Középkori lovagi tornákat idéz ez a tétre menő küzdősport – idén Magyarország rendezi a buhurt-világbajnokságot

Nyilván nem buhurtos családba születtél – hogyan vezetett az utad eddig a különleges sportágig?

Veresegyházon gyerekként néhány évig karatéztam, majd súlyemelésre jártam egy helyi edzőhöz, versenyeken is indultam. Vézna gyerek voltam kevés önbizalommal, az edzések ezen változtattak. Fantasztikus érzés, amikor hétről hétre erősödsz, újabb és újabb célokat érsz el, például hatvan kilósan fel tudsz emelni a földről 140 kilogrammot! Megtanultam szigorú edzéstervet követni, és lélekben is megerősödtem. Az ép testben ép lélek elve nem üres rigmus: alapfeltételeként szolgál annak, hogy felnőttként sikeresek lehessünk az életben. A súlyemelés után az aikidót is próbáltam, ám a tréningek során hamar megéreztem, hogy a keleti harcmodor és stílus nem nekem való. Ezután ismerkedtem meg a középkori európai vívással és a klasszikus európai küzdősportokkal, amilyen a boksz vagy a birkózás.

Végül néhány barátommal alapítottunk egy hagyományőrző csapatot, akkor fedeztük fel a páncélos vívás szépségét, azon belül is a modern buhurt nevű sportágat.

Mi fogott meg a buhurtban, teljesen laikusként mit érdemes tudni róla?

A modern buhurt nem hagyományőrzés, és nem is látványos showműsor, hanem sportág, amely a lovagi tornák hangulatát és a középkor fegyverzetét ötvözi a modern küzdősportok keménységével és szabályozottságával. Maga a buhurt kifejezés régen a lovagi tornák azon részére vonatkozott, amikor a lovagok csoportosan küzdöttek meg egymással. Ez leginkább igazi csatához hasonlított, amelyben a buhurt keretében az ellenfeleket nem megölni kellett, hanem foglyul ejteni vagy harcképtelenné tenni: az ellenséges lovagot föladásra kényszerítették, lelökték a lóról, vagy épp gyalogosan felborították. A dicsőség számított. Bár a viadalok barátságosak voltak, a harcosok tompa fegyvereket használtak, mégis gyakorta előfordultak komoly sérülések, esetenként halálos sebesülések is.

Hogyan lehet a buhurt a 21. században is létező sportág?

A buhurtot mint küzdősportot Kelet-Európában élesztették újjá a kilencvenes években. Az első tornákat követően egyre több nemzet és csapat kapcsolódott be a mozgalomba, így alakult ki a nemzetközi közösség. Az egységes szabályrendszer létrejötte után elég gyorsan elkezdett terjedni a sport Nyugat-Európában és a tengerentúlon is. Ma a legnagyobb nemzetközi szervezetnek több mint harminc ország a tagja.

A buhurtnak egyéni és csoportos versenyszámai vannak, ezekben a harcosok teljes testet fedő páncélban, igazi fém fegyverekkel küzdenek.

Az egyéni versenyszámok – a boksz vagy épp a ketrecharc mintájára – időre mennek, és a céljuk az, hogy minél több érvényes találatot vigyen be a versenyző az ellenfelének. A csoportos megmérettetések célja pedig, hogy a szembenálló csapat harcosai a földre kerüljenek.

Kép

Fotó forrása: Medieval Backstage

„Csak” sportról van itt szó, vagy valami többről is?

Erre a kérdésre a versenyzőktől egyénenként más-más választ kapnánk. Mi elsősorban sportnak tekintjük, hiszen részletes szabályai vannak versenyekkel, nemzetközi szövetség égisze alatt. Mégis fontos benne a kötődés a múlthoz, mert a páncéloknak és a fegyvereknek az eredeti darabokat kell követniük, és a legtöbb versenyt valamilyen történelmi környezetben rendezik.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó buhurtos legyen?

Elhivatottság! Maga a páncél nem könnyű viselet, bár a közhiedelemmel ellentétben nem is túl nehéz, és nem korlátoz annyira a mozgásban. De mégis 30–40 kiló acéllal a testünkön kell birkózni, vívni, ütni-rúgni vagy épp rohanva átszelni a pályát. Ahhoz, hogy ez megszokottá váljon, ne terhelje meg túlságosan a versenyzőt, nagyon oda kell figyelni a fizikai felkészülésre. Az állóképesség, a sebesség és az erő alapból fontos tényezők a küzdősportokban, de itt bejön egy extra terhelés is, hiszen nemcsak a versenyző visel magán súlyos felszerelést, hanem az ellenfele is. És technikailag is nagyon összetett sportágról van szó. Történelmi európai harcművészetek, a modern álló- és földharc elemeit kell ismerni hozzá, a buhurt tehát teljes embert kíván: nem lehet csupán néha beugrani a küzdőtérre.

Ráadásul fejben is ott kell lenni: elviselni a fájdalmat, nem feladni. Szem előtt tartani a stratégiát, az együtt mozgást csapatban, illetve a taktikát az egyéni versenyszámban.

A csoportos küzdelmek során elengedhetetlen a lovagi köntös, vagyis a tabard viselése. Milyen funkciója, esetleg többletjelentése van ennek?

A tabard takarja a páncélt és elfedi a páncélelemek közötti réseket, amiket az ellenfél ki tudna használni. Védhet a napsütéstől is, de a legfőbb funkciója, hogy kifejezze a viselője karakterét. Ha együtt küzdünk, egyforma színeket és címert viselünk, ami erősíti a csapatszellemet. Ha a harcos a saját országa színeit viseli, az pluszban motiválja őt, erőt ad neki. Ha a saját színeit és címerét hordja, akkor meg az egyedisége kap hangsúlyt. Ahogy régen egy lovagnak, úgy egy modern harcosnak is sokat jelent a megjelenés, az önkifejezés, a csapatszellem. A tabard ezeknek is az eszköze.

Kép

Fotó forrása: Medieval Backstage

Milyen értékek mentén válhatnak érdekessé napjaink emberének a buhurt küzdelmei?

Az ember társas lény, szükségünk van közösségre – ha férfiakról beszélünk, egyenesen bajtársakra. A modern világban ez ritka, nehezen elérhető, ez a sport azonban megadja. Együtt edzeni, stratégiát követni, együtt nyerni vagy épp veszíteni… A közös küzdelem kovácsolja össze a csapatot: amikor a bajtársad elé ugrasz, és felfogod a neki szánt csapást, vagy megmented attól, hogy a földre rántsák. Ez a bajtársiasság megmarad az edzőtermen, küzdőtéren túl is.

Olyan élményeket szerzünk, amelyek segítenek a mindennapokban is jobban helytállni, leküzdeni a félelmet, uralkodni magunkon. Ráadásul a régi korok hősei, akikre a sportág emlékeztet minket, mindig irányt mutattak, reményt és lelkesedést adtak az embereknek.

A magyar történelem és legendárium tele van olyan jelentős személyiségekkel, akiknek az emlékét a 21. században is életben kell tartanunk.

A Magyar Buhurt Szövetség vezetőjeként hogy látod a hazai buhurtéletet – aki szeretne csatlakozni, miként vehet részt benne?

Lassan, de szépen fejlődünk, már több klub is létrejött például a Dél-Dunántúlon, az Alföldön és a közép-magyarországi régióban. Az érdeklődőket a Magyar Buhurt Szövetség Facebook-oldalán keresztül tudjuk elirányítani a legközelebbi klubhoz, vagy segíteni egy új csapat létrehozásában. Az indulásról tudni érdemes, hogy az edzéseken fontos szerepe van a vívás és a birkózás alapjainak, ezek kellenek a biztonságos harchoz. A komolyabb technikák elsajátítása ezek után következik. Azt persze senkitől sem várjuk el, hogy páncéllal rendelkezzen, gyakorlásra modern protektorokból és burkolt gyakorlófegyverekből álló szettet használunk. Attól sem kell tartani, hogy valakinek éveken át kell készülnie az első küzdelmére, annál előbb jönnek a páncélos és fémfegyveres gyakorlatok, a felkészülő mérkőzések, majd az igazi tornák! A legfontosabb a kitartás és a lelkesedés.

Az idei év különlegessége, hogy július 17-20. között Magyarországon, Visegrádon rendezik – azaz rendezzük, rendezitek – meg a buhurt-világbajnokságot…

Óriási kihívás, hogy sikerült elnyernünk a rendezés jogát, így nem csak szimpla résztvevőként leszünk jelen ezen a kiemelt nemzetközi versenyen, ahol a nemzeti válogatottak csapnak össze. A felkészülés fontos része, hogy a magyar csapatok együtt tudjanak edzeni, erősítsék egymást. Ezért minden klubunk gőzerővel készül, az egyéni felkészülésen túl közös edzéseket is szervezünk, dolgozunk a közös stratégián, taktikán. Sőt válogatóversenyeket is tartunk, hogy valóban a legjobb harcosaink képviselhessék az országot a különböző versenyszámokban. És természetesen a szurkolókat, az érdeklődőket is nagy szeretettel várjuk a nyári rendezvényre, ami felejthetetlen élményt ígér.