Zrínyi Ilona, a hősnő gyengéje

A nemesi származás – különösen a török kori Magyarországon – mindig komoly kötelezettségekkel, felelősséggel járt, ami alól a család nő tagjai sem vonhatták ki magukat. Bár szeretjük úgy képzelni, hogy az élet számukra a gondtalan hétköznapokat olykor megtörő bálozásról, a zenélésről és a hímzésről szólt, ekkoriban ennél jóval izgalmasabb, küzdelmesebb élet állt egy nemes asszony előtt. Az állandó harcok, a férfiak gyakori és hosszú távolléte, a családi gazdaság működtetése határozták meg mindennapjaikat. Gyakran pedig olyan egyéni tragédiákkal kellett megküzdeniük, mint a gyermek vagy más családtagok korai elvesztése.

A családi minta

Így volt ez Zrínyi Ilona esetében is, akinek sorsát nemcsak korának politikai helyzete és valóban rendkívüli személyisége, de családja is jelentősen befolyásolta. Édesapja a költő, hadvezér Zrínyi Miklós öccse, Zrínyi Péter, horvát bán volt, akit a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel miatt végeztek ki. Édesanyja Frangepán Katalin, aki amellett, hogy szintén politizált (sógora megbízásából Velencében tárgyalt, férje oldalán részt vett az összeesküvés szervezésében), még az irodalomban is jártas volt: horvát nyelvű imakönyvet írt és adatott ki, valamint verses naplót vezetett.

Nemcsak az ősök, de házassága révén is nagy hősök közelébe került: első férje I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem volt.

Három gyermeket szült neki, de mégsem volt boldog ez az időszak Ilona számára. Elsőszülött fia, György még csecsemőkorban meghalt. Nem sokkal később született Julianna nevű lánya, majd Ferenc – utóbbi születése után azonban férjét vesztette el. A fiatal nőnek hamar talpra kellett állnia, hiszen anyósa, Báthory Zsófia halála után végképp egyedül maradt: gondoskodnia kellett gyermekeiről, óriási vagyonukról (a Zrínyi-örökség mellett ott voltak a gyermekekre hagyott Rákóczi-birtokok is és a hatalmas Báthory-vagyon), miközben az országban állandó harcok dúltak. Mindemellett pedig magánéletében is ki kellett vívnia boldogságát.

A küzdelmek kora

Ilona már akkor ismerte Thököly Imrét, amikor még anyósa élt, Báthory Zsófia azonban határozottan ellenezte kapcsolatukat: tartott a politikailag teljesen ellentétes oldalon álló férfitól, akiben egy megbízhatatlan, ráadásul más vallású (Thököly evangélikus volt, Báthory és Zrínyi katolikusok) hozományvadászt látott. Azt, hogy végül kinek volt igaza, nem könnyű megítélni.

Ilona és a nála jóval fiatalabb Imre – az anyós halála után – összeházasodtak.

II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona fia a Vallomásokban így ír az új családtagról: „A te oltalmazó jobbod által lett, ó határtalan jóság, hogy az a kígyó (mert nem félek, habár a te színed előtt is e névvel illetni mostohaatyámat) nem ártott nekem sem testben, sem lélekben, mert gyakran megkísérelte egyiket is, másikat is, hogy engem, házam utolsó sarját, láb alól eltéve és megtartva magának az örökös jogon házamat illető várakat és erősségeket, Magyarországot és a magyar koronát (melyre vágyott) megnyerje s megtarthassa.”
A későbbiekben több olyan alkalmat is felsorol, amikor hol megmérgezni próbálták, hol szándékosan életveszélynek tették ki – hétéves volt például akkor, amikor Thököly magával vitte egy hadjáratára Rákóczit, akit annak ellenére nem engedett orvosai közelébe, hogy vérhas gyötörte. Ennek ellenére Zrínyi Ilona és Thököly kapcsolata mégis párját ritkító szerelemről tanúskodik. A nő minden erejével, vagyonával támogatta férjét a Habsburg-ellenes felkelésekben. Thököly a törökökhöz ment segítséget kérni a császár elleni küzdelemhez, ám itt igencsak csalódnia kellett: a törökök elfogták őt, és felkínálták az ellenfélnek, a bécsi udvarnak. E hírre a megerősödő császáriak könnyen visszavették a kuruc kézen levő felső-magyarországi várakat, Thököly egykori serege pedig átállt az osztrákok oldalára.

Egyedül Munkács tartotta magát: itt ugyanis Zrínyi Ilona élt, két gyermekével.

Ebből az időből származó leveleiben jól kivehető, hogy ha kellett, rendkívüli bátorsággal és erőbedobással tudott harcolni, ugyanakkor Ilona vállalta nőiességének a társa után vágyakozó gyengébb oldalát is. Leírja például, hogy míg ő él, addig nem adja Munkácsot és Thökölynek nem kell félnie attól, hogy ez az utolsó bástya is elvész, sőt, kijelenti, hogy „az ellenségnek félelme miatt engem, tudja Isten, senki búsulásomat nem látta.” Ugyanakkor nem győzi sorolni boldogtalanságát, sírással töltött óráit, aminek oka az, hogy szerelme távol van, és alig várja, hogy hírt kapjon róla. Bár több mint két évig védte Munkácsot az ostromló császáriak ellen, végül elesett a vár, Ilona pedig bécsi fogságba került gyermekeivel. Csak hat év múlva találkozott újra őt kiszabadító férjével, akivel ezután külföldre távoztak: Zrínyi Ilona azzal élte le utolsó éveit, akiért saját életét is kockára téve küzdött. Szenvedélyes levélváltásaik és későbbi életük alapján elmondható, hogy erősen ragaszkodtak egymáshoz, a legnagyobb bajok, a külön töltött évek sem tették tönkre a kapcsolatot.