A „férfiverő” családanya – Katie Sandwina meghökkentő életútja

A vándorcirkuszok világa ma sem könnyű élet, de a 19. század végén valószínűleg még nehezebb volt. A bajorországi Brumbachéknak, ennek a cirkuszművészetből élő előadó-házaspárnak legalább tizennégy gyereke született, nem éppen kényelmes, városi körülmények között. Egyikük, Katie például egy cirkuszszekér hátuljában jött a világra 1884-ben.

Abban a környezetben nem volt más megélhetés, mint a mutatványosság, ezért egy időben tanult meg járni és kézen állni. Majdnem két méter magas apja, az erőember Philippe Brumbach tenyerén már kétévesen elő tudta adni ezt a gyakorlatot. Az is nagyon hamar kiderült, hogy a kislány szokatlan testi adottságokkal rendelkezik: megdöbbentően erős volt.

A társulat tagjaként járta a szüleivel Németország tartományait, és kisgyerekkorától kezdve részt vett az előadásokon. Kamaszlányként is egészen más elfoglaltságai voltak, mint a korosztálya átlagos tagjainak. Míg más fiatal hölgyek hímeztek, gépírást tanultak, egy textilgyárban vagy a családi boltban dolgoztak, ő felnőtt férfiakkal birkózott. Már ebben a korában olyan fizikai fölényben volt a hétköznapi emberekkel szemben, hogy az apja száz arany márkát ajánlott föl bárkinek, aki legyőzi. Ez állítólag egyszer sem sikerült senkinek, Katie minden férfit a földhöz vágott. A jutalma az egyre növekvő hírnév mellett az lett, hogy ez a sport meghozta neki a szerelmet.

A két vállra fektetett férjjelölt

Egy alkalommal egy tizennyolc éves, százhetven centi magas, vékony fiatalember állt ki ellene. A tizenhat éves lány, aki már akkor majdnem elérte a száznyolcvan centit, könnyedén két vállra fektette a fiút. És ez a Max Heymann nevű fiú ott azonnal beleszeretett. Szinte rögtön össze is házasodtak. A kötelességtudó és jó üzleti érzékkel megáldott apa azonnal be is vette Maxot az üzletbe. Az előadásokban nem túl nehéz szerepet adott neki: Katie hol a feje fölött pörgette a férjét könnyed mozdulatokkal, hol katonai fegyverkezelési formagyakorlatokat mutatott be vele, amelyekben Max játszotta a puska meglehetősen passzív szerepét.

Ez a felállás azonban csak néhány hónapig tartott, mert a fiatal pár Amerikába utazott szerencsét próbálni. Katie a létező legkomolyabb ellenfelet nézte ki magának, Eugene Sandow-t, a kor leghíresebb erőemelőjét. 1902‑ben, New Yorkban összemérték az erejüket súlyemelésben: egyre nagyobb súlyokat kellett a fejük fölé emelniük félkézzel, egészen addig, amíg valamelyikük föl nem adja. Szinte hihetetlen módon Katie Brumbach megnyerte a versenyt. A háromszáz fontos, azaz körülbelül százötven kilogrammos súlyzót is a magasba lökte, míg Sandow csak a mellkasáig. A verseny után Katie – akár tiszteletből, akár csúfolódásból – ettől kezdve Sandwina néven lépett föl. Az amerikai szellem megtette rá a hatását, egyre több megdöbbentő show-elemet vonultatott föl a műsoraiban.

Puszta kézzel tört szét vastag láncokat, patkót és idomvasat hajlított, egy pörgő körhintában ülő embereket (egész pontosan hatot) egyensúlyozott a testén, máskor pedig a segédei egy komplett fahidat vezettek keresztül a mellkasán, majd emberek egész sora és egy lovaskocsi is átkelt rajta.

Női lélek férfierővel

Két fiuk született, mindkettőt becsülettel felnevelték. Az egyikük jó nevű nehézsúlyú bokszoló lett, a másik sikeres színész. A család­anyai szerep éppen annyira illett hozzá, mint az erős, férfiverő nőé. Házassága ötvenkét évig, egészen a haláláig tartott.
Nemsokára a világhírű Barnum és Bailey Cirkusz is felfigyelt rá, így 1911-től itt is fellépett. Ekkor viszont már nemcsak a műsorokkal foglalkozott, hanem óvatosan beleszólt a kor legkomolyabb politikai vitájába, a női választójog kérdésébe is. 

Nemsokára ő lett a cirkuszi dolgozók szüfrazsett mozgalmának egyik vezetője. A nyilvánosság előtt is azt hangoztatta, hogy a nőket éppen úgy megilleti a választójog, mint a férfiakat. A sajtó néha Sandwina, a Szüfrazsett néven emlegette. Ugyanakkor igyekezett nem túlzásba vinni a dolgot, mert mint mondta, az efféle politikai jogok kivívása szerinte veszélybe sodorja a hölgyek természetes nőiességét.

Majdnem hatvanévesen vonult nyugdíjba. Férjével kávéházat nyitottak New Yorkban, ahol haláláig, még hét évig tevékeny életet élt. Max volt a szakács, az egyik fiú pedig a bárpultos. Katie Sandwina a nagydarab, joviális házigazda szerepét játszotta, de alkalomadtán – ha a törzsvendégek szépen kérték – azért még meghajlított egy-két betonvasat.  

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. januári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>