Előkerült a könyv és a társasjáték, több lett a mosoly és az adminisztráció – Ezt adta a mobilmentesség az iskoláknak

„Először féltünk, hogyan fogjuk tudni őrizni a telefonokat, sok volt a kérdőjel, a bizonytalanság” – kezdi egy Tolna vármegyei gimnázium pedagógusa, aki osztályfőnök is. A tanári kart ez leginkább azért aggasztotta, mert egy-egy iPhone akár félmillió forintot is érhet, és ha esetleg megsérül, az iskolának kell vállalnia érte a felelősséget. 

A tárolást végül az internetről rendelt fa boxokkal oldották meg, amelyek negyven rekesszel rendelkeznek, így a nagyobb létszámú osztályoknál is lehet őket használni.

„A boxokat a gazdasági irodában helyezték el, aminek van egy elhúzhatós ablaka. Reggel, amikor érkeznek a diákok, ott adják le a mobiljaikat. Tartottunk tőle, hogy emiatt nem fognak beérni időben az első órára – így is vannak, akik később érkeznek, mert busszal járnak –, de olajozottan megy. Órák után ugyanott veszik át a telefonokat.” Minden diáknak van egy száma (például a 9.A-ból a 12-es), ezt mondják be. A készülékek „begyűjtését” a gazdasági iroda két alkalmazottja és az iskolatitkár végzi, akiknek plusz munkaköre lett ezáltal. Nekik reggelente és délután, amikor a legtöbb diák hazaindul, szellemileg nagyon ott kell lenniük.

Ahogy arról a kepmas.hu is beszámolt, tavaly szeptember 1-én életbe lépett a tiltott tárgyakra vonatkozó kormányrendelet a nevelési-oktatási intézményekben, amely megkülönbözteti a tiltott tárgyakat és a használatukban korlátozott tárgyakat. Utóbbit magukkal vihetik az intézménybe a diákok, ám le kell adniuk a tanítás megkezdése előtt. Idetartoznak a telekommunikációs eszközök, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internetezésre alkalmas okoseszközök, köztük az okostelefonok is. 

Lassabbá vált az élet

A Tolna vármegyei pedagógus a diákok teljesítményében egyelőre nem érzékel változást – úgy véli, hosszabb időre van szükség, hogy következtetéseket lehessen levonni. Az viszont biztos, hogy jobban kell ügyeskednie a diákoknak, ha puskáznának, amihez korábban gyakran vetettek be okostelefont és okosórát.

A rendelet előtt gyakran használták a telefonokat órai célokra – ez most is lehetséges, de igazgatói engedélyhez kötött, ami sok időt elvenne az órából. „A tanulók lemennek a telefonért, amivel feltarthatják a gazdaságisokat, nekem pedig jegyzőkönyvbe kell foglalnom, milyen célra kellenek a mobilok, erre viszont nincs időm” – mondja a pedagógus, aki egyáltalán nem tartja ördögtől valónak az okostelefont és az internetet. 

„Az internet tulajdonképpen egy virtuális könyvtár. Az egész világ benne van, a tudományok és a művészet is, mindent meg lehet találni. Persze a hiteles forrásokhoz kicsit tovább kell kutatni, de már tanulmányokat is el lehet érni. 

A telefon bevonása aktívabbá tette a diákokat, rákereshettek egy-egy órán említett személyre, műre. 

Megtanulták, hogyan érhetnek el hiteles forrásokat, így viszont mindent én mutatok meg az interaktív táblán” – mondja a tanárnő, aki egy másik negatívumot is említ: korábban az osztályoknak létrehozott Messenger-csoportokban üzentek szünetekben, ha például teremcsere történt, vagy elmaradt egy óra, így egy kattintással eljutott a hír a tanulókhoz. Ez most lassabbá, körülményesebbé vált, több időt elvesz a tanárok szünetéből egy adott osztály felkeresése.

„Olyan, mintha több lenne a mosoly”

A tanulók teljesítményén tehát egyelőre nem, a viselkedésükön viszont lát változást a pedagógus. „A szünetekben inkább beszélgetnek, találkoznak a más osztályokba járókkal, illetve van, aki hoz társasjátékot vagy kártyát, és azzal játszanak. Egy másik pozitív hozadéka a mobilstopnak, hogy a tanulók kevesebbet késnek órákról” – osztja meg.

Hasonlóról számol be egy Pest vármegyei gimnázium óraadó tanára is, aki ugyancsak azt tapasztalja: a szünetekben a gyerekek között gyarapodott az interakció. „Többet beszélgetnek, nevetgélnek, a visszahúzódóbbak kezében megjelent a könyv, a kisebbek rohangálnak. Ez mind üdítő és sokkal emberibb számomra. Olyan, mintha mosolyból is több lenne” – fogalmaz.

Egy dunántúli általános iskola tanára a következőket írta egy pedagógusokból álló Facebook-csoportban a kérdésemre: „Mi azt vettük észre a felsős gyerekeken, hogy elkezdtek játszani; a portáról elkérik a labdát, kártyát, tollast. 

A saját hatodikos lányom osztályában pedig kis »csavargó csoport« alakult ki, akik egy rövidebb nap után a helyi pékség emeletén unóznak egy szendvics vagy forró csoki mellett. 

De az iskolai verekedések száma is csökkent.” Az összefüggést ő azzal magyarázza, hogy a mobilozás ingerültté tette a gyerekeket. „Szerintem mindenki látja, hogy a sok mobilnyomogatás miatt beszűkülnek. Sőt sokan függőkké is válnak, akiknél, ha le kell tenniük a telefont, elvonási tünetek lépnek fel.”

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Nem mindenütt tudták megoldani

Egy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei általános iskolában nem szedik be a telefont, mivel megoldhatatlannak találták a készülékek tárolását. „Kicsi az épület, zsúfoltan vagyunk, nem találtunk olyan helyet, ahol hatszáz telefont biztonságban tudnánk tárolni – avat be egy ott dolgozó pedagógus. – Emiatt nálunk ez egy bizalmon alapuló dolog: ott van a diákoknál a táskában, de kikapcsolva, és nem használhatják. Vagy pedig, más kolléga óráin kikapcsolva a tanári asztalra teszik.”

Azonban ez is működik, illetve érzik a szigorítás pozitív hatásait: azelőtt a mobil elvonta a diákok figyelmét, rendszeresen puskáztak telefonnal, és arra is volt példa, hogy valaki felvételt készített az óráról. Ezek a problémák azóta megszűntek. „Órán jobban lehet dolgozni, nem kell rájuk szólni, hogy ne a telefont nézzék. Persze van, aki előveszi, ilyenkor elvesszük, és megy az igazgatóiba a telefon, aztán tanítás végén veheti át a diák” – meséli forrásunk.

Nem várt következmények

Magatartásbeli javulást meglepő módon épp egy olyan iskolában tapasztaltak, ahová problémásabb magatartású diákok járnak. A szakképző intézmény diákjainak 99 százalékát környékbeli falvakból odajáró, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek adják. „Van két rivális csoport, akik gyakran összetűznek a szünetekben. Ilyenkor volt, hogy telefonon szóltak a rokonaiknak, és mire jött a következő szünet, megjelent a két falu, előfordult, hogy rendőrt is kellett hívni” – meséli forrásunk.

Amióta beszedik a mobilokat, erre nincs lehetőség, és a lógások is alábbhagytak, a fiatalok ugyanis kénytelenek megvárni az utolsó órát is, hogy visszakapják a telefonjukat.

A cikk elején idézett Tolna vármegyei pedagógus úgy véli, a rendelet azért is fontos, mert arra tanítja a diákokat, hogy az életben vannak szabályok, amiket be kell tartani. „Felnőttként sem követhetnek el szabálysértést, igazodniuk kell a társadalom szabályaihoz. Szóval ez tényleg nem ellenük van, hanem értük.”

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Rawpixel

Telefon helyett társas és pingpong

Ahhoz, hogy a diákok ne veszteségnek érezzék, fontos, hogy kapjanak más alternatívát az időtöltésre, véli Németh Mónika, az edelényi Szent János Görögkatolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Technikum és Kollégium pedagógusa. Így a fiatalok is érezhetik, hogy nem akarnak nekik rosszat. „Ha elveszünk valamit, akkor adnunk kell helyette mást. Az iskola biztosít nekik társasjátékot, emellett van csocsó- és pingpongasztal is, sőt hangszereken – zongorán, gitáron, dobon – is játszhatnak – osztja meg a tanárnő. – Vannak kis körasztalok, ahová pedig színezőket, színes ceruzákat helyeztünk, és remekül elvannak ezekkel.”

A telefonok begyűjtésére „hibrid” megoldást választottak: szekrényeket helyeztek az aulába, amelyekben minden diáknak jutott egy pakk. A névre szóló, kulcsra zárható tárolókba maguk teszik be telefonjukat. (Az iskolába körülbelül 320 diák jár.) Van, aki azóta nem is hozza magával a telefont, de olyan is akad, aki autóval érkezik, és ott hagyja.

A diákok nem lázadoztak, hamar megszokták a változást. 

„Ha órán információgyűjtés végett internetre lenne szükség, használhatják az informatikai termek gépeit. A szünetekben azért sem hiányzik nekik a mobiljuk, mert mindenki megtalálta azt, amiben örömét leli” – meséli Németh Mónika.

A pedagógus arról is beszámolt: a „telefonos időkben” nagy probléma volt a figyelemzavar az órákon, a diákok kétpercenként ránéztek a képernyőre, azzal a magyarázattal, hogy csak azt nézik meg, mennyi az idő. Az is megesett, hogy egymás mellett ültek, és úgy chateltek. Most azt érzékeli, hogy nyugodtabbak, kevésbé szétszórtak, többet kommunikálnak egymással. „Szükség van ezekre az eszközökre, csak meg kell tanítani a helyes használatukat, és azt, hogy a fiatalok ne mindent online éljenek meg” – teszi hozzá.