„A gyerekek éheznek arra, hogy tapasztalhassanak, beszélgessenek” – Interjú a KACs Műhely alapítóival
Mi jöhet létre abból, ha összefog két fiatal nő, egy múzeumpedagógus és egy rajz és vizuális kommunikáció szakos tanár, aki nem mellesleg textiltervező is? Nyilván egy kreatív, szórakoztató, felszabadító, vizualitásra épülő vállalkozás. Ez a KACs – Kreatív Alkotó Csoport –, amely emberi értékeket közvetít, gondolkodásra sarkall, megismerésre buzdít, felfedezésre invitál, mindezt szórakoztató gyerekfoglalkozásokon keresztül. Nagy Anikó és Elek Ágnes mesélnek a KACs-ról.
– Honnan jött a KACs Műhely ötlete?
Elek Ágnes: 2014-ben találkoztunk Anikóval a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, ahol akkor kezdtünk dolgozni. A munkán kívül sokat jártunk együtt kiállításokra, és mindig arról ötleteltünk, hogy milyen programokat találnánk ki ezekre ráfűzve. Műszaki területen dolgozunk, technikatörténettel kapcsolatos tárgyak vesznek minket körül, de mindkettőnket nagyon érdekel a képzőművészet.
Nagy Anikó: Számos körülmény azt ösztönözte, hogy fogjunk össze és hozzunk létre közösen valamit. 2015-ben adódott egy lehetőség, kapcsolódhattunk a VII. kerületi Klauzál téri családi naphoz. Ennek keretében hoztuk létre a KACs Műhelyt, kidolgoztuk a koncepciót, kitaláltuk a programokat, 2016-tól pedig teljes gőzzel belekezdtünk a munkába.
– A KACs Műhely honlapján is látható, hogy rendkívül széleskörű a program-palettátok. Tartotok például a különböző ünnepek köré szerveződő foglalkozásokat, de fenntarthatóság-témában, közlekedéssel és étkezéssel kapcsolatosakat is. Mik az elképzeléseitek?
Ágnes: Az alapkoncepciónk szerint galériákban szerettünk volna művészeti foglalkozásokat tartani, de ez aztán elkezdett bővülni. Közben a férjemmel babánk született, és vidékre költöztünk, ahol láttam, hogy korlátozottabbak a helyben elérhető lehetőségek a nagyobb településekhez képest.
Ezért úgy gondoltuk, hogy „utazó múzeumpedagógiát” hozunk létre, ahol nem a főváros, hanem a különböző kistelepülések, falvak kapnak főszerepet.
Már számos foglalkozást tartottunk szerte az országban, például Zsámbékon, Csabdin, Felcsúton, Ráckevén. Közben nagyon sok megrendelésünk érkezett Budapestről is.
Anikó: A programok egyébként a személyiségünkből adódóan is formálódtak. Kíváncsi természetűek vagyunk, ezért sokféle együttműködésben is részt veszünk. Ezek is alakították a programkínálatunkat.
– Mik a céljaitok?
Ágnes: Szeretnénk egy állandó műhelyt, egy központot is létrehozni, ahol nemcsak egy-egy alkalommal találkozhatnak velünk a gyerekek, hanem ott szeretnénk rendszeres csoportokat is kialakítani, hogy folyamatában is láthassuk az oda járók fejlődését.
Anikó: Az utazó múzeumpedagógia és az állandó műhely nem zárja ki egymást. A programokat zömében tavasztól őszig tartjuk, de a fennmaradó időszakot is szeretnénk kitölteni, ezért lenne jó egy olyan stabil, saját hely, ahol ezt az időszakot is kitölthetjük egy állandó programkínálattal.
Ágnes: A pedagógiai céljainkkal együtt folyamatosan változnak a módszereink, ahogy mi is tanulunk, inspirálódunk. Szeretnénk minél több gyerekkel megszerettetni a művészetet és egyfajta látásmódot is átadni nekik.
Nem az a cél, hogy művészeket neveljünk, hanem hogy elsajátítsák a tervezői szemléletet, a vizuális látásmódot, illetve megtapasztalják a flow-élményt, és ezeket később az élet bármely területén tudják alkalmazni.
A művészet nyelvével szeretnénk fejleszteni a személyiségüket.
Anikó: Azok a területek, amelyek a honlapon találhatók, mind-mind részcélok. Szeretnénk, ha a gyerekek ezekből elsajátítanának egy kis szeletet.
– Évek óta múzeumpedagógusként dolgoztok. Hogy tapasztaljátok, nehéz kiszakítani a gyerekeket a virtuális világból? Le lehet őket foglalni az általatok kínált alkotó programokkal?
Anikó: Nem vetjük el a technika vívmányait, sok lehetőség rejlik bennük. De ha csak a csírája is megvan a gyerekekben az alkotásra, akkor egy pillanat alatt be tudjuk vonni őket a munkába.
Sokszor az az érzésünk, hogy a gyerekek szinte éheznek arra, hogy tapasztalhassanak, megfoghassanak különböző anyagokat, társaságban legyenek, beszélgessenek.
Ágnes: Az általunk választott téma a kulcs a gyerekekhez. Ha egy olyan területtel rukkolunk elő, ami része az ő kis világuknak, akkor szinte mindegy, hogy mivel dolgozunk. Meg kell értenünk a nyelvüket, és ha megismerjük, akkor megnyílik a kommunikációs csatorna hozzájuk. Persze az is fontos, hogy mi is mennyire vagyunk szenvedélyesek, hogyan tudjuk átadni, amit szeretnénk.
– Hogyan tudjátok megtalálni azt, ami igazán érdekli őket?
Ágnes: Sokat beszélgetünk velük a foglalkozások alatt, kíváncsiak vagyunk, figyeljük őket. Több korosztállyal is dolgozunk, megtudjuk, hogy ki milyen zenéket hallgat, milyen filmsorozatokat néz, mi az, ami érdekli őket. Azt veszem észre, hogy a mai gyerekek közül sokan sajnos kevés figyelmet kapnak, ezért erre van a leginkább szükségük.
Anikó: Arra törekszünk, hogy a gyerekek a foglalkozásainkon minél többször megtapasztalják, megkapják ezt az értő figyelmet.
– Akkor ez sokkal komplexebb, mint egy művészeti foglalkozás. Hogyan kell elképzelni egy-egy alkalmat?
Ágnes: Először is kitalálunk egy témát, majd ezt a foglalkozáson körüljárjuk, sokat beszélgetünk a gyerekekkel, és ők a benyomásaik alapján létrehozzák az alkotásukat.
Fontos, hogy nem mi mondjuk meg, hogy mit készítsenek és milyen technikával. Nincsenek sablonok. A gyermek a saját személyiségéből, ízléséből, kreativitásából kiindulva hozza létre a művét. Megtervezi, majd együtt kitaláljuk, hogyan tudja a tervét megvalósítani.
Anikó: Ez nem kézműves foglalkozás, hiszen az leginkább az anyagról és a technikáról szól. A mi programjainkon a gyerekek a saját gondolataikat, fantáziájukat is beleszövik az alkotásaikba. Nagyon lényeges ugyanis, hogy az egyediségüket is megéljék.
– Mit tapasztaltok, akár már kis gyerekekben is el lehet ültetni egy-egy szemléletmód csíráját, például a fenntarthatóságét?
Ágnes: Erre személyes példám is van. A kisfiam pont akkor született, amikor a KACs Műhely, ezért nagyon pici kora óta részt vett rengeteg foglalkozásunkon. Ma pedig már sokszor ő hozza nekem oda a szemetet és kérdezi, hogy melyik kukába dobja, vagy például számos alkalommal előfordul, hogy tele van a zsebe dióhéjjal, kaviccsal vagy egyéb anyagokkal, és nem dobja ki, mert tudja, hogy ezeket később felhasználhatjuk valamire. Sokszor figyeli a felhőket az égen, nézi, hogy milyen alakjuk van – számomra ez egyértelmű jele annak, hogy ezt a hozzáállást a programjainkon sajátította el. Figyelemmel tudom kísérni, ahogy megtanul igazán látni, tervezni. De a programjainkon is vannak visszatérő gyerekek, akiken szintén észrevesszük a fejlődést.
Anikó: Mi egyébként azt közvetítjük, ami zsigerből jön. Például a fenntarthatóság számunkra nemcsak egy divatszó, mi tényleg így élünk. Saját kulacsból iszunk, az anyagaink tervezők textilhulladékaiból származnak, újrahasznosítunk. Ez a szemlélet bennünk is elemi szinten él, attól vagyunk hitelesek, hogy mind megjelenésünkben, viselkedésünkben, mind pedig a foglalkozások elemeiben (alapanyag-beszerzés, felhasználása, technikák stb.) ezt mutatjuk és képviseljük.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>