Férfivá avatási szertartás Elefántcsontparton, kenutúra a Zambézin, levélkunyhó a pigmeusok között – Egy világutazó magyar nő 38 afrikai országot járt be
Afrikát mint úti célt kevesen merik bevállalni, mert többnyire csak a negatív híreket hallják a médiában: háborúk, ebola, szegénység, emberrablás… Nem tartozik a könnyen és olcsón beutazható földrészek közé, pedig 54 országában csodálatos emberekkel, lélegzetelállító tájakkal, egzotikus állatokkal, élő tradíciókkal, törzsi kultúrákkal találkozhatunk. Dr. Valiskó Gyöngyi gyógyszerész – becenevén Valis – első kenyai útján szeretett bele a vörös kontinensbe, és eddig 38 afrikai országot járt be. Persze nem kezdőként, mert 17 éves kora óta hátizsákos világutazó, aki a föld 124 országába jutott el. Élményeit naplóbejegyzések formájában rögzíti a maganyosbolyongo.blog.hu oldalon. Az alábbi cikk egy vetítéssel egybekötött úti beszámolója alapján készült.
A komfortzónán túl – víz és áram nélkül, a vörös porban
Az infrastruktúra hiánya és az olykor szélsőséges időjárás komoly kihívások elé állíthatja az Afrikába utazót, cserébe viszont nincsenek turistatömegek. Ha valaki szereti elhagyni a komfortzónáját, itt bőven talál lehetőséget. Lehet sátorban aludni a vadászó oroszlánokat hallgatva, Szudánban 52 fokban tevét itatni, áprilisi hóban nézegetni Algéria világörökségeit, vagy nyolc nap után örülni egy zuhanynak Csádban. Az afrikai közlekedés már önmagában kalandos; többnyire aszfaltnak nyoma sincs, ellenben sár, vörös por, kátyúk és beszakadt hidak minden mennyiségben.
Az ivóvíz nagy kincs, a nők sokszor hosszú kilométereket gyalogolnak egy kútig. A sivatagi részeken nem pazarolják fürdésre a vizet, minden cseppet az emberek és az állatok isznak meg.
A szudáni beduin nők víz nélkül tisztálkodnak, egy földbe vájt lyuk fölött füstölik magukat illatosra, gyógynövényekkel. A nagyvárosokon kívül általában nincs elektromos áram, így hűtőszekrény sem.
Az emberek a piacokon szerzik be és cserélik a friss zöldséget, húst, gyümölcsöt. Az utazó a hihetetlen színkavalkádban szinte pszichedelikus élmény részesévé válik, és egyúttal betekinthet a helybeliek mindennapjaiba.
A gyerekek gyönyörűek és boldogok, annak ellenére, hogy többségük szerény körülmények között nő fel. Számukra természetes, hogy üres konzervdobozból készítenek autót, szemeteszsákból sárkányt, négy-öt évesen részt vesznek a házimunkában, kézzel mosnak, őrlik a gabonát, vagy a kisebb testvéreikre vigyáznak. Ezt látva megtanulhatjuk értékelni a kis dolgokat; annak örülni, amink van, és nem azon nyavalyogni, ami hiányzik. Boldogságban a második legnagyobb földrészen sincs hiány, de a túlnépesedés valódi probléma, amivel az oktatás, az egészségügy és a munkahelyek nem tudnak lépést tartani.
Ghánai koporsók, vudu szertartások, szudáni piramisok
Afrika kultúrája nagyon változatos – ezt jól érzékelteti a több mint kétezer beszélt nyelv és a különböző etnikumok ma is élő szertartásai, szokásai. Valis látott joruba gólyalábas maszkos táncot Elefántcsontparton és Senufo férfivá avatási szertartást, ahol a fiúk párducnak öltözve szaltóztak. Volt tigrinya esküvőn Etiópiában, törzsi fesztiválon Kongóban és ghánai temetésen.
Ghánában mindenki a vágyainak vagy kedvenc tevékenységeinek megfelelő koporsót kaphat, így elég morbid látvány a koporsókészítőnél az autó, repülő, energiaital vagy varrógép formájú megrendelés.
A világvallások közül északon főként az iszlám, a Szaharától délre a kereszténység jellemző, de emellett szinte mindenhol megmaradt a hagyományos animista vallás. Beninben államvallás a vudu, és ezt csak jóra lehet használni. Akinek teljesül a kívánsága, egy fehér állatot kell áldoznia. Valis részt vett vudu szertartáson, ahol a fiúk doboltak, a nők pedig önkívületi állapotban táncoltak. Hitük szerint ilyenkor az elhunyt hozzátartozókkal és más szellemekkel kommunikálnak.
Afrika a régészeti leletek terén sem okoz csalódást; láthatók öt-tízezer éves barlangrajzok Algériától Eritreáig, 160 millió éves dinoszaurusz-csontvázak Nigerben, valamint 80–160 millió éves fosszilis erdők Namíbiában és Szudánban. Kevesen tudják, hogy Szudánban még több piramis található, mint Egyiptomban. A 255 piramis teteje sajnos hiányzik, mert egy kincskereső olasz régész lerobbantotta őket.
Nyugat-Afrika partjainál a rabszolga-kereskedéshez kötődő erődök, épületek állnak, például a somba törzs tata nevű házai az Atacora-hegységben. A ház földszintjén voltak az állatok és a konyha, a lapos tető gabonaszárításra, a rajta található fülkék pedig alvásra szolgáltak. A tetőn lévő lyukon át lehetett kővel dobálni vagy dárdával leszúrni az ellenséget. Ilyen célból épült Ganvie cölöpvárosa Beninben, egy tó közepén. A gyarmatosítás nyomai is fellelhetők a kontinensen; Valis kedvencei az Art Deco építészet gyönyörű példái Bissau-Guineától Eritreán át Tanzánia fővárosáig.
Elefántcsontpart faluból lett fővárosában, Yamoussoukróban épült fel a világ legnagyobb keresztény temploma, amely 18 ezer fő befogadására alkalmas.
A világtörténelem leggazdagabb embere elértéktelenítette az aranyat
Valis a megismert afrikai etnikumok közül a fulanikat kedvelte meg különösen, akik nomád marhatenyésztők Nyugat-Afrikában. A modellszerűen magas és vékony, gyöngyökkel díszített lányok viszik a piacra a tejet és a sajtot. Csádban és Nigerben a wodaabe fiúk, akik a fulanikon belül egy tradicionális csoport, híres szertartásukon gondosan kisminkelve és feldíszítve, a nappal szemben táncolnak. A lányok – akár a férjezettek is – kettesével, mezítláb, fejüket letakarva közelítenek hozzájuk, és rámutatnak arra a fiúra, aki tetszik nekik. A kiválasztottal töltik az éjszakát, de kölcsönös szerelem esetén házasság is lehet a kapcsolatból.
Valis másik kedvenc népcsoportját jelentik a pigmeusok közül a baka népek. Kamerunban néhány napot velük töltött, egy levélkunyhóban lakva. A baka népek ugyanúgy élnek, mint több ezer éve: csapdával fognak rágcsálókat, halat és rákot keresnek az iszapban, mézet gyűjtenek, és ha pálmabort isznak, megjelenik nekik Jengi szelleme az erdőből.
A tuaregek nomád tevetenyésztő nép, akik akár több tízezer tevéből álló karavánokkal szállították a sót a Szahara sóbányáiból. Valis a karavánutak egyik legendás városából, Timbuktuból vágott neki a sivatagnak egy tuareg családdal. Bár Niger csak komoly fegyveres katonai kísérettel látogatható, eljutott az egyik legkülönlegesebb fesztiválra is, a Cure Salé-ra, ahol az esős évszak végén a színes ruhás, turbános tuaregek aranyékszerekkel díszített asszonyaikkal és szamaraikkal összegyűlnek, hogy az ásványi anyagban gazdag vízzel megitassák állataikat. Teve- és szamárdíszítő szépségversenyeik, hagyományos tuareg táncaik ma már keverednek a rockkoncertekkel.
A szaharai só régen az aranynál is többet ért, de Mansa Musa, a Mali Birodalom kilencedik császára az aranybányászatnak köszönhetően lett a világtörténelem leggazdagabb embere.
1324-ben úgy szórta a nemesfémet mekkai zarándokútja során, hogy az arany Egyiptomban elértéktelenedett.
Oroszlánsétáltatás és csimpánzpuszi
Afrikáról sokaknak az oroszlán, a zsiráf vagy az elefánt jut eszébe, de az állatvilág ennél sokkal változatosabb. Több száz madárfaj él a kontinensen a flamingótól a struccig, számos hüllő a tonnányi súlyú nílusi krokodillal az élen, a nemzeti parkokban kihalófélben lévő orrszarvúk és más emlősök. Valis számára a legveszélyesebbnek a víz felé menekülő vízilovak és az oroszlánokat is megtámadó kafferbivalyok tűntek, de a Zambézin kenuzva sikerült őket elkerülnie, továbbá menhelyi oroszlánt sétáltatott Zimbabwéban, és puszit kapott egy kameruni gyerekcsimpánztól.
Egy reggel marabuk sétálgattak a sátraik között, mesélte, de szerencsére csak ennivalót kerestek, nem az útitársak maradványait. Zambiában a vadkutyák felé autózva kiszúrt a bozótban egy leopárdot, és egy leopárdpár vacsorarandijának is szemtanúja lett.
Megtudta, hogy a varacskos disznót nem véletlenül hívják szuahéli nyelven pumbának, ami hülyét jelent, ugyanis könnyű prédájává válik az oroszlánnak, amikor menekülés közben elfelejti, miért kezdett el futni, és újra megáll legelni.
Madagaszkár szigetének növény- és állatvilága egyedi, a fajok 90 százaléka endemikus, vagyis csak itt található meg. A sziget szupersztárjai a makik, nem mindennapi látvány a zsiráfnyakú ormányosbogár, de színes kaméleonokból és ezeréves baobabfákból sincs hiány. A táj lélegzetelállító és változatos a mészkősziklás kanyonoktól a végtelen dzsungeleken át a smaragdzöld rizsföldekig. A szigetország maláj-polinéz őslakosai afrikai bantu bevándorlókkal keveredtek. Madagaszkár a világ tíz legszegényebb országa közé tartozik. A gyakori esőzések és az őrült terep miatt nem könnyű beutazni. Valis úgy kelt át egy hídon, hogy a sofőr vitt magával egy fadarabot, és azt rakta le a hiányzó részekre.
Afrika a kontrasztok kontinense is: Sierra Leone meseszép partszakasza, az átlátszó óceán és a homokos öblök után sokkoló látvány az ebolajárvány áldozatainak tömegsírja. Ruandában negyedszázada még népirtás folyt, ma pedig Afrika Svájca lett belőle, ahol nagy a tisztaság, tilos bevinni műanyag zacskót, és jó minőségű utakat telepítettek traffipaxszal. Kigaliban már telefonos applikációt használnak a taxiként szolgáló motorokon.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Hiányzik a nyelv, amit a szüleimtől tanultam” – 40 éve Afrika felett repül a magyar pilóta, akinek ez volt az álma
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
