Mi a francért nem lájkolsz?!
Mi a francért nem lájkolsz? Legalább egy hónapja, semmimet se. De még amikor a születésnapodra kívánok, azt se lájkolod le. Hát mit mond ez rólam? Mit gondol rólam az internet népe?
Le van lájkolva minden neked címzett jókívánság, összesen százharminckettő, de egyet üresen hagysz, lájkolatlanul – az enyémet. Hát, mit hisznek rólam: milyen ember vagyok én? Egy szaros lájkra sem érdemes? Profilképen köpnek. Le is vettem gyorsan, hogy BSZN, meg az angolt is, hogy há-bé-kettő-u, nem csinálok már teljesen hülyét magamból a komplett internet orra előtt…
Egyébként miért büntetsz? Hm? Mit ártottam neked? Ha csak az a bajod, hogy leiratkoztam a Minden, ami házinyúl csoportodról, akkor azt kell mondjam, komoly gondok vannak veled. Akkor gyorsan kezdj el követni egy pszichológust, mert akkor tuti, hogy nem vagy százas. Utálom a nyulakat, nem tehetek róla. Csak azért fogadtam el annak idején a meghívást, mert te küldted. Igen, leiratkoztam, mert nem bírtam nézni azt a sok szőrt. Allergiás vagyok a nyúlszőrre, virtuálisan is. Viszketek. Hát ez a bűnöm?
Nyugtass meg, hogy másról van szó. Olyan kár lenne ezért a barátságért!
Olyan jól indult köztünk minden. Embert ilyen gyorsan még nem jelöltek vissza, mint te engem. Bejelöltelek, és dumm, ott volt a visszajelölés. Mint a villám.
Meg ahogy csetelsz. Az is annyira rendben van. Jó ritmusban gépelsz, nem várakoztatsz meg, de nem is vágsz a szavamba, jókor nyomsz ENTER-t, nem tagolsz szét egy mondatot harminc sorba. A hangulatjelekkel okosan, gazdaságosan bánsz, ami ritkaság a mai világban, viszont amikor rászánod magad, hogy dobj egyet, az mindig nagyon odavaló. A kaktuszfejű szmájlid. Ahogy azt oda beszúrtad nekem. Emlékszel? Akkor, annak, ott, és abban a pillanatban és sorban minimum tripla üzenete volt, ha később rakod be vagy előbb, jelentéktelen semmiség se lett volna.
Meg az események, amikhez csatlakozol, egy-két kivétellel mind rendben vannak. Meg hogy amikor kiderült, hogy ugyanazt az embert böktük meg gyakorlatilag egy nap különbséggel, az is elég beszédes volt… szóval mindez elég sokat elárul arról, mennyire kölcsönös, oda-vissza jól működő friendship a miénk, ezért vagyok teljesen letaglózva attól, ami történik. Vagyis ami nem történik. Mi a francért nem lájkolsz? Legalább egy hónapja, semmimet se.
Van még egy tippem, hogy mi a bajod, de bevallom, ebbe nem szívesen gondolok bele, elég szörnyűséges lenne, ha kiderülne, hogy tényleg ez a bibi.
Mindegy, most már elmondom, mert sajnos látok rá esélyt, hogy ez a gondod. Az egyik közös ismerősünk, az, amelyiknek Al Pacino a profilképe (és komplikált kapcsolatban él, és 1730-ban született Lipcsében), tudom, hogy te is jóban vagy vele, láttam, hogy két olyan zárt csoport is van, amiben mind a ketten tagok vagytok, az egyiknek elmentetek a debreceni nyári táborába, lájkoltam is a betaggelt csoportfotótokat, az enyémmel együtt hetvenkilenc lájk lett a vége, plusz kilenc komment, ebből kettő válasszal, szóval igen, ő, ez a közös ismerősünk megosztott egy gyönyörű mondatot, konkrétan azt, hogy Sose add fel a vágyaidat!, ez nekem rettenetesen megtetszett, fel is másoltam a falamra, ugyanazzal a grafikával, mint amit Al Pacino használt – nyilván ő is látta, hogy kitettem, mert nekem is a barátom, bár még soha életemben nem találkoztam vele, és hát, ugye, ő csak hetvennyolc lájkot kapott, én meg kettőszázhetet… Gondolom, ezen kikészült, nyilván rád írt, mert tudja, hogy jóban vagyunk, azaz voltunk, jól kicseteltetek a hátam mögött.
Most lehet azon vitatkozni, hogy fair volt-e, hogy nem share-eltem a mondatot, hanem leszedtem a faláról, és sajátként feltettem az enyémre, de szerintem nem ez a húzás zavar titeket, hanem a rohadt sok lájk, amit kaptam.
Lájkirigység.
Jól van, ha akarjátok, csináljátok. Ha titeket boldoggá tesz, vegyél részt benne… ha neked csak ennyit jelentett a barátságunk, innentől engem nem érdekel az egész, de azért azt még elmondom, hogy ezzel a kölcsönös nem-lájkolással, amibe te belehúztál engem, te sokkal rosszabbul jársz, mint én. Nekem kétszer annyi barátom van, mint neked, és ha kibékülnénk, és én újra elkezdeném lájkolni a dolgaidat, akkor azt látnák az ismerőseim, és abból te nagyot tudnál profitálni. Olyan helyekről kapnál lájkokat, ahonnan te a legmerészebb álmaidban sem gondoltad volna. Mindegy. Fontold meg, mi mit ér meg. Aztán írj, ha van valami mondanivalód. Puszi. Ördögös szmájli.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>