„Zenélni olyan, mint a gyöngyhalászat: a gyöngyöket megmutatjuk a közönségnek”

Dalból van a lelkük, derűsek, elhivatottak és félszavakból is megértik egymást a Flautett Fuvolakvartett tagjai. Ernyey-Balogh Júlia, Gedai Eszter, Kovács Kinga és Réman Zsófia nem csupán kollégák, hanem barátok is, akik barokk muzsikától a kortárs művekig minden stílusban szívesen játszanak. Különleges véd- és dacszövetségükről, elhagyott kottákról, koncert előtti rítusaikról és fennállásuk tízéves évfordulójáról kérdeztük őket.

Flautett Fuvolakvartett
Flautett Fuvolakvartett - Kép: Szűcs Ágnes

– A legtöbb ókori nép egyenesen az istenektől származtatta a fuvolát a csodás hangja miatt. Megszólaltatni azonban, gondolom én laikusként, korántsem egyszerű. Milyen technikai kihívásokkal szembesül az, aki ezt a hangszert választja?

Gedai Eszter: Az ajkunk, amivel a levegőt a befúvónyílásra irányítjuk, érzékeny testrészünk, egyszerre kell kifinomultan és stabilan használnunk. Emellett a légzéstechnika tökéletesítésére, a tüdő teljes terjedelmének kihasználására törekszünk. Tulajdonképpen az egész testünk összehangolt működésére szükség van, mégpedig úgy, hogy fuvolázás közben semmit nem látunk azokból a testrészeinkből, amelyek a legfontosabbak a megszólaltatásához.

Kovács Kinga: Annak ellenére, hogy négy fuvola hangja együtt nagyon kellemesen cseng, jóval kevesebb művet írtak erre az összeállításra, mint például vonósnégyesre. Ennek egyik oka, hogy az alt- és a basszusfuvola, amelyeket mi is használunk a kvartettben, csak 20. századi fejlesztésű hangszerek.

– Mi motivált benneteket abban, hogy megalapítsátok a Flautett Fuvolakvartettet?

Ernyey-Balogh Júlia: A történetünk a győri Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetében kezdődött, mindannyian ott tanultunk. Tanárunk, mentorunk, Ittzés Gergely fuvolaművész ötlete volt, hogy kvartettben zenéljünk, ugyanis az egyetemen a kreditszerzés egyik legörömtelibb része a kötelező kamaraóra. Kinga, Zsófi és Szarvas Anna csatlakozott hozzám, velük alkottunk fuvolakvartettet, s az én diplomakoncertemen került sor az első nagy fellépésünkre.

Kovács Kinga: A közös próbák alatt nagyon jól egymásra hangolódtunk, és megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne a későbbiekben is együtt zenélni, így nyílt meg a „kötelezőből” egy fantasztikus lehetőség.

Gedai Eszter: Aztán Anna helyét 2015-ben én vettem át. A barátság és a munkakapcsolat nem szakadt meg, Anna azóta is mindig szívesen látott vendég.

Réman Zsófia: Ittzés Gergely mondta a kezdetekkor, hogy mennyire szokatlan, hogy ilyen hamar tisztán összeszól a fuvolahangunk – ez nagy biztatást jelentett számunkra. Azóta célunk, hogy magas színvonalon zenéljünk és eljuttassuk a zenénket minél nagyobb közönséghez. Szívesen működünk együtt más zenészekkel, zeneszerzőkkel és különböző művészeti ágak képviselőivel.

A repertoárunk egyre gazdagabb: a barokk muzsikától a kortárs művekig minden stílusban szívesen játszunk, nemcsak négy fuvolára írott darabokat, hanem átiratokat is.

– Már gyermekként is zenei karrierről álmodoztatok?

Réman Zsófia: Nekem természetes volt, hogy dallamok vesznek körbe, ugyanis a szüleim és a testvérem is zenész, a tágabb rokonság zenésztagjaival együtt pedig már kitennénk egy kisebb zenekart. Gyakorlatilag a Kolozsvári Magyar Opera zenekari árkában nőttem fel, egészen kicsi koromtól fogva ez a világ vonzott a legjobban. Emlékszem, volt egy jazz CD-nk fuvola- és zongorajátékkal, rengetegszer meghallgattam, és eltökéltem, hogy egyszer én is fuvolán fogok játszani. Az utam a kolozsvári zenelíceumból indult, majd győri, budapesti és düsseldorfi tanulmányok után eljutottam az álmom beteljesüléséig: jelenleg a Flautett mellett a Budafoki Dohnányi Zenekar fuvolistája vagyok.

Kovács Kinga: Én is zenészcsaládból származom, édesapám fuvolatanár. Egyértelmű volt, hogy zenész szeretnék lenni, magával ragadott minden, ami zene. A budaörsi Leopold Mozart Zeneiskola fuvolatanára vagyok, valamint Alexander-technika tanárként a Budapesti Alexander-technika Tanárok Egyesületének tagja. E két dolog remekül támogatja egymást. A fuvolával nem volt zökkenőmentes az utam, gyakran éreztem, hogy szándékaim ellenére nem sikerül megvalósítani a hangszeren, amit szeretnék. Az izmaim feszültek voltak, de én ezt észre sem vettem. Ekkor kezdtem el az Alexander-technikát használni, majd tanulni, később pedig oktatni. A módszer segíti a testtudatosságot, az egészséges testtartást, oldja a stressz okozta görcsöket, segíti a jobb közérzet kialakulását. A lányok is alkalmazzák magukon.

Kép
Flautett
Flautett Fuvolakvartett - Kép: Szűcs Ágnes

Gedai Eszter: Az én édesapám szolfézstanár, a bátyám orgonaművész. Már zeneiskolásként élénken érdeklődtem a kamarazene iránt, több évig játszottam egy zeneiskolás növendékekből álló fuvolakvartettben. Versenyekre és mesterkurzusokra jártam, 2016-ban Belgiumban, Leuvenben tanultam ösztöndíjasként, és csembalótanulmányokat is folytattam. A XVI. kerületi Rácz Aladár Alapfokú Művészeti Iskolában fuvolát tanítok.

Ernyey-Balogh Júlia:

Én vagyok a kakukktojás, ugyanis nálunk a családban senki nem volt zenész, és nem kisgyermekként határoztam el, hogy fuvolista leszek.

Öten vagyunk testvérek, mindannyian tanultunk valamilyen hangszeren, szüleim átadták zeneszeretetüket, nagyon sokat énekeltünk, kamaráztunk együtt. Egyik nővérem szintén zenei pályát választott, és jelenleg is egy kórusban énekel az egész család, már az unokák is. A kóruséneklés különösen fontos nekem, nem hiába jártam a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolába 12 évig. Őszintén szólva nem gyerekkori álom volt, hogy fuvolista legyek, de a zene egyre jobban átszőtte az életem. Fuvolatanulmányaim mellett hárfa szakon elvégeztem a konzervatóriumot, és már fuvolatanár voltam, amikor az ELTE-n tettem szakvizsgát zenei munkaképesség-gondozásból, közismert nevén a Kovács-módszerből. Jelenleg két pici gyermekemmel vagyok itthon, emellett segítő kutyákat képezek ki. Van is két „szakmabeli” kutyusunk, Szálka a terápiás kutya, Perec pedig a mozgássérült-segítő tanuló.

– Hol szoktatok próbálni?

Réman Zsófia: A kezdetekkor Kispesten, Julinál volt a bázis, aztán Juli megházasodott és elköltözött a Déli pályaudvar közelébe, így a Flautett is „költözött” vele.

Kovács Kinga: Ráadásul a Juliék melletti lakás megüresedett, így én beköltöztem a szomszédjukba, majd amikor elköltöztem onnan, akkor pedig Zsófi költözött a helyemre. A lakók viszont azóta gondosan ügyelnek arra, hogy véletlenül se legyen még egy-két szoba kiadó a házban (nevet), de egyébként szerencsénk van, mert ez a ház élvezi a fuvolamuzsikát.

– Felléptetek már sok fesztiválon: Művészetek Völgye, Budapesti Tavaszi Fesztivál, Tiberius Nemzetközi Kamarazene Fesztivál, Ars Sacra Fesztivál… Olyan kiemelkedő szólistákkal játszottatok együtt, mint Ittzés Gergely, Matuz István, Kanyó Dávid, Hegedűs Endre. De melyik volt a legemlékezetesebb koncert számotokra?

Réman Zsófia: A hétéves szülinapi koncertünk bennem nagyon mély nyomot hagyott, szép összegzése volt addigi pályafutásunknak.

Teltház előtt léptünk fel, ott voltak a családtagjaink, a barátaink, a mentoraink, hívtunk vendégművészeket, volt kvíz, állófogadás, torta, vetítés az elmúlt évek legemlékezetesebb pillanataiból.

Kovács Kinga: És volt olyan koncertünk is, amely az ijedelem miatt vált emlékezetessé. Például amikor közvetlenül a fellépés előtt vettük észre, hogy két teljes szólam hiányzik minden kottából. Elhagytunk egy mappát az Ars Sacra Fesztiválon, még előző nap… Sose felejtem el Juli és Zsófi arcát, amikor ezt észrevették és mondták nekünk.

Ernyey-Balogh Júlia: Én büszke voltam magunkra, mert gyorsan tudtunk reagálni a helyzetre, pillanatok alatt átalakítottuk a műsortervet, nagyon összeszedetten játszottunk, és ezt a közönség is megerősítette. Nekem ez bizonyította, hogy valóban egy jól működő, összeszokott csapat vagyunk.

Kép
Flautett
Flautett Fuvolakvartett - Kép: Szűcs Ágnes

Gedai Eszter: Szerintem büszkék lehetünk a BMC-ben adott koncertünkre is, amikor kizárólag kortárs zeneműveket adtunk elő. Merész vállalkozás volt, a különböző és szokatlan zenei nyelvezetek elsajátítása miatt. Két művet kifejezetten a kvartettünknek írtak, és a legtöbb darabot együtt dolgoztuk ki a mesterekkel, Dukay Barnabással, Olsvay Endrével, Sáry Bánkkal, Tornyai Péterrel, Nagy Ákossal, Könczei Árpáddal, Rózsa Pállal. Ráadásul majdnem mindannyian ott ültek a közönség soraiban.

– Barátság is összeköt benneteket?

Réman Zsófia: Persze!

Elsősorban barátok vagyunk, és csak aztán kvartett.

Talán egyszerűbb egy együttes élete, ha a tagok között pusztán csak szakmai kapcsolat van, mégis szerintem sokkal többet adhat emberileg az intenzív baráti kötődés. Míg a legtöbb együttesben van egy vezető, egy vezéregyéniség, addig nálunk mindenki egyenrangú.

Gedai Eszter: Sok mindenben hasonlítunk, a különbözőségeinket pedig jól tudjuk kezelni, sőt, sokszor még előnyt is kovácsolunk belőlük: hasznát vesszük a szólamok kiosztásánál, a programjaink szervezésénél. Fontos, hogy egyformán gondolkodunk az élet alapkérdéseiről. A hangzásról, a zenei formálásról alkotott elképzeléseink nagyon hasonlóak, hiszen ugyanabban az intézményben, ugyanazon tanároktól tanultunk.

– Az Alexander-technikán kívül van még valami, ami segít benneteket a szereplés okozta izgalom és stressz leküzdésében?

Kovács Kinga: Igen.

Amikor a fellépések előtt megfogjuk egymás kezét és imádkozunk, az nagyon megnyugtató.

Van, amikor a nagy rohanás miatt ez csupán egyetlen pillanat, de ez a lelki összekapcsolódás sok erőt ad.

– Könnyűzenét szoktatok hallgatni?

Réman Zsófia: Igen, én például nagyon szeretem a jazzt. Klasszikus zenét kikapcsolódásként nem is hallgatok, mert arra akaratlanul elkezdek figyelni szakmai füllel.

Gedai Eszter: Én világzenét, népzenét is szívesen hallgatok.

Ernyey-Balogh Júlia: Szerintem akkor tudunk a színpadon teljes élményt nyújtani, ha nyitottak vagyunk a különféle zenei műfajokra.

– November 21-én ünnepli tízéves fennállását a kvartett. Hogyan készültök rá?

Gedai Eszter: Egyrészt hamarosan megjelenik egy CD-nk, már az utómunkálatoknál tartunk. Másrészt egy szép jubileumi koncertet tervezünk. A műsor még alakul, többféle változatra készülünk, a járvány okozta kiszámíthatatlanság miatt online koncertre is.

Kovács Kinga: A tervek szerint – ha tényleg minden a legjobb forgatókönyv szerint alakul – fellép velünk tanárunk, mesterünk, Jóföldi Anett, aki a Budapesti Fesztiválzenekar fuvolaművésze, Szarvas Anna, a Flautett korábbi tagja, Bíró Gergely, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ütőhangszeres szólamvezető művésze, aki ráadásul nemzetközi diplomás Alexander-technika oktató, mind a négyen vettünk tőle Alexander-órákat. És persze velünk lesz Staszny Zsófia énekművész barátunk is, aki koncertjeink visszatérő vendége.

– Mit tanácsolnátok azoknak, akik nem jártak még komolyzenei koncerten? Mivel győznétek meg őket, hogy igenis érdemes időt szánni például egy fuvolakvartett koncertjére?

Gedai Eszter: Elsősorban azt, hogy ne a névből, a „komolyból” induljanak ki, mert ez sokak számára riasztó lehet. Én pont ezért inkább a klasszikus zene elnevezést használom.

Egy korábbi koncertünk címe „Könnyed komolyság” volt, jelezve, hogy könnyedség, pajkosság, humor is gyakran előfordul a klasszikus zenében.

Ernyey-Balogh Júlia: Mindig igyekszünk úgy összeállítani a műsorunkat, hogy mindenki megtalálja benne azt, ami a szívéhez és az ízlésvilágához a legközelebb áll. Egy fajsúlyosabb háromtételes mű után például előszeretettel játszunk egy játékosabb, könnyedebb darabot.

Kovács Kinga: És vannak olyan darabok a repertoárunkon, amelyeknek az a célja, hogy a hallgató lelkének mélyét érintse. Minden darab mindenkit máshogy gazdagít, függően a befogadó személyiségétől, aktuális lelkiállapotától.

– A zenét sokan a kommunikáció egyik eszközének tartják, mások úgy vélik, hogy az emberek közti nézetkülönbségeket feloldó gyógyszer, és vannak, akik úgy tartják, hogy egyfajta híd lehet különböző vallású és politikai nézetű emberek közt. Számotokra mit jelent a zene?

Ernyey-Balogh Júlia: A kamarazenélés a legnagyszerűbb „csapatépítő tréning”.

Gedai Eszter: Közös öröm. Megnyílás a másik ember felé, de önmagam felé is.

Kovács Kinga: Olyasvalami, amivel ki tudjuk fejezni érzelmeinket, gondolatainkat, lelkiállapotunkat.

Réman Zsófia: Olyan, mint a gyöngyhalászat: elmerülünk a zeneművekben, megkeressük bennük a gyöngyöket, aztán feljövünk a felszínre, hogy megmutassuk azokat a közönségnek.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti