Zuckerberg az evolúciós csúcson

Zuckerberg az evolúciós csúcson

Az evolúciós pszichológia az emberi viselkedés evolúciós gyökereivel foglalkozik. Az alapján próbálja megérteni az emberi jellemvonásokat, hogy azok milyen szelekciós előnyt jelenthettek az ember evolúciója során, a kutatók ezért bizonyos tulajdonságok alapján igyekeznek csoportokat meghatározni a férfihierarchiában (alfa, béta, gamma, delta, szigma és omega).

Hosszú ideig az egyik szélsőséges férfitípus, az „alfák” álltak a hierarchia csúcsán, akik erős, fitt, magabiztos, agresszív és domináns férfiak.

A „béták” ezzel szemben introvertáltabbak, konfliktuskerülők, magas intelligenciával rendelkeznek, figyelmesek és gyengébb testalkatúak. 15 ezer évvel ezelőtt egy kevésbé intelligens, de izmos férfi az ősasszonyok többségét meghódíthatta, de a társadalomban paradigmaváltás következett be, vagyis Conan, a barbár helyett egyre inkább Mark Zuckerbergé lett a terep. A Pennsylvaniai Állami Egyetem honlapján megjelent egy tanulmány The Rise of The Beta Male címmel, amelyben arról értekeznek, hogy a fejlett társadalmakban egyre nagyobb területet hódítanak el az izomkolosszusoktól a „Szilícium-völgy lovagjai”, akik magas intelligenciájukkal, és jó üzleti érzékükkel sikert sikerre halmoznak az élet minden területén, ezért a 21. század fejlett társadalma egyre inkább a „bétákat” részesíti előnyben az „alfákkal” szemben. A kutatók szerint evolúciós perspektívából nézve ez érthető, hiszen régen a férfiak szerepe az volt, hogy erejükkel biztosítsák a biztonságos hajlékot és az ételt a családnak, a nők ezért „arra voltak programozva”, hogy olyan férfiakat kívánjanak, akik képesek ezeket az erőforrásokat előteremteni. Evolúciós értelemben ma már a vonzerőt egyre kevésbé a nyers erő, és sokkal inkább a stabil egzisztencia jelenti, hiszen a pénz segítségével lesz fedél a fejünk fölött és kenyér az asztalon, az anyagi háttér teremti meg a biztonságos környezetet az utódok felneveléséhez. A tanulmány a szexuális forradalomra is kitér, a kutatók szerint a nők egyre sikeresebbek és öntudatosabbak, így kevésbé vágynak egy olyan macsóra, aki irányítani akarja őket, hiszen tudnak gondoskodni magukról. A „modern nő” jellemzően egy olyan értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező partnerre vágyik, aki sikeres a maga területén, ugyanakkor támogató, és képes örülni partnere sikerének is. 

Kép

Kép: Freepik

Vajon a férfiak is szeretik az intelligens nőket?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert a kutatások és a tapasztalatok ellentmondásosak, ami nagyszerűen alátámasztja azt, hogy bár tendenciákat lehet mérni, általánosítani ebben a témában sem érdemes. A Personality and Social Psychology Bulletin egy kutatásában arról számolt be, hogy sok magas értelmi intelligenciával rendelkező nő hátrányként éli meg képességét, ha a párválasztásról van szó. Ezt a szakértők többek között azzal magyarázzák, hogy vannak, akik kevésbé érzik magukat férfinak, ha a választottjuk értelmesebb.

Gyakran előfordul, hogy amikor egy pár közösen tölt ki IQ- tesztet, és a férfié sikerül jobban, kiteszi az asztalra az eredményt, fordított esetben viszont mindenki zsebre vágja az értékelést, hátat fordít, és nem beszél róla.

Ez persze nem törvényszerű. Sokan kifejezetten lelki és szellemi társat keresnek, vagyis az értelmi és érzelmi intelligencia a férfiak esetében is fontos faktora lehet a párválasztásnak. Többen is arról számoltak be, hogy a „tökéletes nő” számukra független, öntudatos, érzelmileg érett, játszmázás helyett felnőttként kommunikál, pozitív a kisugárzása, de említették a toleranciát, az önzetlenséget, a monogámiáról alkotott képet és bizony az értelmi képességeket is.
„A magas IQ számos előnyhöz juttathat, hiszen kiemelkedő képességeket feltételez bizonyos területeken, így a társadalmi hierarchiában elfoglalt szerepre is hatást gyakorolhat, persze nem feltétlenül. Az összetett problémák felmérése, megoldása és bizonyos logikai következtetések kulcsfontosságú készségek lehetnek például a kutatásban, az innovációban, egy nagyobb munkaszerveződésre való rálátásban. Ezek aztán magas társadalmi státusszal, elismeréssel járhatnak. A szociális térben tehát megjelenhetnek afféle előnyként. Érdekesség, hogy amikor találkozunk valakivel, a szóhasználata alapján tudattalanul felmérjük intelligenciaszintjét, ez afféle ösztönös mérőeszközként van belénk kódolva. Ezzel együtt a társas kapcsolatok építésében, kezelésében inkább az érzelmi intelligencia fontos, hiszen befolyásolja a másokkal való sikeres együttműködésünket, az érzelmek felismerésén és kezelésén keresztül pedig azt is, mennyire mozgunk magabiztosan a szociális hálónkban, legyen szó a munkáról vagy a magánéletről. Hozzáteszem, ha megnézzük a mai nyugati társadalmat, egyáltalán nem törvényszerű, hogy minden esetben a magas IQ-val vagy éppen EQ-val rendelkezők rúgnak csak labdába, ezek egyike sem garancia a sikerre és a népszerűségre” – magyarázza Dienes Angéla, a BeBalanced Pszichológiai Pont pszichológusa. Úgy tűnik, hogy a nyers erő egyed­uralma a modern társadalomban már megtört, és az intelligencia egyre erősebben befolyásolja a sikert.

Zsenik és savantok 

A savant-szindróma egy olyan ritka állapot, amikor bizonyos fejlődési rendellenességben szenvedő emberek egy vagy több területen kiemelkedő képességekkel rendelkeznek, amelyek ellentétben állnak általános képességeik korlátozottságával.

Az egyik legismertebb savant-szindrómás ember, akiről az Esőembert is mintázták, Kim Peek, emlékező, gyorsolvasó és számoló, aki az élete során elolvasott 12 ezer könyvet hihetetlen pontossággal volt képes visszamondani.

Ismerünk olyan művészzseniket is, akiknek nincs fejlődési rendellenességük, képességeik azonban szinte természetfelettiek. Vizuális-térbeli intelligenciáról akkor beszélünk, amikor képekben, színekben, látványban gondolkodunk, képesek vagyunk a mentális vagy valóságos képalkotásra, élményeink, gondolataink ábrázolására, vizuális-térbeli formák létrehozására. Egyik ismert képviselője Akiane Kramarik, aki ötéves kora óta fest valósághű portrékat. Azok az emberek, akik magas ritmus- és zenei intelligenciával rendelkeznek, nagyobb érzékenységet mutatnak a hangok, a ritmus és a zene területén, és képesek érzelmeket kifejezni és értelmezni a zene által. Képességük általában már gyerekkorban megmutatkozik, de felnőttként is hasznos tulajdonságnak számít, megkönnyítheti például a tanulást. Jó példa az izraeli Ariel Lanyi, akinek különleges tehetsége már nagyon korán megmutatkozott, hétévesen opuszokat írt, és felnőtt zenekarral lépett fel. 

Kép

Kép: Freepik

Túl az értelmi intelligencián

„Mit látsz a képen?” – teszi fel a kérdést a kísérletvezető a tízéves ikreknek egy olyan rajzról, amely teázó majmokat ábrázol. Sheldon szerint a képen négy csimpánzt láthatunk, akik teáznak, ami nem jellemző az állatokra. Az ikertestvére, Missy úgy gondolja, hogy a rajz egy teadélutánt ábrázol, ahol a lánymajom egy titkot árul el a fiúnak, ami „biztosan szaftos lehet”, mert mosolyog, ráadásul felnőtt témáról lehet szó, hiszen az anya kiküldi a kicsit a szobából. A tudósnő éles elméjűnek nevezi a kislányt, mert jó megfigyelő. A képelemző vizsgálat mellett IQ-tesztet is kitöltenek a gyerekek, amin Sheldon hibátlanul teljesít, Missy viszont úgy próbálja leplezni hiányos tudását, hogy eltereli a témát, beszélgetésbe elegyedik a tudósnővel, és azt javasolja, hogy hordjon övet a köpenyéhez, mert az kiemeli az alakját. Sheldon kiborul, mert míg az IQ-tesztet tökéletesen kitöltötte, érzi, hogy a vizuális kísérletben nem teljesített jól. „Azt hittem, azt akarják megmutatni, hogy milyen okos vagyok!” – csattan fel. „Okos vagy, de többféle intelligencia létezik” – válaszolja a kísérletvezető. Ez a jelenet Az ifjú Sheldon című sitcomban látható, amely egy Nobel-díjas fizikus, Sheldon Cooper gyerekkorát mutatja be. A karaktert nem valós személyről mintázták, a történet fiktív, de nagyszerűen illusztrálja, milyen sokféle formája van az intelligenciának. 
„Az intelligencia meghatározására nincsen egyetlen definíciónk, annak leírásában, hogy pontosan mit jelent a fogalom, fontos szerep jut a tanulási képességeknek, az elvont gondolkodásnak, illetve a környezethez való alkalmazkodásnak, a problémamegoldásnak. A racionális gondolkodás, a célszerű cselekvés és az, hogy valaki mennyire bánik eredményesen a környezetével, mind az intelligencia elemei” – mondja Dienes Angéla. 
A szakértő arra is rávilágít, hogy az EQ magunk és mások érzelmi állapotának felismerésére, azonosítására és kezelésére való képességünkre vonatkozik.

Elképzelhető, hogy valaki kiemelkedően jó eredményt ér el az IQ-teszten, mégsem válik népszerű kollégává vagy jó vezetővé egy munkahelyen, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy emellett képes a társas interakciókban hatékonyan részt venni, vagy felismerni mások érzelmi állapotát, és kapcsolódni hozzájuk.

A magas érzelmi intelligencia empatikusabbá tesz minket, és amellett, hogy általa könnyebben birkózunk meg a nehéz helyzetekkel, a negatív érzéseinket is segít kezelni, dühünket, haragunkat, fájdalmunkat mederben tartani. Jó hír, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető, és egy kis tudatossággal nemcsak a saját helyzetünket könnyíthetjük meg, de másokat is segíthetünk saját EQ-juk fejlesztésében. Érzelmi intelligenciánkra döntéseink során is nagyban támaszkodhatunk, hiszen semmit sem alapozhatunk pusztán racionális tényekre. Emberi létünk az életünk minden területét meghatározza, így ha igazán sikeresek szeretnénk lenni, az érzelmi intelligenciáról sem feledkezhetünk meg.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>