Azt mondom, társas, azt mondod…. Monopoly??? Na jó, még egy dobásod van…

Ha már jártasak vagyunk a modern társasjátékok világában, választhatunk például a tervező alapján (hazai tervezők közül említhetjük Győri Zoltán Gábort vagy Szöllősi Pétert). Ha ismerjük és kedveljük korábbi játékaikat, akkor elég nagy százalékkal fogadhatunk rá, hogy a következő játékuk is tetszeni fog.

Kooperatív vagy kompetitív? Sokan nem tudják, de léteznek kooperatív játékok (Pandemic, A tiltott sziget), amikor a játékosoknak össze kell fogni, s együttműködve győzni a játék ellen. Van, aki ezt nem szereti, s marad inkább a kompetitív – versenyeztető – vonalnál (7 csoda, Kartográfusok), mindkettőre van már ezer ajánlat.

Hányan fogják játszani? Ez elég releváns szempont a játék kiválasztásakor. A legtöbb társas két személlyel már játszható (bár vannak szólóban is játszhatók!, pl. Ganz schön clever), viszont van, amelyik kifejezetten élvezetes két személlyel (sőt, van, amit csak ketten lehet, pl. a Patchwork, 7 csoda párbaj). Azonban olyan játék is van, amelyiket inkább társasággal érdemes elővenni, mert akkor adja ki a mélységét (A keresztapa).

Hány éves kortól játszható? Minden dobozon megtalálható az ajánlás, azonban senkit ne tévesszen meg például a 8 éves kor, ez csak azt jelenti, hogy a nyolcéves gyerek már érteni fogja a játékot, de a 30 évesnek is élvezetes lesz. Sőt.

Legyen tematikus vagy inkább absztrakt? A tematikus esetében egy történetbe csöppenünk bele – hihetetlen széles a skála a Harry Potter-történettől kezdve Sherlock Holmes-on át a Gyűrűk ura világáig, de ülhetünk akár Don Corleone asztalánál is. Részt vehetünk bicikliversenyen (Flamme Rouge) vagy akár konyhafőnököt is játszhatunk (Kitchen Rush), szinte minden népszerű témát feldolgoztak már. Az absztrakt esetében nincs történet, ott általában valamilyen logikai szabály alapján kell eldönteni a győzelmet jelentő lépéseinket (Azul, Qwirkle)

Táblás vagy kártyás? A klasszikus társasjáték úgy él bennünk, hogy van egy nagy tábla, amelyen a bábuinkkal lépegetünk – természetesen ez most is létezik, mármint a tábla, de a kártyajátékok is a társasjátékok körébe tartoznak (nevezzük alcsoportnak). Kártyajátékból (Chachapoya, Arborétum…) is nagy a  felhozatal. Van, aki viszont inkább azt kedveli, hogy a játékot elő kell készíteni, ki kell pakolni az asztalra, le kell teríteni a táblát. Ez is egy szempont lehet a vásárlásnál (Mars terraformálása, Ticket to ride).

A nehézségi szint talán az egyik legfontosabb tényező, sok későbbi csalódás elkerülhető a jól megválasztott játékkal. Léteznek kimondottan könnyű, gyorsan megtanulható szabállyal rendelkező játékok, kétoldalas leírással (Kingdomino), amelyek akár egyszeri elolvasás után érthetőek, kezdhetünk is játszani. Vannak ennél nagyobb odafigyelést igénylők, amikor tanulmányozni kell a leírást, és vannak az igazi gémereknek való játékok, amelyeknek nemcsak a szabályrendszere, hanem maga a játéka is bonyolultabb, összetettebb (Brass Birmingham). A jó hír, hogy ebben sokat lehet fejlődni, érdemes lépésről lépésre haladni, előbb-utóbb mindenki gémerré válhat.

Mennyi időnk van játszani? Az időtényező is fontos, de nem abban az értelemben, hogy hetente hányszor játszunk, hanem hogy amikor leülünk játszani, akkor mit szeretünk. A gyors partikat, 30-40 percbe férjen bele egy játék (Alhambra)? Vagy lehet egész estés, akár 2-3 órás is (Mars terraformálása)? Minden igényre van megfelelő játék.

Szerencse vagy saját tudás? A korábbi társasjátékok esetében a szerencsefaktornak nagy szerepe volt: ha jó lapot húztunk, nagyobb eséllyel győzhettünk, de egy rossz lapjárás, egy rosszabb dobás akár a végeredményt is befolyásolhatta. Nem mindenki viseli ezt jól, sokan szeretik, ha saját döntésükkel irányíthatják a játék menetét – mindkettőre van megoldás, bár a szerencsefaktor elkerülhetetlen.

Árfekvés? Hát igen, az árfekvés sem megvetendő választási szempont… Mennyit tudunk a társasra szánni? A 3-4000 forinttól (Skull, Avalon) a 40 000 forintos játékig (Homályrév, Nemezis) minden szinten szinte minden. Érdemes végigböngészni a szaküzletek ajánlatait.

Rengeteg szempont, rengeteg lehetőség, már-már a bőség zavara. Tekintve, hogy a modern társasjátékok nem két fillérbe kerülnek (érdemes megnézni a minőséget, az elképesztő grafikai munkát, az összetettséget, s hamar megérti az ember, miért is van ez így), megéri ráfordítani az időt, utánajárni, hogy egy adott játék mit is takar. Lehet, hogy magával ragad minket a tematika, s csak később derül ki, hogy maga a játékmechanizmus (pl. hogy szettgyűjtés vagy munkáslehelyezés vagy éppen draftolás) nem jön be nekünk, nem tetszik. Vagy túl bonyolult most még. Az is lehet, hogy két fővel nem igazán élvezetes. Vagy komoly stratégiai játék, miközben mi egy laza családi játékot akartunk csak.

Így aztán ne csodálkozz, hogy ha azt mondod, „Monopoly”, én azt mondom, hogy lenne pár kérdésem.