Véssey Miklós: Alagút Kínáig – Apa, kezdődik!
Amikor kertes házba költöztünk, sokat gondolkodtam azon, hogy hosszú, fáradalmas munkával nekilássak-e a füvesítésnek saját kézzel, vagy a jó drága gyeptéglás megoldást válasszam. Végül az anyagilag kedvezőbb, ámde fáradságos füvesítés mellett döntöttem. És most derült ki, mennyire jól tettem: a gyerekek ugyanis tavasszal, mint két kis vakond, nekiálltak az ásójukkal felásni a kertet.
Ha súlyos százezreket költöttem volna a gyepre, most valószínűleg szálanként tépném ki a hajamat. Így viszont, hogy csak egy félresikerült, hézagos fűszőnyeget sikerült alkotnom, mosolyogva veszem tudomásul a kisgyerekes lét egyik alapigazságát: nem szabad se drága falfestésre, se túl értékes autóra vagy bármi olyasmire sokat költeni, amit egyetlen hét alatt leamortizálnak a gyerekek.
Ugyanis nem a gyerek van a kertért, hanem a kert van a gyerekért.
Kiabálhatnék velük idegbetegen, hogy ott most vetettem, ne lépj oda, meg hogy ott ne áss, mert hetekbe fog telni, mire füvet varázsolok megint arra a tíz négyzetcentiméterre. De akkor mire fognak emlékezni a gyerekkorukból? Hogy apa állandóan kiabált, irtotta a pitypangokat, a szép, puha, zöld fűre meg nem volt szabad rálépni. Így viszont, hogy hagyom őket garázdálkodni, a fiam már a harmadik helyen próbál leásni Kínáig.
Bizony, amit én egy vakondtúrásnak nézek, az nem más, mint egy pontosan megtervezett, az egész földgolyót átszelő alagút, amely nemcsak a fiamnak szolgál örömére, de elég komoly gazdasági fellendüléssel is kecsegtet, ha megvalósul. „Ugye menni fog, apa?” – szegezi nekem a kérdést. Nem tudom, hogy jól teszem-e, de bólintok, hogy persze, menni fog. Nem akarom lelohasztani a lelkesedését. Inkább segítek neki az ásómmal, amennyire tudok.
És ő átszellemült arccal ás tovább rendületlenül. Reménykedem, hogy elfelejti a célt, hátha akkor nem éri kudarc.
De egyszer csak rám néz, és kijelenti: tudom, hogy nem fog menni, apa. Ledöbbenek, elszégyellem magam, amiért nem voltam őszinte vele. De ásni jó, teszi hozzá.
És tényleg, mennyivel fontosabb a célnál az út, jut eszembe nekem is ez a közhely, amit így, konkrétan megélt valóságként nem nagyon alkalmazok az életemben. A gyerekemnek viszont elég volt fél óra szabad ásás, hogy eljusson egy mélyebb igazságig.
Egyébként a műanyag ásódat, amivel dolgozol, Kínában gyártották, válaszolom neki, csak ez körbeutazta a földet. A fiam elmosolyodik. Most viszont keresztülmegy rajta, jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. És örömmel ás tovább.
Az írás Véssey Miklós Apa, kezdődik! című sorozatának része. A sorozat további cikkei itt érhetők el.
Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
