„Nem igaz, hogy a lányoknak nincs kedvük a mérnöki pályához”

Hogyan készül a bioműanyag termék?

Iroda, tárgyalóterem és labor – ezen a három helyszínen telnek Dr. Litauszki Katalin kutató-gépészmérnök mindennapjai. A BME Gépészmérnöki Kar Polimertechnika Tanszékének adjunktusa szakirodalmat olvas, kutatási tervet készít, kollégákkal és hallgatókkal dolgozik együtt a laborban. 

Helyszínünk most az utóbbi, ahol hétköznap délelőtt javában dolgoznak az egyetem munkatársai és hallgatói. Rögtönzött körbevezetést is kapok, körülöttünk óriási gépek: előbb egy atomerő-mikroszkópot, majd egy pásztázó elektronmikroszkópot mutat a kutató. 

Az eszköz több ezerszeres nagyításra képes, így különböző anyagok szerkezetének pontos vizsgálatát teszi lehetővé. 

A BME T-épületéből kilépünk az udvarra, hiszen egy újabb laboratórium-helyiség a következő úticél. „Extrudercsiga segítségével nemcsak szállítjuk az anyagot, hőt közlünk vele és megömlesztjük, hanem nagy nyomás alatt homogenizáljuk, nyitott szerszámon keresztül sajtoljuk, alakra hozzuk, majd hűtéssel rögzítjük az alakot. A gépen belül tipikusan 200–300 Celsius-fokos hőmérsékletet kell elképzelni” – szemlélteti már a másik laborban, miközben egy úgynevezett extruder-berendezés mellett állunk. 

A folyamat lényege, hogy apró műanyagszemcsékből termékeket állítanak elő, például lemezeket, csöveket, profilokat. Így készülhet például a politejsav-alapú termék, ami egy biológiai úton lebontható, iparilag komposztálható műanyag. Litauszki Katalin ugyanis bioműanyagok kutatásával foglalkozik.

„Tíz-húsz százalék lehetett a lányok aránya”

A fiatal mérnök a közelmúltban megrendezett Lányok Napja egyik előadója volt a BME-n, és vallja: fontos, hogy nők is képviseltessék magukat a mérnöki, kutatói pályákon. Mint mondja, nem az a helyzet, hogy a lányoknak nincs kedvük vagy elég tehetségük ahhoz, hogy mérnöki vagy kutatói pályára jelentkezzenek, hanem nekik és a környezetüknek sokszor nincs ehhez elég információjuk. 

Mi az a Lányok Napja? 

Egy nap, amikor az ország tech-vállalatai, egyetemei és kutatóintézetei bepillantást engednek a kulisszáik mögé. Tudományos, technológiai és műszaki szakmák nyílnak meg a középiskolás lányok előtt, akik életre szóló inspirációt szerezhetnek pályaválasztásukhoz. A BME Gépészmérnöki Karán többek közt fröccsöntést és 3D-nyomtatást láthattak testközelből, de tesztelhették azt is, hogy a mindennapi életük mekkora hatással van a klímaváltozásra. 

Kép

Fotó forrása: BME

„Egy ilyen rendezvény inkább a döntésben segít, hogy ne fekete doboz legyen a mérnöki vagy kutatói pálya. Ez egy nyitott kapu, amin betekinthetnek, beszélgethetnek, kérdezhetnek. Nagyon érdeklődők a fiatal lányok, szeretnének olyan kutatásokban részt venni, amikkel érdemben hozzá tudnak járulni a körülöttünk lévő világhoz” – számol be tapasztalatairól Katalin már a saját irodájában. Fontosnak tartja a jövő generációjának oktatását, aminek jegyében nemcsak egyetemi hallgatókat oktat, középiskolásokkal is foglalkozik. 

Volt már középiskolás Tudományos Diákköri Konferencia-, azaz TDK-versenyzője is, akivel közösen kutatott a laborban. 

„Amikor én a kétezres évek közepén kezdtem az egyetemet, nagyon sokan jelentkeztünk gépészmérnök szakra. Emlékszem, hogy az Auditorium Maximumban voltak a nagyelőadásaink, ami mindig tele volt. Viszont nagyjából tíz–húsz százalék lehetett a lányok aránya, túlnyomó többségben fiúk voltak a szaktársaim. Ha csoportokra osztottak minket, adott esetben azt vettem észre, hogy már csak én vagyok egyedül lány” – meséli. 

Történt-e javulás? 

2014-ben a BME gépészmérnök alapszakára (BSc) mindössze 35 nőt és csaknem 400 férfit vettek fel. Ez a 8,2%-os női arány tíz év alatt nem sokat változott: 2024-ben 36 nő (11 százalék) és 327 férfi kezdhette meg a tanulmányait. Ha nemcsak egy szak, hanem az egész Gépészmérnöki Kar adatait nézzük, akkor jobb a helyzet: míg 2014-ben 14,44, tavaly már 18,17 százalék volt a női felvettek (alapképzés és mesterképzés együtt) részaránya.

Dr. Litauszki Katalin a Békés megyei Szarvason nőtt fel, műszaki-természettudományos hátterű családban, érettségi után egyenes útja vezetett a BME Gépészmérnöki Karára – pontosabban csak szinte egyenes. 

„Nagyon jó, motivált tanároktól tanultam a matematikát és a fizikát, ezért erős alaptudásra tettem szert. Matematika fakultációt választottam, de ettől függetlenül széles az érdeklődési köröm: a sport – versenyszerűen kosaraztam –, a festészet és az irodalom is fontos szerepet játszott az életemben. A mai napig előttem van, amikor pályaválasztáskor az irodalomtanárom megkérdezte, ki, hova jelentkezik. Én bemondtam, hogy Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar, ő pedig nagyot nézett, mert az gondolta, az irodalommal megyek tovább” – folytatja.

Kép

Dr. Litauszki Katalin − forrás: BME

Krumplihéjból is lehet bioműanyagot gyártani

Katalin a gépészmérnöki alap-, majd a mesterképzés elvégzése után az iparban, egy szegedi cégnél kutatás-fejlesztési pozícióban kezdett el dolgozni. Különböző anyagokat fejlesztettek első lépésben laborkörülmények között, majd kész műanyag alapanyagokat gyártottak belőlük, ezeket végül olyan termékek – például nyílászárók, árnyékolástechnikai és egyéb profilok, csövek, tömlők – gyártására használták, amelyek a boltok polcaira kerültek. 

„Az a jellemző, hogy az üzemi részen több a férfi, de segítőkészek, és én mindig jól tudtam velük együttműködni. Nagyon fontos a kommunikáció, ennek segítségével nem volt olyan problémám, hogy ne tudtam volna megvalósítani egy ötletemet” – hangsúlyozza.

A fiatal mérnök azonban pár év után úgy döntött, visszatér az egyetemre PhD képzés keretein belül, hogy még jobban elmélyedhessen az anyagtudományban, a technológiában, és a jövő generáció oktatása is motiválta. 

„Fontos érték számomra a fenntarthatóság. Az egyszerű élet híve vagyok. Szeretem azt a koncepciót és lehetőséget, hogy »tizenöt perces városban« lakhatok; viszonylag gyorsan odaérek a munkahelyemre és minden más helyszínre, ami fontos az életemben. Biciklivel közlekedek, emellett a tömegközlekedés számomra prioritás. Sokat járok sétálni és túrázni, de legfőképpen igyekszem átgondolni a vásárlásaimat, megbecsülni, újrahasználni azt, ami már megvan, javítani, végül pedig a szelektív hulladékgyűjtés és a hulladékudvarok használata a minimum” – fejti ki.

Ahogy a mindennapokban, úgy a szakmai életében is a fenntarthatóságot tartotta szem előtt, amikor a bioműanyagok és azokból készült habok kutatását választotta. De mit is jelent ez? Azok a műanyagok, amikkel találkozunk a hétköznapok során, például egy PET-palack, kőolajalapúak, nem megújuló erőforrásból származnak, és a belőlük gyártott műanyag hosszú évtizedeken, több évszázadon keresztül velünk marad, miközben lehet, hogy csak pár percig használjuk őket. És bár a műanyagoknak kiemelt jelentőségük van az élelmiszerek eltarthatóságának növelésében, az élelmiszerhulladék csökkentésében, emellett is fontos a felelős anyag- és termékhasználat, majd pedig az újrahasznosítás, illetve ezért kell alternatívákban gondolkodni. De mik ezek az alternatívák?

„Léteznek olyan polimerek, amelyek nem kőolaj-, hanem megújulóerőforrás-alapúak. A polimerek többek közt szénatomokból épülnek fel, és ez esetben a polimer láncokat felépítő szénatom például kukoricakeményítőből vagy krumplihéjból származhat. Létezik már olyan megoldás is, hogy a légkörből befogott szén-dioxidot hasznosítják. 

A bioműanyag életciklusának végén azonban van arra lehetőség, hogy típusától függően természetes vagy ipari környezetben komposztáljuk, egyes fajtái a tengervízben, óceánokban képesek lebomlani. 

Széles a tulajdonságok spektruma, attól függően, hogy egy bioműanyag milyen molekulákból épül fel. A Polimertechnika Tanszéken a kollégáimmal közösen módosítjuk, vizsgáljuk őket, és termékeket gyártunk ezekből az anyagokból, illetve feltérképezzük a lebonthatóságukat. Ipari partnereinkkel szorosan együttműködve most azon dolgozunk, hogy szintetizálni és tisztítani is tudjuk majd ezeket az anyagokat” – magyarázza. 

Dr. Litauszki Katalin szakterülete a biopolimer habok kutatása, amelyek például a csomagolóiparban vagy a sportszergyártásnál is alkalmazhatók.

Sebkötözők és implantátumok – Hogyan segítheti egy mérnök a gyógyítást?

Korábban olyan projektben is részt vett, ahol ipari partnerekkel azon dolgoztak, hogy a bioműanyagokkal segítsék a gyógyítási munkát. Az orvostechnológiában ugyanis rengeteg az egyszer használatos, csomagolási célú műanyag, amik esetén fontos lenne csökkenteni a környezeti hatásokat. 

„Továbbá az orvostechnikai eszközöknél is fontos kritérium, hogy a szervezetbe beültetve milyen reakciót váltanak ki. 

A bioműanyagok közül a politejsav jól hasznosítható sebkötözőnek, felszívódó varrásnak, illetve implantátumnak. 

A szervezetben fokozatosan felszívódó implantátumhoz is hasznosítják. Előnye, hogy biokompatibilis, azaz nem okoz problémás gyulladást a szervezetben, bomlása során ártalmatlan tejsavvá alakul. Miután betöltötte a funkcióját, fokozatosan képes átadni a helyét, például egy emberi csontnak” – részletezi a gépészmérnök. 

Mint mondja, a műanyaggyártás jövője nagyon izgalmas kérdés, hiszen a bioműanyagok jelenleg még csak a műanyagtermelés kis százalékát adják. 

„Jelenleg még továbbra is döntő arányban a kőolajra támaszkodunk, többek közt a műanyaggyártás területén is, bízom benne, hogy hosszú távon már nem feltétlenül így lesz, és ebben segítséget jelentenek a bioműanyagok. Az Európai Unió jelen pillanatban azt szorgalmazza, hogy bioműanyagot ott alkalmazzunk, ahol ennek előnye van. Például a csomagolóanyagok esetében, ha egy alapvetően komposztálható termék kapcsán szükség van műanyag használatára, akkor ott használunk” – magyarázza.

Kép

Fotó forrása: BME

„Nem a fióknak dolgozunk”

„Egyetemi kutatóként is együttműködünk a nagy ipari cégekkel. Nem a fióknak dolgozunk, hanem az eredményeink ipari és társadalmi hasznát is figyelembe kell vennünk” – szögezi le Litauszki Katalin, aki szakmai életében arra a legbüszkébb, hogy nagyon sok embert megismert, amiből érdekes kutatási irányok alakultak ki. 

„Összefüggésekben, folyamatokban szeretek gondolkodni, nekem ez egy olyan terület, ahol lubickolhatok. Kérdéseket teszünk fel, szisztematikusan megyünk előre, és a tudományos módszerek segítségével kapunk válaszokat. 

Többségében férfiak vesznek körül a kutatások során, de én ezt már észre sem veszem, nem ez számít, hanem az emberi hozzáállás és a szakmai hozzáértés.

Persze a pályám során belefutottam egy-két olyan megjegyzésbe, amiket azért kaptam, mert nő vagyok, azonban ezek ritka kivételek. Én a kölcsönös tiszteletben és a kommunikációban hiszek, mindenkivel igyekszem partnerséget kialakítani” – összegzi.

Mivel a Költészet Napján beszélgetünk, adódik a kérdés, nem bánta-e meg, hogy gimnazistaként nem az irodalmat választotta. „A mai napig nagyon szeretem a művészeteket, az építészetet, a festészetet és az irodalmat, a könyvek, a versek most is az életem részei, de nem bánom, hogy mérnökként a kutatás lett a hivatásom” – válaszolja.