„Mindenkinek szüksége van az anyai szeretetre és az apai áldásra”

Az ellenkező nemű gyermek társával való elégedetlenség mintha egy nagyon ősi toposz lenne – mondja Kozma-Vízkeleti Dániel. Ez lélektani értelemben egyfajta versengést is hordozhat magában: „Apaként a lányom életében én vagyok az első jelentős férfi. Aztán a lányom egyszer csak azt mondja, hogy a választ egy másik jelentős férfit, és bekapcsol ez a rivalizálás. Mondják, hogy férfiak és nők máshogy rivalizálnak, vagyis a fiús anyák és a lányos apák máshogyan fognak a vővel vagy a mennyel versengeni, mert más eszköztár áll rendelkezésükre. 

A férfiak talán keményebben, de nyíltabban, a nők gyakran közvetettebb eszközökkel, negédes mosollyal, »jaj, drágám, megtanítalak majd rendes húslevest főzni«. 

Nem tudom, melyik a szerencsésebb, vagy melyikkel könnyebb a leszármazó nemzedék tagjainak” – veti fel a szakértő, aki szerint ezt a rivalizálást, rossz kapcsolatot nagyon nehéz egyedül, vagyis csak az egyik nemzedék tagjaként átívelni. 

Akár menyként, akár vőként, akár apósként, akár anyósként, egyedül nem fogunk tudni jó kapcsolatot kialakítani. „Azt hiszem, minden nemzedék könnyebben megtalálja a másikban a hibát. Az idősebb nemzedék mintha nem figyelne oda az esküvői istentiszteleten vagy misén, ahol lelkészek az örömszülői pad felé fordulva többször is elmondják, hogy »és elhagyja ő az ő anyját és apját«. De a leszármazó nemzedéknek is bőven megvan a felelőssége, ők mintha megfeledkeznének arról, hogy bizony a segítség az árukapcsolással érkezik. Ha elfogadjuk a szüleinktől a nyaralást, az autót, a segítséget, azt, hogy átjönnek és vigyáznak a gyerekekre, akkor a segítséghez hozzá lesz csatolva néhány kedves ötlet arról, hogy hogyan kell élni” – mondja. 

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Új család, új szabályok

Kozma-Vízkeleti Dániel arról is beszél, hogy a fiatalok általában új szabályokat hoznak a maguk életében, mert az új család egyben új entitást is jelent. Új életstílust, szabályokat, szokásokat, értékrendszereket alakítanak ki, általában kettejük hozott anyagának eredőjéből. Bár ez nem lesz teljesen független a szülői házakban megtapasztalt szabályoktól, de akkor is egy új szabályrendszer lesz. 

„Az elköteleződés egyik leglényegesebb eleme éppen az, hogy elsőként a páromhoz leszek lojális. Ez egy hierarchiabéli csere, mert lehet, hogy eddig a szüleimhez vagy a közösségemhez vagy az általam követett celebhez voltam lojális. De ha elköteleződtem a párom mellett, akkor, ha választanom kell, hogy a párommal értek egyet, mellette állok ki vagy bárki más mellett – beleértve a szüleimet is –, a páromat fogom választani. Ez az egyik legkomolyabb konfliktusforrás általában a családi életben. 

Szülőként szerintem ezt a legnehezebb megbocsájtani a gyerekünknek, hogy más életstílust választott. De könnyebb haragudni a vőnkre vagy a menyünkre, mert a saját gyerekünket biztos ő vitte bele, rávette, hogy ilyesmit csináljon. 

A gyerekemre nem akarok haragudni, de itt van ez az idegen, betolakodott a családunkba, rá könnyebb haragudni” – magyarázza a pszichológus. 

Kozma Vízkeleti Dániel szerint éppen ezért a kellemetlen közléseket szerencsésebb vagy könnyebb a gyereknek megtennie, mint a vejnek vagy a menynek. „Jobban jön ki, ha először a párommal tisztázom, hogy mi a közös életünk hozta helyzet, és utána ezt én közvetítem a szüleim felé. Mert az én szüleim, nagyobb rutinom van velük szót érteni vagy velük összevitatkozni, és nem terhelem ezt a páromra” – tanácsolja. 

Mi kell az önálló élethez?

A szakértő ügy véli, hogy a különböző szerepek olyan gyorsan átalakultak, hogy csak kapkodjuk a fejünket. „Az utóbbi időben azzal is találkozom, hogy szülőként már tökéletességet várunk el magunktól. Korábban a gyerekünktől vártuk el, hogy csak jeles vagy példás jegyet hozzon haza. Mostanában magunktól mint szülőktől várunk ilyen szuperlatívuszokat, mint az állandó érzelmi jelenlét, és »mindent a gyerek érdekében«.” – figyelmeztet a pszichológus.

Kozma-Vízkeleti Dániel szerint, ha mi tökéletes szülei akarunk lenni a gyermekünknek, akkor a párjától is minimum azt várjuk, hogy tökéletes legyen. Ennek az egyik megjelenési formája, hogy szülőként a leendő vő részéről számítunk arra, hogy anyagi biztonságot teremt a fiatal családnak. „Azt várjuk és azonnal ettől a vőtől, hogy az általunk egy élet munkájával megteremtett egzisztenciális színvonalat legyen szíves már a megismerkedésük pillanatában prezentálni. 

Tehát ha mi 70 éves korunkra összehoztunk egy lakást és egy igényes autót is, azt várjuk a vőnktől, hogy ő már legyen ezeknek birtokában. 

Máskülönben hogyan vagyunk tökéletes szülei a gyermekünknek, ha nem ugyanabba az egzisztenciális biztonságba engedjük el? – teszi fel a kérdést a szakember, aki szerint problémát okoz, hogy elhitettük a most aktív párkereső és elköteleződésen tanakodó nemzedékkel, hogy nem lehet leválni, önálló életet élni, főleg gyereket vállalni, ha nincsenek a szüleik anyagi biztonságának a birtokában. – Megfeledkezve arról, hogy a szülőknek tényleg egy élet munkája van ebben, 20–30–40 év alatt tettek szert arra, amit a fiatalok azonnal szeretnének. Pedig könnyen lehet, hogy a szülők annak idején vállalták a lemondást az önállóság érdekében” – jegyzi meg. 

Amit az após adhat

A pszichológus úgy tapasztalja, hogy az após feladata kevésbé van kitalálva vagy kőbe vésve, mint az anyáké vagy anyósoké. „Ha lélektani értelemben nézzük, hogy mit tud egy após, akkor felhatalmazást adni a párnak, hogy élhessenek úgy, ahogy ők szeretnének. Ezt az engedélyt, ezt az áldást az apa tudja megadni a gyerekének, és áttételesen az após a fiataloknak. Gyakran dolgozunk mesékkel, és azokban az egyik üzenet, hogy mindenkinek szüksége van az anyai szeretetre és az apai áldásra.” 

„Ez az apósokra is érvényes: ha egy após áldását adja az ifjú párra, hogy jó lesz úgy, ahogy ti csináljátok, legyetek sikeresek, legyetek boldogok, akkor valami fantasztikusat adott a leszármazottaknak” – hívja fel a figyelmet a családi hozzájárulás fontosságára Kozma-Vízkeleti Dániel. 

Ha kíváncsi vagy arra, hogyan lehet jó kapcsolatot kialakítani a nemzedékek között, szeretnél többet megtudni az após-vő rivalizálásról vagy a határok meghúzásáról a nagy családon belül, nézd meg a teljes Képmás-estet! A vicces jeleneteket a Nézőművészeti Kft. színművészei, Soltész Bözse és Katona László improvizálták.