Videotanár – segíti a tanulást a modern kezdeményezés?

A mai pedagógus pályája egyik legnagyobb kihívása előtt áll: a multitasking jegyében élő fiatalok érdeklődését a hagyományos tanóra keretei között kell fenntartania, úgy, hogy azért a diákok természetesen ne csak jól szórakozzanak, hanem tanuljanak is. Emberpróbáló feladat. Csak az ember képes rá? Vagy némi emberi leleményességgel és befektetéssel pótolható az emberi erőforrás?

2013-ban indult útjára a Videotanár elnevezésű kezdeményezés (www.videotanar.hu), amely a Nemzeti Alaptantervre épülve egyfajta internetes oktatási segédletként készítené fel a felső tagozatos diákokat. A különböző tantárgyakhoz rövid ismertető videók is tartoznak, amelyben tanárok ismertetik az anyagot, hasonló körítéssel, mint a tantermekben. Utána ellenőrizhetik a tanulók a megszerzett tudást; feladatmegoldó tesztekkel. Nagy csapat dolgozott a megvalósításon, 70 tanár és 14 lektor munkája fekszik a videotanárban, 850 oktatóvideó került fel az oldalra 17 000 ellenőrző kérdéssel. És mivel a legtöbb diák pusztán a tudás öröméért nem töltöget teszteket, tanulmányi versenyt hirdettek a szervezők. A megmérettetés 8 hónapon keresztül tart majd, minden héten más-más évfolyam más-más tantárgyai kerülnek sorra. Aki a leggyorsabban és a legkevesebb hibával oldja meg a feladatsorokat, az lesz a győztes.

Az alapítók nem titkolt szándéka, hogy az ország minden területén ugyanolyan feltételekkel tanulhassanak a gyerekek, miközben ugyanolyan nagyszerű tudásbázist kapnak. Akinek nincs meg az anyagi háttere ahhoz, hogy magántanár foglalkozzon vele, annak ingyen magyarázzák el, ami a tanórán nem volt érthető. Az elképzelések szerint, miután a gyerekek végigülték a napi 6-8 órát a saját iskolájukban, ahol mit sem értettek meg az anyagból (reális veszély), majd a videotanártól megtanulják. Igaz, a virtuális oktató csak a kikapcsolható monitoron van jelen, nem kötelező meghallgatni; nem fegyelmez, de türelmesen elmondja ugyanazt, rákattintva akár tízszer is, amíg a nebuló meg nem érti. Életszerű.

A szülő pedig, aki energiát nem sajnálva jelszavakkal védi le az elektronikus kütyüket, és büntetésekkel és/vagy jutalmakkal próbálja csemetéjét rávenni arra, hogy minél kevesebb időt töltsön a számítógép előtt ülve, lelkesen pártolja a netezést, hiszen „tanul a gyerek”.

A magyar oktatásügy valóban problémákkal küzd és a megváltozott helyzetre, körülményekre reagálni kell. A minimális hatékonyságú, 30-35-ös osztálylétszámoknak leadott napi 7-8 órányi monoton foglalkozás helyett ideális lenne egy-egy gyerekkel külön is foglalkozni. Ezt a videotanár meg is teszi, csak hát nincs visszajelzés, nem látja a diák szemvillanásában, érti-e, jól érti-e az anyagot, mit ismételjen el, mit világítson meg. Bár a Honfoglaló nevezetű játékra némileg hajazó forma rejt némi izgalmat, a játék sajnos nem váltja ki a reggeltől délutánig tartó iskolát, hanem az így is fáradt gyereket tovább gyötri, aki félő, hogy a harmadik kémiai feladat megválaszolása után átvált inkább a Facebookra. Pontosabban valami másra, mert valószínűleg közben is fészbukozott.