tartották. 

Ötfős magyar diákcsapat

Vári Gergely Péter arany- és Elekes Dorottya ezüstérme mellett bronzérmesként zárt két 11. osztályos diák: Milbik Csongor László, a győri Révai Miklós Gimnázium és Kollégiumból, valamint Dobák Bálint a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumból. Szintén a magyar csapat tagja volt Horváth Zsóka, a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium végzős diákja. Csapatvezetőként Dr. Kovács József, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium tudományos főmunkatársa és Dr. Dálya Gergely, a Genti Egyetem posztdoktor kutatója, megfigyelőként pedig Varga Vázsony fizikus, korábbi aranyérmes diákolimpikon és Rózsahegyi Márton, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont projektmenedzsere segítette a csapatot. 

„Teljesen más csillagképek vannak a déli égbolton”

Az ötfős magyar csapat augusztus 14-én indult Budapestről Brazíliába, londoni átszállás után még aznap esti géppel utaztak volna Rio de Janeiróba. Ám a gép késett, ezért az átszálláskor már nem engedték át őket az egyik kapun. Így egy napot még Londonban töltöttek, amit nem is bántak meg.

„London egyik külterülete Greenwich, ott fut át a greenwichi meridián, ami a Földet keleti és nyugati félgömbre osztja. Megnéztük a Greenwichi Obszervatóriumot is, majd felhajóztunk a Temzén a Westminster Apátságig. Ott nyugszik Stephen Hawking és Isaac Newton is, megpróbáltunk bemenni, de sajnos pont zárva volt” – meséli Gergely.

Amikor a kitérő után megérkeztek a Riótól 120 kilométerre fekvő Vassouras-ba, a diákolimpia helyszínére, szerencsére még volt pár napjuk akklimatizálódni. Egyrészt az időzónához, másrészt a déli égbolthoz kellett hozzászokni. 

Ugyanis az égbolt jelentős része nem látható Magyarországról, csak a déli féltekéről, így ilyen látványban a csapatból korábban még senkinek sem volt része. 

„Teljesen más csillagképek vannak, máshol megy az ekliptika. (A Föld keringési síkja a Naprendszerben – a szerk.). Már az első nap figyeltük, hogyan jön fel a Hold. Itthon viszonylag lapos szögben halad, nem megy fel egészen a zenitig, viszont ott, az északi égbolton a horizontra merőlegesen emelkedett. Ezt nagyon furcsa volt látni. Meg kellett tanulnunk megkeresni távcsövön az ottani mély-ég-objektumokat (például planetáris ködök, galaxisok), valamint eligazodni az ottani csillagképeken” – magyarázza Dorottya.

Kép

A magyar diákcsapat bemutatkozó anyaga – Forrás: Athletica Galactica

Távcső, stopper, fejlámpa

A feladatokat mindenki egyénileg oldja meg. Elmélet, adatfeldolgozás, távcsöves/papíros észlelés és gyakorlat a planetáriumban – ebből a négy fordulóból áll össze a végeredmény. 

„Harlow Shapley fizikus azt feltételezte, hogy a galaxisban a gömbhalmazok gömbszimmetrikusan oszlanak el valamilyen középpont körül. Meg volt adva 25 darab gömbhalmaz (csillaghalmaz), illetve távolságok és koordináták a galaktikus síkban. Ez alapján kellett bizonyítani, mennyiben igaz, hogy tényleg gömbszimmetrikusan oszlanak-e el” – részletezi kedvenc feladatát Vári Gergely. 

Míg Dorottya a gyakorlati részbe avat be. „Felraktak egy dombra egy lámpát, minket csoportokra osztottak, és a távcsővel rá kellett állnunk a lámpára. Meg kellett mérnünk, hogy a horizonttól milyen szögben áll a lámpa, majd a horizont feletti magasságát kellett megállapítani. A planetáriumban déli égboltot vetítettek ki, ami alapján például a csillagok koordinátáit kellett megbecsülni.”

A verseny ideje alatt nem lehetett náluk semmilyen okoseszköz, kommunikációra alkalmas eszköz. 

A csalás elkerülése érdekében hozták ezt a szabályt a szervezők, hiszen a csapatvezetők már hamarabb megkapták a feladatsorokat, hogy elkészíthessék a magyar fordítást, mivel a diákolimpián általában angolul és az anyanyelvükön is megkapják a feladatokat a tanulók. 

Maga a verseny négy napig tartott. Segédeszközként a diákok papírt, tollat, ceruzát, vonalzót, szögmérőt, számológépet, az észlelésnél távcsövet, stoppert, fejlámpát használhatnak – hogy lássák, mit írnak le éjszaka. Az idei megmérettetésen 236 diák vett részt 53 országból. Az irániak öt aranyéremmel távoztak, tavaly ugyanezt a britek érték el. Szintén erős csapat a szlovén, akiket a magyar versenyzők már jól ismernek.

Kép

A magyar diákcsapat a színpadon – Forrás: Athletica Galactica

„A csillagászat mögött áll a fizika, mint egy hatalmas berendezés”

„Miután hazajöttünk, nekem a Nagy-Medve lett a kedvenc csillagképem, mert a déli csillagképekhez képest annyira fényes, és annyira könnyen megtalálható. Amikor hazajöttem, és újra láttam, azt gondoltam, az északi égbolt sokkal szebb, mint a déli” – mondja Dorottya, amikor arról kérdezem, tudna-e választani a sok csillagkép közül. 
„Ha egyet kellene mondanom, az a Carina-csillagkép – folytatja Gergely, aki számára a déli égbolt szebb és érdekesebb, mint az Európa feletti északi égbolt. 
– Van egy-két objektum, például a C92-es a Carina-csillagképben, amik elképesztően szépek. Ilyen nincs az északi égbolton” – hangsúlyozza. 

Akit a csillagászat érdekel, annak a fizikában is el kell mélyednie, hiszen a két tudományág nincs egymás nélkül. „A csillagászat mögött áll a fizika, mint egy hatalmas berendezés.” 

„Amikor a fizikában leírjuk, hogyan gurul egy labda, pontosan ugyanez a szabály működik a csillagászatban is” 

Vagyis a mechanika a bolygórendszerekre, a galaxisokra is vonatkozik. „A mozgásokat ugyanúgy mechanikailag tudjuk leírni. Arra is a fizikát használjuk, hogy leírjuk egy csillag szerkezetét” – fogalmaz Dorottya. 

Moldvai tánc Brazíliában 

A szakmai tapasztalatszerzésen túl a verseny kapcsolatépítésre és szórakozásra is lehetőséget adott. A diákok végül hat nap után találkozhattak újra csapatvezetőikkel, akik külön szálláson laktak. „A verseny végén rendeztek egy kulturális estet, ahol 53 ország képviseltette magát, elképesztő kulturális diverzitással. Minden ország bemutatott egy táncot, és amikor 100–200 diák együtt táncol, az elképesztő élmény. Mi egy moldvai táncot, az Ördög útját mutattuk be” – idézi fel Gergely. 

Az immár elsőéves csillagászhallgató jövőre tervei szerint a fizika szakot is elkezdi, hiszen a kutatásban látja a jövőjét. „Mindenképpen kutatással szeretnék foglalkozni, a nemzetközi diákolimpia is nagyon meghozta hozzá a kedvem. Szerintem van pár terület a fizikában, ami most éli a virágkorát, például a kozmológia. Érdemes lenne például gravitációs hullámokat kutatni. Megvan már a fizikai apparátus, hogyan írjuk le a gravitációs hullámokat, ugyanakkor ez még egy aránylag ritkán detektált jelenség, azért érdemes kutatni, mert még nincsen róla túl sok adat. Van benne lehetőség, hogy az ember felfedezzen valami újat.” 

Elekes Dorottya úgy tervezi, hogy itthon és külföldön is beadja majd a jelentkezését fizika szakra. Most úgy látja, nem dolgozna a kutatásban, viszont szerinte a fizikában az a jó, hogy a tech-cégektől a pénzügyig sokfelé el lehet vele helyezkedni. 

Várják a jelentkezőket

Idén is meghirdetik az Athletica Galactica Kárpát-medencei Középiskolai Csillagászati és Asztrofizikai Versenyt a Kárpát-medence magyar ajkú középiskolás diákjai számára. A fizika, a matematika és az informatika terén kiemelkedő, a csillagászat és az űrkutatás iránt érdeklődő diákok háromfordulós versenyen vehetnek részt. (Elekes Dorottya és Vári Gergely Péter is az Athletica Galactica szakkörein kezdte a felkészülést.) A döntőbe jutó diákok legjobbjai meghívást kapnak a magyar diákolimpiai keretbe. További felkészítés és válogatás után pedig a kerettagok közül kerülnek ki azok a tanulók, akik képviselhetik Magyarországot a 2025. évi Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpián, Indiában. Akik szeretnének a felkészüléshez is segítséget kapni, szintén az Athletica Galactica honlapján találhatják meg, hol van a közelükben szakkör, vagy megkereshetik a szervezőket, hogy segítsék őket összekötni a felkészítőkkel.