Képernyőmentes övezetek, avagy hogyan adjuk vissza a mai generációnak az offline gyerekkort?

Miért fontos ez a téma egy gyermekkórháznak? 

A képernyő előtt eltöltött túl sok idő önmagában nem egészségügyi probléma, inkább életmódbeli, azonban kedvez bizonyos betegségek kialakulásának, ezért nemcsak a pszichiátrián, hanem más ambulanciákon is, például a neurológián vagy az endokrinológián is találkoznak vele a szakemberek. Az Aktív Magyarország Program támogatásával sikerült idén elindítani ezt a kezdeményezést. Összegyűjtöttük a tudományos tényeket a káros hatásokról, és a módszereket, hogy hogyan lehet a képernyőidőt csökkenteni. A Covid idején alapvetően sokat nőtt az iskolások képernyő előtt töltött ideje, hiszen a tanulás és a kommunikáció nagy része átkerült ide. 

A célunk nem az, hogy visszaforgassuk az idő kerekét, a rekreációs képernyőidőben szeretnénk határt húzni. Az iskolásoknál ez napi két óra, az efölötti már növeli a káros következmények kockázatát. 

És a kisebbeknél? 

Bölcsis korig semmi. Vannak téves elképzelések, hogy edukációra használható, de ez nem igaz. Számos kutatás igazolta, hogy a tipegők nem tudnak tanulni képernyőről. Ugyanazt, amit megtanulnak játék közben a szülőkkel, képernyőről nem képesek elsajátítani.  

Kép

Fotó: Jónás Jácint

Bár a gyermek is részt vesz a találkozásokon, ez a program gondolom, elsősorban a szülőt célozza? 

Szeretnénk visszaadni a szülők kezébe a kontrollt, fontos, hogy ezen a téren se felejtsenek el szülők lenni, akkor sem, ha ők nem ebben nőttek fel. Azt tapasztaljuk, hogy egy csomó területen szakemberhez fordulnak, és már nem mernek döntést hozni abban sem, hogy mikor kell lefeküdni, mennyi a jó alvásidő, hány fok legyen a szobában. A túlzott képernyőhasználattal sem kell feltétlenül pszichológushoz menni. Ezt egy családi programnak hirdettük meg, hiszen a szülők szerepe a család életmódjának megváltoztatásában alapvető. Ugyanakkor természetesen a gyerekek is jelen vannak, nem szeretnénk a fejük fölött dönteni. Ez az öt hét végigvezeti a családot egy úton: először el tudnak jutni oda, hogy gond van, aztán megfogalmazzák, hogy mi a megoldás, majd ki kell mondani, min szeretnének változtatni, és végül az egész családnak végig kell csinálnia, mert különben nem fog működni. 

Sokszor használjuk a függőség kifejezést, de a képernyőfüggőség mégis más, mint a szerhasználat, mivel az élet legkülönbözőbb területeiről érkeznek impulzusok, amelyek a képernyő elé csábítanak. Szinte minden percben ki vagyunk ennek téve, a munkánk, a kapcsolataink, a tájékozódásunk is ehhez kötődik. 

Ez olyan értelemben függőség, hogy ugyanazokat az agyi rendszereket érinti, mint más függőségek, de egyébként inkább az étkezéssel kapcsolatos problémákhoz tudnám hasonlítani. Ételre szükség van, de ha valaki sokat eszik, elhízik, és több betegség kialakulásának kockázatát növeli. Nem az a cél, hogy ne együnk, vagy ne fogyasszunk soha többé cukrot, hanem az, hogy az ember legyen tudatos, amikor például a gyerekeinek ételt készít. 

A képernyő esetében sem az a megoldás, hogy tiltsuk a telefont vagy váltsunk nyomógombosra, hanem hogy minden választásban legyen tudatos döntés, amellyel jót teszünk magunknak, a gyerekünknek, és ne csak sodródjunk az árral.

Ha pedig egy családban a gyereknél ott az okostelefon, akkor nem lehet kikerülni a kérdést, hogy este hány óráig lehet használni. A saját családomban is vannak képernyőmentes helyek, ahol nem lehet ott a készülék a szülőknél sem, és a gyereknél sem, ilyen például az étkezőasztal vagy a hálószoba. Megéri beruházni néhány ezer forintot egy ébresztőórába azért, hogy szabadok legyünk elalvás előtt a képernyőtől. Nem tizenhat éves korban kell elkezdeni mondogatni a gyereknek, hogy ne telefonozzon, hamarabb érdemes kialakítani a családban érvényes szabályokat, amelyeknek mindenkire érvényesnek kell lenniük, aki a lakásban él. Az idősebbeknek sem tesz jót, ha szabadjára engedik a képernyőhasználatot. A szülő szabályozza, hogy mi az, ami belefér a keretekbe. Legyenek olyan zónák, ahol nincs képernyő, például amikor leülünk vacsorázni, de persze akkor ne menjen a tévé sem.  

 További információ a Mozdulj rá a valóságra! programról: [email protected] 

Ez az interjú eredetileg a Képmás magazin 2024. novemberi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.