A társasjátékok reneszánszát éljük – de mire is jó ez nekünk?
Két napja bombázza SMS-ekkel a lányom az apját meg engem. Egy társasjátékot kellene elhoznunk az unokatesótól, ami senkinek sem esik útba, de őszi szünet van, és nálunk az őszi szünet a kirándulások mellett társasozással zajlik. Sok társasozással.
Nem túlzás azt mondani, hogy a társasjátékok reneszánszát éljük, szinte minden boltban, webshopban újabb és újabb ismeretlen, ínycsiklandozó társasjátékokba botlunk, nem beszélve a már megvásárolt, bevált társasjátékok egyre-másra megjelenő kiegészítőiről. Amikor ezt a cikket elterveztem, akkor úgy gondoltam, majd írok a társasjátékok fejlesztő hatásairól. Aztán arra jutottam, hogy ez annyira egyértelmű – de azért hadd mondjak el hozzá egy rövid történetet.
Kezdő pedagógus voltam, már osztályfőnök, amikor bejelentkezett hozzám egy édesanya, rendkívül fontos problémával. Aggódtam, mert a hangjából komoly problémára következtettem, és gyorsan megszerveztük a találkozót. A helyzethez méltó komolysággal foglalt helyet velem szemben.
– Margaréta mostanában nem szeret iskolába járni. Ezt minden reggel el is mondja, és csak nagy nehézségek árán tudom rávenni, hogy átlépje az iskola kapuját.
– Mi lehet Margarétával? – kérdeztem megdöbbenve. – Itt az osztályban semmiféle problémát nem látok, mosolygós, jókedvű.
– Igen. De sajnos nem szokott nyerni a társasjátékban.
– Hát, ez előfordul! – tártam szét a kezem, és továbbra is vártam a súlyos problémát.
– Ön nem érti. Nagyon ritkán szokott. Leginkább nem szokott – nyomta meg édesanya a szavakat egyenként.
– Ne haragudjon, nem értem. Ez egy közösség, a társasjátékban pedig a szerencse, ügyesség, logika, sok minden belejátszik abba, hogy ki lesz a nyertes a végén.
– Nos, hát mi úgy játszunk otthon, hogy Margaréta mindig nyer. Ezt szokta meg – nyomta meg ismét az édesanya a szavakat, és várakozóan nézett rám.
Nehéz volt összeszednem magamat, de elmagyaráztam neki, hogy itt bizony nem Margaréta az egyetlen gyerek, és bizony a játék megnyeréséhez az iskolában nem elég az, hogy valaki a legkisebb vagy az egyetlen gyerek a családban. Ahogyan az életben sem elég.
Így fejleszti, tanítja, erre készíti fel egy társasjáték a gyerekeket, felnőtteket, vagy akár az idősebbeket is. Alkalmat ad arra, hogy örökérvényű, fontos szabályokat tanuljunk meg, tanítsunk meg gyermekeinknek az életről kicsiben, igazi tét, felelősség nélkül.
S míg a mi generációnk a régi, főként kompetitív társasjátékokból leginkább azt tanulta meg, hogy hogyan győzzük le a másikat, hogyan tanuljunk meg méltósággal veszíteni, vagy hogyan hozzunk jó vagy jobb döntéseket elkövetett hibáinkból okulva, a mai gyerekek mindezeken túl a társasjátékok legújabb formáival, a kooperatív játékokkal megtanulnak együttműködni, megtapasztalhatják a másikon segítés, a csapatmunka örömét is.
Örülünk az őszi szünetnek, és készülünk rá: kirándulásokkal és sok-sok társasjátékozással. Ezen a héten, a békés családi délutánokon nálunk biztosan elő fog kerülni a Catan, a Bohnanza és a Tiltott sivatag nevű társasjáték. És, ha már én elárultam, nagyon kíváncsian várom: ti melyik játékokat tervezitek körbeülni az elkövetkező időkben?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
