Cserhalmi György: „Tipikus magyar gyomrom van”

Tusjak Marianna neve nem ismertelen a filmes szakmában: többek között olyan alkotások munkálataiban vett részt, mint A brutalista, a Kincsem, a Valami Amerika vagy A besúgó.

Régóta dédelgetett álma volt, hogy egyszer majd létrehoz egy olyan könyvet, amelyben magyar művészlegendák és a legendás hazai ételek találkoznak. Egyetlen kérése az alkotók felé az volt, hogy az írások a filmhez vagy a benne megjelenő ételhez kötődjenek.  

Leves Szindbádból

„A Tarr Béla és Hranitzky Ágnes rendezte Londoni férfihez például egy naplórészletet írt Téni Gábor, a film producere. 

Nagyon szeretem a nemrég elhunyt Kálloy Molnár Péter novelláját, amit egy kitalált kis üvegtigrisről írt.

Nyáry Krisztián górcső alá veszi Huszárik Zoltán Szindbádjának legendás velős csonttal elkészített marhahúslevelét, és Makk Károly 1971-es klasszikusának, a Szerelemnek paradicsommártással, krumplival elkészített marhahúsát” – mesélte Marianna.

Cserhalmi György marhapörkölt-receptje is megtalálható a könyvben, amely egyértelműen rímel az Egy erkölcsös éjszaka című filmben a szereplők által elfogyasztott ételre. Makk Károly 1977-es klasszikusában Cserhalmi György Kelepei Jenőt, a fiatal bölcsészhallgatót alakítja. 

„Összesen kilencszer kellett megismételnünk azt a jelenetet, amikor a velőscsontot elfogyasztjuk. Erre azért volt szükség, mert a film operatőre, Tóth János a jelenetet minél több szögből szerette volna felvenni. Alig bírtam megenni” – emlékezett vissza Cserhalmi György.

„Én a finomra vágott vöröshagymához lila hagymát és két-három gerezd fokhagymát is aprítok, de az utóbbit csak akkor teszem a bográcsba, ha már a hagymák és a szalonnaszeletek üvegesre izzadtak. Ki is teszem őket egy kistányérra, a vörösboros üveg árnyékába. Azután jöhet az édes-nemes kalocsai szép színesen, de takarékosan.” (részlet a Filmet főzünk – legendás magyar filmek, ízes történetek című könyvből) 

A „parasztgyomor”, amibe sok minden belefér

Ahogyan a fenti „receptkészítési etikett” részletből sejthető, Cserhalmi György a mai napig a szabadban való sütés-főzés híve. A színészlegenda azt is elárulta, hogy leginkább egyedül szeret főzni, és nagy rajongója a hagyományos magyar konyhának.

„A konyhában engem hagyjanak békén – úgyis énekelek, hangoskodok, csapkodok. És hogy mit főzök? Száraz húsokkal nem nagyon foglalkozom, leginkább combot, tarját, lapockát eszem. Jól bepakolom olajba, bepácolom őket mustárral, fokhagymával, és hozzáteszem a titkos családi fűszereket. A családban én örököltem nagymamám szakácskönyvét – ebből főzök mind a mai napig.

Van, hogy a krumplit félig megfőzöm, majd félig lepirítom petrezselyemmel zsíron vagy olajon. Mindig készítek valami salátafélét is – tehát a hagyományos magyar konyhát követem. Nekem ilyen tipikus »magyar gyomrom« van.” 

„Ahogy itt nálunk, Kékkúton mondják: ez az igazi »parasztgyomor« – abba azért sok minden belefér.” 

Bodrogi Gyula híres harcsapaprikása

A könyvben helyet kapott Bodrogi Gyula színművész híres harcsapaprikás-receptje is. A Nemzet színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznek a vadászat mellett az egyik kedvenc időtöltése a főzés. 

„Gyermekkorom óta rendszeresen vadászok – az apám is vadász volt, tőle örököltem ezt a szenvedélyt. Aki vadászat témában keres, az nálam mindig nyitott ajtókra talál. A könyvben szereplő recept egy krémhalászlé. Egyébként már kiskoromban horgásztam: készítettek nekem egy botot, rátettünk egy gilisztát, bedobtam, és öt percen belül ki is fogtam egy kétkilós pontyot.”

Bodrogi Gyula egyik példaképe a híres vadász. Kittenberger Kálmán, akit a Tősér Ádám által rendezett Kittenberger – Az utolsó vadászat című filmben ő alakított. A kilencvenegy éves színészlegenda azt is felidézte, hogy mikor készítette el először a filmben szereplő ételt.

„Éppen kirándultunk valahol, és szükségünk volt a turmixgépre, valamint áramra is. Nem tudtunk mit csinálni, valahonnan szereztünk egy 12 volttal működő turmixgépet, áram gyanánt pedig az egyik autó akkumulátorát hívtuk segítségül” – mesélte nevetve. 

„Az életemet végigkísérték anyám süteményei”

Fekete Ibolya rendező édesanyja híres receptjével, a mandulás-vaníliás perec elkészítési módjával „kínálta meg” a könyvet, amely az Anyám és más futóbolondok a családból című filmjéből lehet sokak számára ismerős.

„Egész életemet végigkísérték anyám süteményei: a női szeszély, a vaníliás perec plusz a madártej. Az illatuk a legnehezebb huszadik századi időszakokban is az otthon nyugalmát jelentette számunkra. Ezek a receptek generációkon íveltek keresztül.

Különösen a vaníliás perec, ami a legnagyobb hányattatásaink idején is meg-megjelent az asztalon. Anyám emlékei között is kitüntetett volt, általa adta át nekem még gyerekkoromban a jobb idők meséit. 

Ma már bánom, hogy nem tanultam el tőle a legendás szakácstudományát, de ha elfog a nosztalgia, és összeszedem magam, ezt az egyet azért meg tudom sütni” – idézte fel meghatározó emlékeit a Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró, rendező. 

A receptkönyv nagy hangsúlyt helyez a vizuális megjelenésre is: mindegyik filmhez készült egy alternatív plakátterv, amely a film hangulatát igyekszik megragadni. A képeket Kocsis Bence készítette, a berendező Tamási Tamás volt. Tusjak Marianna arról is mesélt, hogy a fotózáshoz szükséges tárgyak beszerzése nem mindig volt könnyű feladat. 

„A könyvben lévő fotókon nagyrészt az eredeti, filmbeli tárgyak szerepelnek, persze sok mindent külön kellett beszereznünk. Hónapokig kerestük például Szindbád kését, amit végül a Bakony Expón találtunk meg egy fiatal kézművesnél. A könyvben szereplő Jancsó-filmhez (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten – a szerk.) mindenáron akartam egy Szabadság-szobrot – holott Tamás előre jelezte, hogy rettenetesen ritka idehaza ez a kis plakett szoboralakban. Aztán az Ecseri Piacon azt mondta az egyik kofa, hogy »ott hátul van a Zsuzsikának!« Így is volt, Zsuzsi túrt egy kicsit, de meglett” – kalauzolt a kulisszák mögé Marianna.