„Ha nincs saját magunknál fontosabb dolog az életünkben, csak éretlen gyermekek vagyunk” – örökérvényű gondolatok a demográfiai csúcsról

Idén rendezték az V. Budapesti Demográfiai Csúcsot, amelynek központi témája a családok támogatása volt. Két lányom van, egyikük első osztályos, a kisebbet még a szívem alatt hordom, így nagy várakozásokkal vettem részt a jövőnkről szóló közös gondolkodásban, hogy összegyűjtsem azokat az örökérvényű gondolatokat, amelyek alkalmasak lehetnek a „hídépítésre”, és amelyek pártpolitikától függetlenül mindenki számára megszívlelendők. 

Magyarország társadalma évről évre öregszik. A Portfolió elemzése szerint hazánkban jelenleg a teljes társadalom mintegy harmadát teszik ki az 55 és afeletti életkorúak, de 2050-re ez az arány, más európai országokhoz hasonlóan, már nálunk is 40 százalék felett lesz. 

Magyarországon 2050-re 48 (!) körülire emelkedhet a medián életkor. Ezek brutálisan ijesztő számok.

Akit nem érdekel a kultúránk, hagyományaink megőrzése, az aggódjon azon, hogyan alakul majd az életminősége a következő évtizedekben, mert ahol nincs elég fiatal, munkaképes ember, ott a gazdaság küszködik, a szociális háló pedig működésképtelenné válik. A demográfiáról tehát érdemes párbeszédet folytatni és megnézni, mit lehet tenni annak érdekében, hogy megállítsuk ezt a romboló társadalmi változást. A folyamat visszafordításának záloga a gyermekvállalás, a családok megbecsülése, támogatása és a családalapítást negatívan érintő ideológiák megfékezése.

Az V. Budapesti Demográfiai Csúcs előadói apparátusa nagyon színes volt, bevonva ezzel sokféle nézőpontot, társadalmi helyzetet a népesség alakulásának témájába. A magyar politikai vezetők – pl. Novák Katalin, Orbán Viktor, Csák János, Hornung Ágnes, Szalay-Bobrovniczky Kristóf – és a magyar civil családszervezetek vezetői mellett külföldi államfők – köztük a nagy figyelemmel kísért Giorgia Meloni olasz miniszterelnök –, európai és amerikai konzervatív szervezetek képviselői, valamint Afrika, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia női politikusai, közéleti-nőjogi aktivistái is előadást tartottak.

Felelősségvállalás, elköteleződés nélkül nem válhatunk valódi felnőtté

Az egyik ilyen veszélyes ideológia az egyén mindenek fölé helyezése köré rendeződik, ami egyre markánsabban megjelenik a tömegkultúrában. Ennek központi üzenete, hogy a hierarchikus rend csak korlát, minden, ami a szabadságodban akadályoz, az a károdra válik, és az öröm elsődleges forrása az egyén öncélú vágyainak beteljesítése. A Budapesti Demográfiai Csúcs első előadója a kanadai Jordan B. Peterson volt, aki többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy az élet brutális, nehézségekkel teli, ezért természetes, hogy megjelenik bennünk az igény arra, hogy valakivel összefogjunk, mert együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön. Ha szerencsések vagyunk, ez a szövetségesünk lehet a házastársunk, akivel a tervek szerint évtizedekig egy csapatként tudjuk leküzdeni az akadályokat. 

„Klinikai szakpszichológusként azt tapasztaltam, nagyon nehéz az embereknek az érés, amíg meg nem születnek a gyerekeik. Miért? Mert az ember soha nem lesz elég érett, amíg a világon ő saját magának a legfontosabb dolog. Ha mi vagyunk a magunk számára a legfontosabbak, akkor csak éretlen gyermekek vagyunk” – állította Peterson, rávilágítva arra, hogy a társadalmi struktúránk csak akkor nem esik szét az egyéni vágyak és ambíciók mentén, ha képesek vagyunk valami magasabb rendű, transzcendens célnak alávetni magunkat. 

Ennek nagyon jó terepe lehet a gyermekvállalás, amikor egy kiszolgáltatott kis lény igényeit megtanuljuk saját magunk elé helyezni. 

Ez nem azt jelenti, hogy fel kell oldódnunk a családban, hogy nem lehetnek saját álmaink, vágyaink, amiket megélünk, hanem azt, hogy vannak bizonyos helyzetek, amikor felelősséget kell vállalnunk, és nem a mi pillanatnyi boldogságunk életünk legfontosabb iránytűje. „A gyerekvállalás hatalmas lehetőség a felelősségvállalásra, ami rákényszeríti az embereket az érésre, a következő generációk érdekének figyelembevételére. Ha nem vállalunk felelősséget, az egész társadalmi struktúránk összeomlik” – mondta a pszichológus. 

Nem lehet minden ideális, de nem kell eltörölnünk az „ideálok” definícióját

Néha magunknak is félünk megfogalmazni, hogy léteznek ideális állapotok, mert hajlamosak vagyunk kudarcként megélni, ha eltérünk azoktól. Az ideális családképet szerető, gondoskodó anyában, apában és gyermekben/gyermekekben szoktuk meghatározni, de ezt a kinyilatkoztatást sok kritika éri, mivel vannak, akik úgy érzik, ezzel megbántunk mindenkit, aki más struktúrában él, elvált, özvegy, egyedül neveli a gyerekét, mert cserbenhagyták, vagy mert nagy nehezen sikerült kilépnie egy rémes kapcsolatból. Pedig a középpont meghatározása nem tesz értéktelenné másokat csak azért, mert ők a ponttól kicsit távolabb helyezkednek el. Ideális, ha normális a testalkatunk, ha van két lábunk, ha szemüveg nélkül is jól látunk. De ez az állítás vajon degradálja azokat, akik soványak, kövérek, balesetben elveszítették a fél lábukat, vagy rossz a szemük? Nyilvánvalóan nem!

A demográfiai csúcs egyik fontos üzenete volt, hogy ne féljünk megfogalmazni azt, mi a legjobb egy gyereknek, hogy milyen az ideális családkép, törekedjünk is a megvalósítására, de ezt soha ne úgy tegyük, hogy közben ítélkezünk azok felett, akiknek attól eltérő családja van. 

„A tolerancia önmagában nem igazolja az ideál feláldozását” – szögezte le Peterson.  

A lelkiismeret-furdalás és a bűntudat felszámolása rombolja a társadalmat

Peterson futólag említette, hogy a nyugati értékrendben megfigyelhető egyfajta törekvés arra, hogy felszámoljuk a bűntudatot bizonyos területeken. Ez mélyen elgondolkodtatott, hiszen valóban, az elmúlt időszakban hozzánk is egyre inkább betörtek azok a családromboló párkapcsolati formák, szexuális fétisek, amelyeknek a hívei azt akarják elhitetni a társadalommal, hogy minden, ami létezik, az normális. Eszerint a megcsalásnak biztonságos tere van a poliamóriában, a szadizmus vagy mazochizmus és egyéb fétisek konszenzusos kiélése pedig szintén rendben van.

Ezek mind a bűntudat felszámolásáról szólnak: ne érezd magad rosszul, ha úgy keresed más ágyában az örömöt, hogy azt a pároddal megbeszélted, hiszen megélheti a szerelmet sok ember egymás között, ha a felek beleegyeznek. De biztosak vagyunk abban, hogy mindenki egyformán boldog, érzelmileg kielégített egy ilyen felállásban? Hogy nem hoznak elvárásból nyomorúságos kompromisszumokat a partnerek? Hogy nem sérül senki ebben a többirányú kapcsolódásban? 

Nemrég olvastam interjút egy „hivatásos dominával”, aki többek között arról is beszélt, hogy a szadizmus kiélése konszenzusos keretek között teljesen rendben van, és a társadalomnak sem kellene az ilyesfajta fétiseket megbélyegeznie. 

Pedig a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat az egyén és a társdalom immunrendszerének egyik legfontosabb eleme. 

Többek között ez is lehetővé teszi, hogy a társak jobban úrrá lehessenek pillanatnyi vágyaikon, és akkor is visszatalálhassanak egymáshoz, ha elsodródtak. A társadalmunk működéséhez elengedhetetlen, hogy ne tolerálja a szadizmust, ne ünnepelje azt, amikor valaki azt élvezi, hogy a másik szenved, hanem arra inspirálja az illetőt, hogy a másik kérjen segítséget ahhoz, hogy ebből a mentális kelepcéből kiszabadulhasson (fontos, hogy a bűntudattal kapcsolatban a fenti példáknál maradjunk, és az LMBTQ-közösségre ne vonatkoztassuk ezt a kérdést!)

„Ha nincs gyermek, nincs jövő”

Ezt már Novák Katalin mondta, akinek az állításával nehéz vitatkozni. A köztársasági elnök beszédében arra is rávilágított, hogy ha a gyermektelenség válik általánossá, akkor a szeretett és biztonságosnak hitt világunk szertefoszlik. Márpedig a számok arról árulkodnak, hogy ebbe az irányba tartunk, ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez a tendencia megfordulhasson. Ezért is fontos, hogy a mindenkori kormány stratégiai célnak lássa, hogy a gyermekvállalás ne legyen szegénységi kockázat, tehát ahogy a konferencián megfogalmazott Családok 12 pontjában áll: „Ne járjon rosszabbul az, aki gyermeket vállal, mint aki önként lemond erről.” 

Fontos megjegyezni, hogy ebben a kiáltványban megjelenik a versenyképes köznevelés, oktatás, szakképzés és felsőoktatás, valamint a korszerű egészségvédelem követelése, és talán ez az összes megfogalmazott pont közül a legnehezebb feladat, illetve az a kérdéskör, amellyel kapcsolatban nagyon gyorsan, nagyon sok mindent kell megtenni a helyzet javítása érdekében. 

A magyarországi és határon túli magyar családok és a gyermekvállalás támogatása nemzeti minimum kell hogy legyen, és a mi feladatunk megtalálni, hogyan tudunk összefogni a közös cél, egy élhető magyar jövő érdekében.

A család 12 pontja:
1. Kívánjuk a nevelés szabadságát. A gyerek nevelése a szülők joga, felelőssége és kötelezettsége. Itt nincs helye semmiféle ideológiának.
2. Nem hagyjuk, hogy gyermekeinket megfosszák az önazonosságukból fakadó biztonságérzettől. Aki kislánynak született, nőhessen fel lányként, aki kisfiúnak, fiúként.
3. Családpárti döntéshozókat! Ne lázítsanak a családok ellen. A családpártiság legyen nemzeti minimum.
4. A magyar családok képviselete itthon és külföldön. Magyarország ne adja hozzájárulását családellenes döntésekhez!
5. Biztonságot a családoknak. Az óvodáink, iskoláink, falvaink, városaink, országunk és határaink legyenek biztonságosak. Élhessünk továbbra is úgy, hogy nem kell aggódnunk gyermekeinkért és idősödő szüleinkért.
6. Megfelelő lehetőséget a gyermekeseknek! Ne járjon rosszabbul az, aki gyermeket vállal annál, aki önként lemond erről. A gyermekvállalás ne válhasson szegénységi kockázattá.
7. Ne legyen anyagi akadálya a vágyott gyermekek megszületésének, akkor és annyi gyermek születhessen egy családba, amikor és amennyit a szülők szeretnének.
8. Megbecsülést az időseknek! Szüleink és nagyszüleink megdolgoztak Magyarország gyarapodásáért. Ismerjük el egyéni és közösségi teljesítményüket, a generációk között ne az ellentéteket, hanem a szövetséget erősítsük!
9. Valódi választási szabadságot a nőknek! A munka miatt ne kelljen lemondani a gyermekről, és a gyermek miatt ne kelljen lemondani a munkáról. Megbecsülést a főállású édesanyáknak.
10. Védjük meg a saját otthon biztonságát, segítsük a fiatalokat az otthonteremtésben!
11. Versenyképes köznevelést, szakképzést és felsőoktatást, korszerű egészségvédelmet! Álljunk ott azok mellett, akik az átlagnál nehezebb körülmények között élnek.
12. Figyelmet a határon túli magyar családoknak! Szülessen bárhol a gyermek, az anyaországban vagy a határainkon túl, ő lehessen magyar, mert számunkra minden magyar gyermek ajándék.