17 tavaszi pillanat D.G.N., azaz Digitális Gabi néni egyik munkanapjából

6 óra 10 perc 30 másodperc

Apa elindul dolgozni. Az ő munkahelye nagyon is valóságos, személyes jelenlétet igényel. Így jobbik felem segítsége nélkül kell boldogulnom a valóságban. Biciklivel megy, reménykedünk, hogy ma nem kapja el az eső. Gyors reggeli, kávé, majd vár a munka.

7 óra 00 perc 00 másodperc

Nagy sóhajjal beindítom Piroskát, a számítógépünket, így a virtuális világ bekukkant.

Piroska tiszteletére rendesen felöltözök: mackónadrág, kedvenc póló, kedvenc zokni. Ez ihletet ad a munkához. Képeket rendezek, magyarázatokat írok, játékokat szerkesztek, hogy a gyerekeknek minden érthető és kerek legyen, az anyunak és apunak minél kevesebbet kelljen segíteni. A digitális oktatás is oktatás, komoly dolog, de azért megfűszerezem egy kis vidámsággal, hogy a tudás jobban megragadjon. Máris kész az első adag tananyagkoktél! Jó lenne látni az iskolás mókusokat, amikor megnézik. Alig várom a visszajelzéseket! A személyes kapcsolat hiánya szinte fájdalmas.

8 óra 30 perc 12 másodperc

Nagymama diszkréten telefonál, kiváltottam-e a gyógyszereit. Nem. Piroska haragszik, de ez fontosabb, mert hajlamos vagyok megint elfelejteni. Bankrabló külsejű maszkos-sálas társaimmal várakozok a patika előtt, hogy nagymama „felhőbe” helyezett gyógyszereit kiválthassam. Elmerengek. Nagymama mindig ámul a „felhő” kifejezésen. Mindenféle vidám rajzok jelennek meg előtte pufók angyalkákkal. Tudja, hogy nem így működik, de senki nem tilthatja meg, hogy erre gondoljon. Fejcsóválásunkra az angyalkák műholdakká szelídülnek, amelyek gondolatátvitellel küldik a vérnyomáscsökkentő receptjét a sarki gyógyszertárba. Hiszen nincs óriási, konnektorban végződő vezetékük.

8 óra 45 perc 19 másodperc

A tabletták és krémek beszerzése után jöhet a bolt, ahol mosómedvének érzem magam ebben az álarcban.

Tessék megnézni egy mosómedvét valami könyvben vagy a neten! Csinos maszkja van. A helyzet cseppet sem vicces, de csak ez segít.

Sietnem kell, mert közelít a mamiidő. Az elnevezésre 71 éves anyukám adott engedélyt. Kis cetlim segítségével körbenyargalom a tenyérnyi boltot, hogy begyűjtsem a szükséges holmikat, majd repülök haza. Élesztőt is találtam, napom máris bearanyozva.

8 óra 58 perc 59 másodperc

A földszinti ablakban Rózsika néni könyököl, vidáman köszön, kikerülhetetlen. Szegény nagyon magányos, ezért mindig meghallgatom aktuális összeesküvés-elméletét. A legújabb szerint a vírus űrlények kísérleti játéka, távközlési vezetékek segítségével terjed, ezért, ha bekapcsolunk otthon valamit, lehetőleg távirányítóval tegyük, és ne érintsük meg azonnal. Pár másodperc szünet elég, hogy megmenekedjünk. Megígérem.

9 óra 12 perc 21 másodperc

A szokásos szertartások (öltözködés, kézmosás) után a valóságos és kissé hűvös kinti világ után ismét vár a számítógép képernyője. Akkora, mint egy fektetett munkafüzet, ennek segítségével kommunikálok a világgal. Két gyermekem ugyanígy saját kis képernyőegyetemével tart most kapcsolatot, nem is szólok hozzájuk.

Amióta ez a fura életmód megtalált, romlott a látásom, a mobiltelefon betűit is nagyobbra kellett már állítani.

Ez ijesztő, ezért megpróbálok visszatérni a középkorba, és bizonyos dolgokat papírra vetek. Így vezetem a kedvenc negyedikeseim által küldött lefotózott feladatmegoldásokat. Van, amit nem látok jól, nagyítgatom, forgatgatom, és visszasírom kedvenc narancssárga javítószínesemet, amivel sokkal könnyebb volt az élet.

Kép

Kép: Freepik

Az új feladatokat összeállítani már könnyebb, mint négy hete. Régi életmódomhoz képest zseni lettem – hála végtelen türelmű gyermekeimnek, akik csendes mosollyal követik, ahogy a számítógépes lépéseket papírra vetem. Nyíl, aláhúzás, csillag.

12 óra 1 perc 1 másodperc

A hírek meghallgatása alatt is az olvasókönyvet nézegetem. Beteges.

12 óra 30 perc 30 másodperc

Menekülés aprócska erkélyünkre, gyors konzultáció a szomszédokkal. Rózsika néni is bekapcsolódik. Érdeklődve figyeljük. Szeretjük Rózsika nénit.

12 óra 40 perc 30 másodperc

Verstanítás a távolból. Erős képzavar, de megpróbálom József Attilát ppt formába szorongatni. Eddig (a vírus előtt) a versek nagy részét az órán tanultuk meg. Egy vers elemzése, megtanulása közös öröm. Vagy apró rajzokkal, vagy kétsoronként, gondolatonként. Most meg az anyuk és apuk nyakába akasztom a dolgot. Ez van. Zsebkendőket eltenni, D.G.N. nem sír, nem érzékenykedik, hanem nyomogatja a gombokat!

14 óra 20 perc 54 másodperc

Apa megérkezett, végre ebédelünk. Tegnapról maradt valami, ma nem volt idő főzni. Nincs nyüzsihangulat, mint az iskolában. Karikás szemű egyetemista gyermekeink csak testileg vannak jelen az asztalnál, egyikük a diplomamunkája és vizsgái miatt aggódik, a másik a tervrajzain járatja az eszét. Belapátolják az ételt, online órájuk lesz.

14 óra 30 perc 30 másodperc

Piroska segítségével folytatódik a munka.

15 óra 50 perc 50 másodperc

Ha most nem iszok egy kávét, végem van.

16 óra 40 perc 28 másodperc

Akció! Célba kell juttatni nagymama gyógyszereit. Egy kerületben lakunk, de pont a két ellentétes végén, így expedíciót kell szervezni a Körvasútsortól az Egressy útig. Autónk nincs, bérletet nem vettünk. Marad a drótszamár vagy a séta. Ennek előnye, hogy mozog az ember, és lerázza magáról a merev ülés közben felkúszott kockákat és kilókat. Vagy nem. A kertek alatt karikázva vidám ifjakkal találkozom, akik megunván a virtuális világ csodáit a vasúti sínek melletti pompás fűben heverészve töltik az időt. Szabálykövető és a fiatalokért aggódó ember vagyok, de mégsem szólok rájuk. Csak van apukájuk meg anyukájuk! Suhanok tovább.

16 óra 59 perc 00 másodperc

Nagymamához érve kikötöm biciklilovam a porolóhoz (milyen romantikus, népdalokba illő gondolat), és felmegyek, hogy átadjam küldeményünket, lehetőleg vírus nélkül. Nem lehet megpuszilni mamát, pedig finom puha arca van, megölelni sem, csak letenni a kicsi ablakba az általa abraknak és gyógybogyónak becézett holmikat tartalmazó csomagot.

Az ajtón kióvakodó mamának csinos a maszkja, unokája macis kendőjéből varrtam, a bélése textilpelenka. Saját szabadalom.

Így térnek vissza az unokák, mondja, integet, és visszavonul kuckójába. Borzasztó, még egy kis pletykálkodásra sem tudok beugrani hozzá.

Kép

Kép: Freepik

17 óra 25 perc 23 másodperc

Hazaérve vírusgyilkosként dobálom le a cipőt az ajtó elé, ruhát a szennyestartóba, és úgy sikálom a kezem, mintha látnának a tanítványok.

Piroska, a számítógép szeretettel vár, hogy folytassam az üzeneteken, levelekbe rejtetten és egyéb módokon érkező feladatok rendezését, nézegetését, javítását. Magamban beszélgetek, megjegyzem, milyen szép lett Andris külalakja, vagy hogy Pisti milyen vagány rajzot készített olvasásból. Kicsit sírdogálok a számítógépen elküldött házi feladatként elkészített mackók láttán.

Sokadik óra valahány perc még több másodperc

Estére készen áll a következő adag tananyag, amit egy gombnyomásra fogok elküldeni. Mint egy akciófilmben: D.G.N. megnyomja A gombot. (Tessék angolosan kiejteni, úgy viccesebb!) Végre elolvasom az iskolavezetés üzeneteit, majd az ismerősökét is. Felfedezem saját családom.

Nem tudom hány óra és perc és másodperc

Munka után jön az onlájn munkamegbeszélés tanító társaimmal. Csak füllel, a szemem már lecsukódik. Kollégáim, barátaim, testvéreim ők. Egy újabb hír az oktatás világából, információk megosztása, aggódás a tanév vége, a bizonyítványok megírása miatt, majd egy kevés magánélet. Hogy vagytok? Így meg így.

Meddig tart még? Nem tudjuk.

Eddig kimaradt a bekuckózás, a kirándulás, a kedvenc könyv, a pihenés, az álmodozás. Egy filmet sem néztem meg még végig. Valamit rosszul csinálok? Nem tudom, de világbajnok reménykedő vagyok.