Mélyszegénység van, de a férfiak dolgoznak, a gyerekek mosolyognak Lucfalván
„Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk. Ez az én igaz hazám” – írja Mikszáth Kálmán hízelgő szavakkal északkeleti vármegyénkről. Nemrég az Adománytaxi Alapítvány önkénteseként én is megcsodálhattam e csodaszép vidéket. Helyszíni riportom a kelet-cserháti Lucfalváról.
Elragadó vármegye, hátrányos helyzet
Az Adománytaxi ötlete több mint hét évvel ezelőtt született meg, a 2015-ös menekültválság idején a fővárosban létrejött hatalmas civil összefogás nyomán. Az Adománytaxi összeköti a budapestiek segítő szándékát az ország legrászorultabb kistelepüléseivel. Azóta a szervezet már kiterjedt hálózattal rendelkezik, több mint száz településre vitt adományként háztartási eszközöket, ágyneműt, használt bútort és egyebeket.
„Ahhoz, hogy fenntarthatóan működhessünk, a pályázatokon, magánadományokon, SZJA 1%-okon túl saját bevételekre, saját vállalkozási lábra is szükségünk van. Ezért egy olyan, kimondottan cégeknek szóló szolgáltatást szeretnénk elindítani, amely ötvözni tudja a csapatépítést és a társadalmi érzékenyítést, s valódi társadalmi haszonnal bír mind a szervezet, mind az általunk támogatott közösségek szempontjából” – tudom meg az útra készülve Horn Tamástól, az alapítvány vezetőjétől, alapítójától.
Február elején utazunk, így a mikszáthi rózsaszín kép és virágillat helyett csípős hideg, az út mentén hó helyett zúzmara fogad.
Az viszont valóban elragadó látvány, ahogy a 21-es főúton utazva Hatvan után először meglátjuk a Mátra és a Cserhát vonulatait.
Célállomásunk a vármegyeközponttól, Salgótarjántól mindössze 15 kilométerre fekszik, Budapest felől érkezve a sámsonházai elágazásnál kell balra letérnünk. Az elágazóhoz érve már messziről látszik hazánk második legnagyobb buddhista sztúpája és a Kőrösi Csoma Sándor Emlékpavilon.
Lucfalvára beérve az útmenti táblán a „Lucfalva, Lucin” felirat ékeskedik. Nem csoda, ebben a 640 fős zsákfaluban Mária Terézia óta egészen a múlt század végéig a szlovák telepesek voltak többségben. A hagyomány szerint a vidék már az Árpád-korban is lakott volt, a környékbeli falvak Sámson, a hírhedt rablóvezér három gyermeke – Sámson, Márk és Lúcia – után kapták a nevüket. Így alakultak ki egymás szomszédságában Sámsonháza, Márkháza és Lucfalva községek.
Érdekesség, hogy Márkházán kiváló minőségű, a fővárosi szórakozóhelyek itallapján is megtalálható pálinka készül. Látjuk is a pálinkafőzde üzemét, ahogy elhaladunk mellette.
De vissza Lucfalvához, ahol az 1910-es népszámlálás még 90 százalékos szlovák többséget mutatott, mára viszont a szlovák ajkú népesség 25 százalékra olvadt! Ahogy vendéglátónk, Oláh Brigitta beszámolójából kiderül, a tót atyafiak helyett a roma lakosság került abszolút többségbe.
„Közel 70 százalék a romák aránya Lucfalván, amely halmozottan hátrányos helyzetű falu, egyike vagyunk a Felzárkózó Települések Programban részt vevő önkormányzatoknak.”
Okos vásár a közösségért
Brigi vezeti a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZE) lucfalvai Jelenlét Pontját, egyben ő az Adománytaxi helyi partnere is. Munkáját további két szociális dolgozó és két családmentor kolléga segíti. (Azzal, hogyan valósul meg a Jelenlét Program a Borsod vármegyei Arlón, egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk.) Nógrád az ország második legkisebb területű és a legalacsonyabb lakosságszámú vármegyéje. A területén relatíve sok (15) leszakadó (vagy felzárkózó, nézőpont kérdése) település található. Ezzel összefüggésben Görbeországban több egyházi karitatív szervezet felzárkóztató programja (a katolikus Szent Ferenc Alapítvány mellett a baptistáké és a Hit Gyülekezetének roma missziója) is jelen van.
Mivel az önkéntesek és a helyiek gyorsan és precízen kipakolnak, nem marad idő a további eszmecserére, kezdődik a vásár! A fővárosban gyűjtött bőkezű adományokból lehet válogatni. A használt, de megkímélt állapotú holmik között éppúgy akad meleg téli kabát, mint márkás farmer. A közösségi ház másik taktusában két televízió és egyéb elektrotechnikai eszközök – még egy beépíthető mikrohullámú sütő is – gazdára várnak. Akárcsak az ágyneműk és cipők, hiszen ezek iránt mindig nagy a kereslet az alapítvány által támogatott közösségekben.
„A közösségi piac az Adománytaxi Alapítvány innovatív módszere a helyi közösségek támogatására. A piacokon jelképes összegekért (50–100 forint) juthatnak hozzá a közösség tagjai az értékes adományokhoz.
A befolyt összeget minden esetben a hátrányos helyzetű közösségbe forgatjuk vissza; volt, ahol így jutottak el a falu gyerekei életükben először az állatkertbe, vagy a nyári táborban ebből támogatták az étkezésüket.
A módszer fontos eleme, hogy aki az adományból részesül, az vásárlóként tekinthet magára, és nem segélyként éli meg a tárgyakhoz való hozzájutást” – foglalja össze a vásár fontosságát az alapítvány programvezetője, Mátrai Ildikó.
Lucfalvára jókor érkeztünk, a hónap elején vagyunk, ilyenkor hozza a postás a különböző juttatásokat (nyugdíj, családi pótlék, esetleg szociális segély), van miből vásárolni. Mielőtt azt gondolnánk, a jelenlévők most el is szórják az összes pénzüket, a Jelenlét Pontot vezető hölgy megnyugtat: „A lakosság elkezdte megtanulni, hogy be kell osztania ezt a kis jövedelmét.” A hitelbe történő vásárlás – ha nehezen is, de – kezd kikopni. „Megesik, hogy egyesek bepróbálkoznak, nem lehet-e hitelbe vásárolni a közösségi piacon. Ebben viszont szigorúak vagyunk, ezeket a kéréseket elutasítjuk, mert az a célunk, hogy erősítsük az emberek pénzügyi tudatosságát” – jelenti ki Brigi.
A vásárban látni romákat, nem romákat vegyesen, hiába, a szegénység sehol sem etnikumspecifikus. Bár a legkisebbek is találhatnak értékes trófeákat az adományjátékok között, a taxisok csapata rájuk külön is odafigyel. Színes gyöngyök, gumikarkötők és színeznivalók várnak a kis lurkókra a gyereksarokban, ahol nagyon hamar feloldódnak, láthatóan élvezik a lehetőséget.
Már csak ezeknek a kicsiknek az őszinte mosolyáért is megérte eljönni!
Látogatóban egy családnál
Közben a másfél órásra tervezett piac lassan lecseng. A Jelenlét Pont vezetője csillogó szemmel konstatálja a végelszámolás után a befolyt összeget: „Ebből ki tudjuk hozni a jövő héten tartandó farsang büféköltségeit, sőt egy-két kisebb tombolanyereményre is telni fog” – lelkendezik. A program végén a falu helyzetéről érdeklődöm az egyik MMSZE dolgozótól: „Lucfalván vannak páran, akiknek krízishelyzetben kellett segítenünk, nekik a lakhatásukat kellett megoldanunk, ugyanis nagyon sok itt az életveszélyes vályogépület. Ami pozitívum: a faluban a férfiak közül szinte mindenki dolgozik. Persze nem helyben, mert itt csak közmunka van, ezért sokan járnak a fővárosba, de olyan is akad, aki a Nyírségbe ingázik napi szinten.”
Összepakolás után a program szerint helyi családlátogatás következik. Két családnak is hoztunk élelmiszeradományt, az egyik a Zbajlik utcában lakik, odafelé egy kisebb dombra kell felkapaszkodunk, ahol szabadon kószáló ebek csaholása fogad.
Az itteni házaknál hiánycikk a kerítés, a legtöbb épület csak félig van befejezve. Van, ahol a vakolat, és van, ahol még az ablakok is hiányoznak.
A portákat mindenféle lom és kacat csúfítja.
Ezeknek a házaknak a nagy része a helyiek szava járása szerint szocpolra (vagyis CSOK támogatással) épült. A Jelenlét Ponton dolgozók sokat segítenek a tulajoknak a felújítási munkálatokra nyújtott állami támogatás megigénylésében.
A kutyák végül beengednek, le is telepszünk a feltűnően tiszta konyhában. Ebben a családban nyolcan élnek körülbelül 80 négyzetméteren, a szülők mellett négy lány és két fiú. „Összesen heten vannak a gyerekeim, igazából két lányom már elkelt, az egyikük a szomszéd faluba ment férjhez, a másik Bátonyterenyére” – kezdi családja bemutatását az anya. Érezni hangjában a büszkeséget, amikor arról beszél, bár neki nincs meg a nyolc osztálya, a gyerekei mind rendelkeznek szakmával. Az anya közmunkás, fűtőként dolgozik a helyi óvodában. Bár hétvége van, a családfőt nem találjuk otthon, épp vesszőket gyűjt, ugyanis mellékállásban vesszőfonással foglalatoskodik.
Mutatják is legutóbbi munkáját, egy szép kenyértartó kosarat. Vera, az egyik önkéntes, meg is jegyzi, ha lehet, szeretne rendelni belőle.
Hazautazás előtt Brigi és csapata ínycsiklandóan finom lecsós tésztával és ízletes kávéval vár minket a Jelenlét Házban. A laktató ebéd után elbúcsúzunk a lucfalvaiaktól és Nógrádtól, amely a hivatalos imázsfilmje szerint megannyi természeti és épített csodájával visszavár.
Aki pénzadománnyal támogatná az Adománytaxi működését, itt teheti meg.
A honlapjukon további információk találhatók az egyéb támogatási (önkéntes munka, tárgyi adományozás) lehetőségekről.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Fontos, hogy vállaljon munkát, felelősséget, annak fejében tudunk segíteni” – A rimóci roma közösségben jártunk
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
